Hirdetés

MILÁNÓ DÓMJA ELŐTT

1 perc olvasás

MILÁNÓ DÓMJA ELŐTT – Ady Endre

Este, őszi este,
Milánóban, a dóm előtt
Valami a szivünkre hullt
S a szívünket összesebezte.

És vérezve, fájva
Csókoltuk egymás szemeit
S kérdeztük egymást véresen,
Vajon-vajon kinek az átka?

S a dóm némán terpedt
Őszben, ködben az Ég felé:
Kicsúfolt és kikacagott
Egy bűnös, büszke, bús szerelmet.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!