SOK SIKERT ÉRJEN!…

SOK SIKERT ÉRJEN!… – Ady Endre

A multkor, hallom, rólam beszélt, édes,
– Szép magától, hogy emlékszik reám –
S megkérdezé (igazán mily kedélyes!)
Ki »érdekel« most, melyik szép leány?
Sajnálom azt, hogy itt kell adni választ
És azt, hogy én még mindig verselek –
De levelet csak nem írok magához?
Személyesen meg nem beszélhetek.

Nos, köszönöm hát aranyos figyelmét,
Valahogy csendben én is megvagyok.
Húzom az élet sok prózai terhét
S nem félek már, hogy »búmban meghalok«.
Az öreg Plátót megtagadtam végképp,
Az ő tanában nincs más, csak üröm –
Egyszóval, édes: én kijózanodtam
S az új szerelmet szörnyen kerülöm…

De hogy figyelmét én is viszonozzam:
Hát maga hogy van?… Gondja nem lehet,
Van már új csillag (zavarba ne hozzam!),
Aki jó párti s nem ír verseket.
Jó, hogy a dráma ilyen vígra fordult
S egy kis házasság lesz a vég talán –
Én a szerepem most már befejeztem:
Sok sikert érjen, édes szép leány!…