Hirdetés

Ibsen Nóra (Babaszoba) elemzés – analitikus dramaturgia jellemzői

20 perc olvasás
Ibsen Nóra (Babaszoba) elemzés – analitikus dramaturgia jellemzői

Henrik Ibsen Nóra című drámája nem véletlenül sorolható az első olyan drámák közé, amely a női egyenjogúság (emancipáció) kérdéseit veti fel. A műben egy olyan szituáció mutatkozik meg, amely nem volt jellemző a XIX. század világában.

Hirdetés

Henrik Ibsen (1828-1906)

Norvég drámaíró és költő. Egy kiskereskedő gyermekeként gyógyszerészetet tanult. 1851-től a Norvég Nemzeti Színház rendezője. 1864-ben elhagyta az országot, majd állami ösztöndíjjal hosszú időt töltött külföldön (Róma, Drezda, München), végül Drezdában telepedett le. Az új környezet irodalmi munkásságára is hatással volt, itt írja legjelentősebb műveit.

A késő romantika stílusában írt műveit (Peer Gynt) felváltotta a drámai realizmus, tehát szereplői ezentúl a kor hétköznapi emberének a hangján szólalnak meg, környezetük a polgári miliőt idézi.

Pályaszakaszai:

  • Romantikus drámák (drámai költemények): Brand (1866), Peer Gynt (1867) – leszámolás a romantika egyéniségkultuszával.
  • Társadalmi drámák: Nóra (1879), Vadkacsa (1884) – legfőbb témájává a városi közösség vált („Ibsen a polgári nyilvánosság fórumává változtatta a színpadot, ahol meg lehetett vitatni az őket érintő problémákat”), annak visszásságai, a felszín alatt, megbújó valóság, valamint az egyéniség útkeresése, az önmegvalósítás.
  • Kései drámák: Solness építőmester (1892) – az önmagát túlélt ember tragédiája.

Az ibseni dramaturgia

Ibsen Csehovval együtt a dráma műfajának megújítója, a modern polgári dráma megteremtője. Műveinek fő jellemzői:

Hirdetés
  • Analitikus szerkesztés: a múlt feltárulását mutatja be a mű.
  • Kétszintű párbeszéd: a látszólag közömbös dolgok sorsszerű történésekre utalnak.
  • Szimbolikus kifejezésmód: egy-egy jelkép köré építi drámáit. A szimbólumba sűrítve jelenik meg a dráma alapproblémája.
  • Legnagyobb témája: az önmegvalósítás és az élethazugság. Úgy véli, hogy az embernek szüksége van valamiféle öncsalásra, hogy képes legyen elviselni az életet. Erről mondja Relling doktor A vadkacsában: „Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.
  • Ez jelenik meg a Nórában is: Az élethazugság jelképe a Babaszoba, ahol Nóra sokáig boldognak hiszi magát, s csak akkor hagyja el amikor kiderül: férje nem egyszerűen gyermeknek tekinti, de a látszat fontosabb mint a szerelem.

A Ibsen Nóra cselekménye

Nóra (eredeti címén Babaszoba) című műve 1879-ben keletkezett. Egy norvég kisvárosban játszódik ahol a címszereplő látszólag boldogan él férjével és gyerekeivel. A karácsonyi készülődés idilli képeivel kezdődik a történet, majd a pár napon belül kiderülő hazugságok miatt Nóra végül elhagyja a férjét és gyermekeit. Sokan úgy tartják, hogy ez az első olyan dráma, amely a női egyenjogúság (emancipáció) kérdéseit veti fel.

Nóra vidáman és boldogan tér haza a karácsonyi vásárlásból. Halkan dudorászik és csicsereg, miközben elpakolja az újonnan vásárolt holmikat. A férje kedvtelve nézegeti az ő kis dalos pacsirtáját, de kicsit úgy bánik vele, mint egy gyerekkel. Figyelmezteti, hogy ne herdálja a pénzt, hiszen kerülhetnek nehéz helyzetbe is, Nóra azonban évődve válaszol rá, hogy akkor legfeljebb majd kölcsönt vesznek fel, hiszen Helmert januártól bankigazgatóvá nevezték ki. Helmer bár kedvesen, de kissé lekezelően bánik feleségével.

Régi barátnője, Lindéné meglátogatja Nórát, aki felajánlja, hogy segít az egyedül maradt asszonynak munkát találni. Nóra úgy érzi, hogy a nála tapasztaltabb asszony, aki oly sok áldozatot hozott családjáért lenézi őt. Úgy gondolja, számára az élet csupa móka és kacagás volt eddig, előbb egy féltő apa, majd egy óvó férj az élet minden nehézségétől megkímélte. Nóra, hogy bebizonyítsa, ő is képes szeretteiért dolgozni és áldozatot hozni, elmondja életének legnagyobb titkát. Amikor ifjú házasok voltak, a férje súlyos beteg lett, az orvosok szerint az életét csak az menthette meg, ha elutazik délre, de az útiköltségre nem volt pénzük. Mindenki úgy tudja, hogy a pénzt, ami az utazásra kellett, Nóra az édesapjától kapta, azonban Nóra, hogy bebizonyítsa, neki is mekkora áldozatot kellett hoznia, elmondja, hogy titokban kölcsönt vett fel, amit hosszú évek óta törleszt férje tudta nélkül.

A karácsonyi idillbe közbe szól a múlt, amikor Krogstad, a lecsúszott jogász megjelenik, aki Helmerrel szeretne beszélni üzleti ügyben. A két látogató ismeri egymást, Krisztina tudja a férfiről, hogy rosszul nősült, és kétes ügyletekbe bonyolódott. Később Helmer is csatlakozik hozzájuk, és Nóra felveti férjének, hogy Krisztina özvegy, remekül ért a hivatali ügyekhez és állást keres. Helmer örül, hogy segíthet, hiszen most pont lesz egy üres állás. Helmer Krogstad állását ajánlotta fel Lindénének, ő Nóra segítségét kéri, hogy alárendelt állását megtarthassa. Nóra visszautasítja, Krogstad azonban emlékezteti az asszonyt, hogy anno tőle kért kölcsönt férje gyógykezelésére, amit a férfi csak úgy adott, ha az adóslevelet Nóra apja aláírja. Az aláírás dátuma azonban Nóra édesapjának halála után három nappal későbbre szól, az aláírását az asszony hamisította oda. Fel sem fogja, hogy amit elkövetett, az a törvények szerint okirat-hamisítás. Krogstad megzsarolja, hogy minden elmond Helmernek.

Hirdetés

Nóra igyekszik nem kimutatni, milyen nagy bajban van. Készül a karácsonyi bálra, miközben hajthatatlan férjét próbálja meggyőzni, hogy ne mondjon fel Krogstadnak, de sikertelenül. Nóra barátjához, Rank doktorhoz fordul, mire a halálos beteg orvos bevallja neki, hogy évek óta szerelmes belé. A lány nem fordulhat hozzá segítségért. Közben megérkezik a felmondólevél Krogstadhoz, aki ezután újra meglátogatja az asszonyt, és egy összegben akarja a fennmaradt adósságot. Mivel Nóra ezt nem tudja teljesíteni, az ügyvéd megírja a történteket Helmernek. Nóra Lindéné segítségét kéri.

Másnap Lindéné Nóráék lakásába hívja Krogstadot. Kiderül, hogy ők már régóta ismerik egymást. A férfi valaha Krisztina kezére pályázott, de a nőnek gondolnia kellett a családjára, ezért választotta a gazdagabb kérőt, akihez aztán feleségül ment. Arra kéri, hogy habár anno nem őt választotta, most hogy egyedül maradt, talán lehet köztük valami. Az asszony szavai újra értelmet adnak Krogstad életének. Hogy valami jót is tegyen, vissza akarja venni a levelet. Lindéné azonban most már, eredeti szándékától eltérően arra kéri, hogy ne tegye. Szerinte az lenne a megoldás, ha Helmer mindent megtudna, mert egy ekkora titokkal nem lehet élni. Helmer megtalálja a levelet. Nóra, aki eddig mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a férje megtudja az igazságot, most már azt szeretné, hogy azonnal olvassa el azt. Egy csodára vár, arra, amire már tulajdonképpen nyolc éve vár, hogy férje, miután megtudja, mit tett Nóra, ország-világ előtt magára vállalná a tettét, amit persze ő nem engedne. A csoda azonban, amire Nóra oly nagyon várt, elmarad. Torvaldnak esze ágában sincs áldozatot hozni a feleségéért, magából kikelve támad az asszonyra. Nóra csak lassan veszi tudomásul, hogy a várt csoda elmarad. Persze ő azonnal kész a megoldással, a világ előtt továbbra is úgy élnek együtt, mintha semmi nem történt volna, de természetesen ez csak a látszat. Köztük vége mindennek, és természetesen egy ilyen asszony nem nevelheti a gyermekeiket. Közben Krogstad visszaküldi az adóslevelet, így visszaállhat a béke. Miután minden elrendeződött, az életükben semmi sem fog változni, a továbbiakban is úgy élhetnek, mint eddig, mintha mi sem történt volna. Újra úgy beszél Nórával, mintha gyermek lenne. Azonban erre már Nóra nem képes. Bemegy a szobába, hogy levegye jelmezét, és amikor visszatér, egy komoly beszélgetés vár rájuk. Azonban Nóra most először mondja el, mit is érez valójában és elhagyja a férjét.

„Igen, épp ez az. Nem értesz. És én nem értettelek, egészen ma estig. Nem, ne szakíts félbe. Csak hallgasd, amit mondok… Ez leszámolás, Torvald.” Rendkívüli ez a helyzet nekik, hiszen házasságuk alatt sosem beszéltek egymással komolyan mint férj és feleség. Nóra most először mondhatja el őszintén, hogy mit is érez férje iránt. Torvald sosem értette meg őt, és ugyanúgy, ahogy apja, ő sem vette őt komolyan. Mind a ketten sok igazságtalanságot követtek el ellene. Apja babagyerekként bánt vele, majd a férje mellett babafeleség lett belőle. Sosem volt boldog, boldognak hitte magát, de nem volt az. Ideje, hogy a saját lábára álljon, ideje, hogy önmaga legyen, hogy megértse magát, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, el kell mennie ebből a házból. Elhagyja a férjét, az éjszakát már Krisztinánál tölti. Helmer ezzel a szokatlan helyzettel nem tud mit kezdeni, társadalmi és erkölcsi törvényekre hivatkozik, amiért az asszony nem hagyhatja el őt. Nórának már nem tilthat meg semmit, ő többé már nem feleség és anya, hanem elsősorban ember, és tisztába kell jönnie a saját dolgaival.

Pedig az asszony még soha nem volt ennyire józan, és ennyire biztos magában. Már nem szereti a férjét. Torvald nem érti meg felesége szavait, szerinte az asszony úgy beszél, mint egy gyerek: „Te nem attól féltél, ami engem fenyegetett, hanem attól, ami téged fenyegetett; amikor az ijedelmed elmúlt, s az egész ügy elsimult, úgy tettél, mintha mi sem történt volna. Éppen úgy a te kis énekesmadarad voltam, mint azelőtt, bábu, akit, minthogy ilyen esendő s törékeny, ezután kétszeres óvatossággal kell a kezedben tartanod. Ebben az órában nyilvánvalóvá lett előttem, Torvald, hogy nyolc éven át egy idegen emberrel éltem itt, annak szültem három gyermeket. – Ah, nem is mondom, hogy ne kelljen rágondolnom! Diribdarabra tudnám szaggatni magamat.” Nóra minden kapcsolatot megszakít férjével, hiszen ahhoz, hogy együtt maradhassanak, a legnagyobb csodának kéne megtörténnie, ami lehetetlen.

Lapozz a további részletekért

1 2