A NÉMULÁS BOSSZÚJA

A NÉMULÁS BOSSZÚJA – Ady Endre

(Egy régi legenda )

Nyelvét kivágták
S halálra epedtek azok,
Akik igazitó szavát
Szerették és vágyva kivánták.

Úgy élt a Pusztán
Az elnémitott remete,
Mint hő-nyári melódiák
Süket délutánokban úszván.

S aztán, hogy csönd lett,
Minden fájás és szenvedés,
Részvét és hallgatás kitört,
Ami a némában gyülemlett.

Soha még harsogásnak
Harsogása nem volt ilyen
S bőségesen a remete
Igéit zengve szórta másnak.

S együgyüeknek
Dühe és gyásza meglapult
S a kivágott nyelv úgy beszélt,
Mint egy isten, ki rendez s büntet.