A CSÜGGEDT KAPITÁNY

1 perc olvasás

A CSÜGGEDT KAPITÁNY – Babits Mihály

1909.

– Hol jár a lelked, éjszívű kapitány,
hol jár a lelked éjszínű paripán?
hol jár megint, hol jár a lelked?
mely hadakat, vadakat vág, kerget?

Hirdetés

– Nem az vagyok már, aki valék, szegény
szegény legény, de büszke, bitor legény,
ki egykor a tilosba vágtam
hej, bitoran, botoran, de bátran!

Mennyi sok kincsem, mennyi sok aranyam
szeleknek szórtam, vége van, oda van!
Most szellemem, miként gerincem
nyugtot eped s veszi bármi kincsen.

Jer hát nyugodjunk, jó paripám! Rövid
kantárra foglak! Nézd a tavaszt, ma víg:
kész vendégasztal: lásd a hasznát!
Föl ne ijedj, ha zokogna gazdád:

a nyugalomnak ára a fájdalom,
nekem: mert érzek és nem mondhatom;
neked: mert még röpülni vágynál
és nem ereszt a hideg kantárszár!

Pesti Napló, 1917. máj. 27. 12. l.