RÁD EMLÉKEZTEM…

RÁD EMLÉKEZTEM… – Ady Endre

Fájdalmas arcu, tettető Madonnám,
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam;
A te emléked elszállott ma hozzám.

Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten…

Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrü, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szivemre lelni nem tudok azóta!

De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta, –
Rád emlékeztem s a szivemre leltem…