II. András

2007. december 18., kedd | Kinyomtatom! | Letöltöm PDF-ben | Kedvencekbe teszem | Elküldöm emailben

III.Béla idősebbik fiát, Imrét jelölte ki örökösének, de halála után András herceg megkeseritette Imre életét, és miután Imre és fia meghalt, ő léphetett trónra.

Mig a királyi főtisztségviselők eddig szolgálatukért kapták fizetésüket, ettól kezdve viszont jövedelmük nagy részét birtokadományokból nyerték , mivel Andrást rábirták arra, hogy birtokadományokat osszon szét a nagybirtokosok között. A birtokokat örök jogon, mindenféle feltétel nélkül nélkül kapták a javadalmazottak, igy nem lettek a király hűbéresei.

Az új gazdaságpolitikának számos következménye volt. Egy-egy vármegyében teljesen eltűnt a királyi birtokállomány, mivel az a nagybirtokosok, a bárók kezére került. Emiatt visszaszorult a királyi udvarházak szervezete és a várispánságok is, igy csökkent a király katonai ereje. András német származású feleségének kisérete megszállta a királyi udvart és számos birtokadományhoz jutott, ami viszont a régi rend pártolóinak egyáltalán nem volt inyére, igy mikor András 1213-ban hadjáratot vezetett Halicsba, egy bárói csoport lemészárolta Gertrúdot és kiséretét. Ezenkivül a király óriási jövedelemtől esett el, ennek kompenzálása képp rendkivül adót vezetett be és pénzváltást rendelt el évente egyszer vagy kétszer. A sókamarákat is bérbe adta – ami sértette az egyház érdekeit, mert addig ő volt a só egyedüli forgalmazója, ráadásul most ez az izmaeliták és zsidók kezébe került – és ez fellenditette a gazdaságot.

II.András ellen a feszültség egyre nőtt, és mikor 1217-ben visszatért sikertelen és rendkivül költséges keresztes háborújából, elég nagy számú ellenzékkel kellett szembenéznie. Azok a bárók, akik nem részesedtek az új gazdaságpolitikából, a régi rendet akarták visszaállitani és II.András fia, Béla herceg mellé álltak. Csatlakoztak hozzájuk a kis-és középbirtokosok, a szerviensek, akiknek függetlenségét veszélyeztették a megnövekedett hatalmú bárók. Támogatták még őket a várjobbágyok és a várnép is, akiket lesüllyedés fenyegetett és tiltakoztak a várbirtokok eladományozása ellen.

A régi rendszert pártoló bárók rákényszeritették a királyt az eladományozott vár-és udvarnokföldek visszavételének igéretére, majd 1222-ben az Aranybulla kiadására. Ebben András

-megfogadta, hogy nem adományoz el több birtokot örök tulajdonul
-idegenek nem kaphatnak birtokadományt és tisztségeket is csak a király
-beleegyezésével viselhetnek
-megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták és zsidók álljanak
-adómentességet biztositott a servienseknek, kivéve a tized és a pénzügyeket
-katonakötelezettséget biztositott a servienseknek az ország határain belül, a határokon kivül csak pénzért voltak kötelesek harcolni
-megerősitette a várjobbágyok és a várnép szabadságjogait
-megtiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a tizedet
-az utolsó, 31.cikkelyében törvényesnek nyilvánitotta a nemesek ellenszegülését a királlyal szemben, amennyiben az megszegi a törvényt (ellenállási záradék)

1224-ben kiadta az Andreanumot, amelyben az erdélyi német hospeseket a szebeni ispán fennhatósága alá rendelte, ezért az ott élő székely-magyaroknak el kellett költözniük Erdély dél-keleti vidékére, hogy elkerüljék az ispán fennhatóságát.

Az Aranybullát azonban a bárók nem vették figyelembe és csorbitották az egyház birtokait. Ezért 1231-ben a főpapi ellenzék rávette Andrást az Aranybulla megújitására, amely több ponton eltért az eredetitől, és elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapitotta, például nem tiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a tizedet és nem szólt bele a sóraktározásba és a sószállitásba, de ezen törvények nagy része csak irott szó maradt.

András több hadjáratot vezetett Halics ellen, de mind sikertelen volt. Megpróbálta megszerezni a havasalföldi pogány kunok földjét és ezzel az 1215-ben Erdélyben letelepitett német lovagrendet bizta meg, akik viszont nem hogy megtagadták András kérelmét, függetlenedni akartak, ezért András kiűzte őket az országból és a lengyel peremvidékekre költöztek, ahol meglapitották államukat. Megpróbálta megszerezni a Latin Császárságot is, de miután az sem sikerült, a Nikaiai Császársággal és a Bolgár Cársággal szövetkezett.

Megosztom iWiW-en! Megosztom a Propelleren! Megosztom az UrlGurun! Kinyomtatom! Elküldöm email-ben! Megosztom Facebook-on! Megosztom Twitter-en! Kedvencekbe teszem!

Hozzászólok

RSS

Az értelmetlen hozzászólásokat töröljük!