A városfejlődés megindulás a Nyugat Római Birodalom széthullása után

I. A népesség növekedésének megindulása

II. A társadalmi szerkezet komplexitásának növekedése

III. Egy nagyobb régió többlettermelő képességének koncentrálódása a földrajzi tér egyes pontjain. Legyen ez utóbbi forrása akár gyarmatosító tevékenység, akár a távolsági kereskedelemben játszott irányító szerep.

 

I.  Eu. Népességszáma a VI.-X. sz. között volt a legalacsonyabb. A népességnövekedés feltétele a mezőgazdaság termelékenységének és ezáltal eltartóképességének emelkedése volt.

–  erdőirtás, mocsárlecsapolás,  több megművelhető terület

–  mezőgazdasági technika színvonalának emelkedés

–  új munkaeszközök: nehézeke, szügyhám, patkó

– együttműködés a földművelés és az állattartás közöt

– állandósuló kedvező éghajlati viszonyok

– háromnyomásos földhasználati rendszer

– a többet és jobbat termelő paraszt jobban táplálkozott, megszűntek

– az éhínségek, csökkent a gyermekhalandóság, szaporodott a népesség

 

II. A népesség számának és jólétének növekedése a városok újjáéledésében,  majd lakosságuk polgárosodásában igen nagy szerepet játszott. A középkori Európában a XI.sz.-ban megszületett az önkormányzó város, mely már nem rendelődött alá központosított hatalomnak. Itt a kereskedők és kézművesek kerültek túlsúlyba, akik kivonták magukat a feudális függés alól, s gazd.-i tevékenységüknek megfelelő körülményeket kívántak biztosítani.

Mindenekelőtt ez jelentette:

– a város megerősítését és fölfegyverzését

– igazgatási és jogi autonómiát

– a jövedelmen alapuló adófizetési rendszert

– az adó közhasznú felhasználását

A polgári autonómia ugyan sok egyedi vonással  rendelkezett, s minden

Városnak  saját  karaktere  volt, de a középkori  városoknak  társadalmi

összetételük sajátosságai szerint kétféle típusa alakult ki:

1. Európa egyes területein a nemesség a város vezető rétege lett, majd idővel polgárosult, kereskedővé, patríciussá vált. Lemondott nagybirtokának irányításáról. Parasztjait szabad bérlőkké tette, és a felettük való bíráskodás jogát  a városi hatóságoknak engedte át. Bármennyire is polgárosultak a nemesek, nagybirtokos és katonai mivoltukat egyaránt megőrizték. Lakótornyokban laktak, mindig készen a háborúskodásra .

2. Eu. más területein, ahol nem volt, vagy elpusztult a római élet (Németország, Anglia, skandináv államok, Kelet-Európa) a városokból kiköltözött a nemesség és a birtokain felépített várakban, udvarházakban lakott. Csak a püspökök maradtak a városokban, akik viszont a város kormányzásába nem szóltak bele. A város vezető ereje a gazdag kereskedő réteg lett, akiknek uralmát csak lassan tudták megtörni a céhekbe tömörülő iparosok. Ezek a városok várakból, vásárhelyekből, városi kiváltásokkal felruházott falvakból nőttek ki. Növekedésük alapja a szökött jobbágyok beköltözése volt.

 

III. A helyreálló belső békének köszönhetően az országok közötti kereskedelem fellendült, Európa bekapcsolódott az arabok irányítása alatt álló világkereskedelembe.

A tengeri kereskedelem a biscayai öböltől északra a XII.sz.-tól a Hanza-városok monopóliuma lett.

Flandriában és Észak-Olaszországban két fontos gazdasági körzet alakult ki (posztótermelés fellendülésének köszönhetően).

A kereskedelem létrehozta a pénzváltó intézményét. Mivel a hercegségek, fejedelemségek, de még egyes szabad városok is saját pénzt verettek, így ha valaki kimozdult szűkebb hazájából, saját pénzét már nem tudta használni. Ekkor kellett a pénzváltót felkeresnie.

Később a pénzváltók kezdtek kölcsönügyletekkel is foglalkozni, létrejött a bank intézménye, s vele a polgárosodás újabb lépcsőfoka. A ker. virágzása és a megszülető banki tevékenység nagy szerepet játszott a középkori városfejlődésben.