LÉVAY JÓZSEFNEK
LÉVAY JÓZSEFNEK – Arany János
Vettem poémáid és örültem nagyon,
Mert mivelhogy abban sok szép munka vagyon,
Immár válaszomat tovább nem is hagyom,
Isten, neked Józsim, több erőt is adjon!
Szebbel jobbal újítsd aztat jövendőre:
Látom a tomusnak ez még csak elsője,
Másikát te adhasd mához esztendőre,
Lelki testi hasznot bőven huzz belőle.
De mit gondolál, hogy nekem dedikáltad?
Szarva közt a tölgyét ugyan eltaláltad;
Jobb szivvel ezután sem leszek erántad,
Baksist meg nem adok, hiába is vártad.
Ajánlhattad volna bizony inkább másnak,
Valamely nagy fülü, pohos Mécénásnak,
Aki pártolója magyar Athénás-nak:
Talán megtett volna számadó gulyásnak.
Talán kegyességét megmutatta volna,
Fejelés csizmádat kiváltotta volna,
Nyakadról a sutort eloldotta volna,
Hogy nevét hirdesse Baranya és Tolna.
De miért dorgállak? nem tetted vétségből,
Sem hizelkedéssel, mohó nyereségből;
Tetted hozzám való tisztaszivüségből:
Tehát a jó Isten áldjon meg az égből.
Ami pedig nézi a hozzám jövésed:
Kár, nagyon kár, hogy az eddig is elkésett,
Június holnapra volt határtevésed,
Mikor Kecskeméten gyujtottak sok mécset.
Immár, jó barátom, szavaim meghalljad,
Azoknak értelmét másra se csavarjad,
Se az én szívemet hamisnak ne valljad:
Tiszta vizét annak te fel ne zavarjad.
Azt mondom először: okosabban tennél,
Ha te a húsz naphoz hatot is még vennél,
Huszonheted napján a hónapnak jönnél,
Szíves barátid közt, köztünk megpihennél.
Akkor itten immár lenne vakáció,
Húzamosb ideig szép rekreáció,
Akkor ennénk, innánk, kiáltnánk: „zsivió!”
Mert a collegatus jókedvű náció.
Akkor átrándulnánk szomszéd Kecskemétre,
Losonczi, Obernyik ő lakóhelyére;
Találnál közöttünk barátságos képre,
Holnapod is lenne csak mához egy hétre.
De hogyha érkezel 20-25 közben,
Fogsz találni minket nyűgös examenben,
Keveset lehetünk veled akkor szemben,
Nem is mulathatunk osztán, mint különben.
Mert az examentet olymódon izélik,
Hogy tartson regveltől a késő estvélig,
Mit fognál csinálni egymagadban délig?
Este sem lehetne lakoznunk éjfélig.
De ha szándékodnak nincsen változása,
S úgy hozza magával dolgaid állása,
Hogy személyednek nincs Pesten maradása,
El sem is haladhat az ő indulása:
Akkor vedd eszedbe, el se is tévesszed,
Hogy a kijövetelt inkább siettessed;
EMIL, FRIDRIK napját úgy te felkeressed;
Hol a kalendárjom ír betüt, veresset.
Ez napon nyugoszik mindenféle állat,
Professor is ekkor enyhülést találhat,
Jó barátaival együtt iszogálhat,
Ürítvén egyszersmind barátságos tálat.
Sőt azt is tehetem hozzá ráadásul:
Még három egész nap lennék veled társul:
DÁNIEL napjáig mind a tanítástul,
Mind szabad leszek az examen adástul.
Mert e három napon, a hét első felén,
Három classis lészen ő próbatételén,
Numero egy, kettő, három, szokott nevén
Többi professorok tanították, nem én.[*]
Ime ezt kívántam adni most elébed,
Azért dolgaidat fontolóra végyed:
Azt azonban, Józsi, világért se tégyed,
Hogy még be se toljad ide tisztes képed!
Mert bizonnyal mondom, és ugyan állítom,
Hogy lészel közöttünk, szívességben, itthon
Tiszta szeretettel neked ajtóm nyitom,
Ha nem jössz, az apád lelkét is megszidom.
De, hogy mulatásunk ne legyen hiános:
Elek napon jőnöd még volna tanácsos,
Szombaton délére sülne lepény, lángos
Kit veled megenne híved
Arany János
Következik penégh itten utóírás:
Tudod-e, hogy ki volt közöttetek prímás?
Kiért a magyarnak illenék nagy sírás,
Mert amilyet ő írt, olyat ma nem ír más.
Ha tehát, barátom, kezedre ejtheted,
Úgy, per sundám bundám, ha szerét teheted:
Könyvét megszerezve, kérlek hogy zsebre tedd,
A jó isten, és én, megfizetjük neked. [**]
Sőt ha lehetséges, kettőt szerezz olyat,
Azaz egy kisebbet, item egy nagyobbat;
100z Károly úgy kíván neked, mentül jobbat,
Úgy hiszem: megérted; nem kell írnom többet. –
