APÁMTÓL, ANYÁMTÓL JŐVÉN

APÁMTÓL, ANYÁMTÓL JŐVÉN – Ady Endre

Anyám hangjában szomoruság,
Apám hangjában vad feledés.
Jaj, be kicsiny az élet,
Be kevés, be kevés.

Hiszen ők cselekvék, hogy élek,
Hogy sokat és nagyot akarok.
Hallgatnak s én rettegve
Érzem, hogy ki vagyok.

Be csoda, hogy vagyok és élek,
Hogy nem unom meg s ujra merek.
Verset írok és holnap,
Már holnap megyek.