A nagy földrajzi felfedezések és hatásuk
A nagy földrajzi felfedezések és hatásuk
Fellendülés – új utak keresése
Nyugat-Európa gazdasága a XV. században gyors ütemben fejlődött. A fellendülés centruma Flandria volt. Mivel a pénzek továbbra is nemesfémből készültek, az európai gazdaság egyre több aranyat és ezüstöt igényelt. Ezzel szemben a Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket, mivel a Levantén keresztül behozott luxuscikkekért és fűszerekért arannyal, ezüsttel fizettek.
Ugyanakkor az oszmán terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem először bizonytalanabbá, majd a vámok emelése után drágábbá vált. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a XV. század végére a talajvízszint feletti, könnyen kiaknázható rétegeket kitermelték a magyarországi és csehországi nemesfémbányákban, s szivattyúk híján nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért a termelés jelentősen visszaesett.
A felfedezések feltételei
A XV. századra az Atlanti-óceánon keresztüli tengeri összeköttetés jött létre a Földközi-tenger és a Baltikum között. Az óceánon csak az új, nagy vitorlafelületű, hátsó kormányos hajókkal (karavella) lehetett szállítani. A part mentén elhagyva a nyílt vizeken hajóztak, amit az araboktól korábban átvett iránytű és egy sor, a pontos helymeghatározást szolgáló műszer tett lehetővé. A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, s az antik műveltség újjászületése révén ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte. Új térképek születtek, amelyek a Földet már ennek alapján ábrázolták (Toscanelli világtérképe 1474).
Portugál és spanyol felfedezések
A portugálok, kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva, már a XV. század közepétől felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. Átlépték az Egyenlítőt (1471), Bartolomeo Diaz elérte a Jóreménység fokát (1487) és Vasco de Gama Afrika megkerülése után kikötött Indiában (1498). A portugálok megismerkedtek az arab matematikával, földrajzzal, térképészettel és csillagászattal. Tengerész Henrik portugál herceg megfigyelőtornyot és hajógyárat építtetett, majd visszatérő hajósok tapasztalatait, térképeket készítettek. Tengerész Henrik lovagrendje jövedelmeit a fejlesztésre fordította, kereskedelmi társaságokat alapított, hogy legyen pénze a kutatásokra, fejlesztésekre. Az itáliai bankárok szerepet vállaltak a felfedezések támogatásában, a hajózó kapitányok közül többen is Itáliából származtak.
Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolombusz Kristóf három hajója. 1492. október 12-én kötött ki a Bahama-szigeteken. 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. Kolombusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott.
A felismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel, egy spanyol zászló alatt hajózó olasz tengerész, Amerigo Vespucci jutott. Amerigo Vespucci Dél-Amerika partjai mentén hajózva elérte a La Plata torkolatát, s azt hitte, hogy elérte a kontinens legdélebbi csücskét. A spanyolok és a portugálok versengtek az új területekért, ezért pápai közvetítéssel egyezséget kötöttek (1494). A tordesillas szerződés, illetve az ezt kiegészítő 1529-es zaragozai szerződés a felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör mentén kettéosztotta. A Föld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519-ben. Célja a fűszertermő szigetek és az Európa közötti közvetlen út megteremtése volt. Magellán a Fülöp-szigeteken életét vesztette a bennszülöttekkel folytatott küzdelemben, de egyik hajója visszatért Spanyolországba.
