NAPLÓTÖREDÉK EGY SZANATÓRIUMBAN

NAPLÓTÖREDÉK EGY SZANATÓRIUMBAN – Ady Endre

Mondjuk: január huszonkilencedik napján

Rend, félelem, szanatórium,
Elmaradt csókok s duplával igértek:
Értek-e valamit s mennyit értek?

Ma verseket írtam: kelletett
S így írtam a verseket már régóta,
Mert olcsó a nótás és a nóta.

Bocsánat: jött négy-öt s több levél
S kik írták tegnap, arra nem gondoltak:
Mi volt nekem a Tegnap és Holnap.

Este: hazug, jó és szép szökés.
Barátok, kik jó nagyokra azért nőnek,
Mert magyarázóik a Nőnek.

Nyugat, 1914. február 1.