MÉG EZ EGYSZER…

MÉG EZ EGYSZER… – Arany János

Még ez egyszer, még útószor
   Hadd zendűljön meg dalom;
Mért sebeim’ rejtegetni?
   Szégyen-é a fájdalom?
Tán könnyebbűl a nyilt érzés
   Ha sohajban rést talál:
Oh, ez örök benső vérzés;
   Oh, e folytonos halál!

Egyedűl a társaságban,
   Ezerek közt egyedűl…

(1878 körül)