HOC ERAT IN VOTIS
HOC ERAT IN VOTIS – Arany János
Ez volt vágyam netovábbja,
Hogy ne légyek senki bábja;
Kötelesség vampyr-vádja
Ne háljon mindig velem:
Gondolám, majd egy kis birtok
Vételére pénzt szorítok,
Ott el-űltetek, s el-irtok;
Új erőért, mívelem.
Hirdetés
A csatából, bár nyomorral,
Fél-kézláb, de ép gyomorral
Hazatérni – győzelem.
S bárha nem lesz rajta kastély,
Kenyerében sem kakastéj;
Sőt kopasz nyár, zord havas tél
Több mint tavasz és zefir:
Semmi légvár! semmi ábránd,
Mi a jelenből tovább ránt,
S űzve tarka szép szivárványt
Mindig a jövőbe sír!
Boldog az, kit a ma-hozta
Örömétől meg nem foszta
Sem a holnap, sem a hír.
Nézni – oh, mint egykor régen –
Ami szép van földön, égen;
Boldog első gyermekségem
Otthonos vidékeit; –
(1878 körül)
