A görög – perzsa háborúk története (i.e. 492-449), (okok, következmények).

A háborút kiváltó okok:

I.e. VII-VI. században a Perzsa Birodalom nyugati terjeszkedése következtében elérte Kis-Ázsia partjait. Leigázta az ott élő ión városokat, akik Kis-Ázsia nyugati partjain élő görögök voltak. Perzsák célja, az Égei -medence, a görög föld meghódítása volt, hogy ezzel gazdasági hatalmát növelje, hiszen ez a térség gazdasági és kereskedelmi szempontból óriási jelentősséggel bírt. A közvetlen támadásra ürügyként szolgált, hogy Athén segítette az iónokat a perzsák ellen harcukban. Így I. Dareiosz i.e. 492-ben hajóhadat küldött Athén ellen, amit egy tengeri vihar elpusztított. Rá két évre újabb hajók indultak Attika felé, a sereggel együtt érkezett a haddal Peiszisztratos egyik fia, akit a hatalomától megfosztottak Athénba, s aki most uralomra akart törni.

A harcok kibontakozása

Athénnak külső segítség nélkül kellett szembeszállnia a perzsa túlerővel, Marathón mellett, i.e. 490-ben. Miltiadész vezetésével. A csata görög győzelemmel végződik, ami Miltiadész sztratégosz újszerű haditechnikájának köszönhettek. Az athéni hoplitákat futólépésben indította el a perzsa sereg ellen ( ” A két sereg közt mintegy nyolc stadion volt a távolság.” – Herodotosz), hogy aláfussonak a nyílzápornak és meglepetés szerűen lerohanják a perzsákat. A győzelem után Pheidippidész vitte a győzelmi hírt Athénba, a 42 km-es távolságot a hírnök futva tette meg, s miután közölte a győzelem hírét holtan rogyott össze. A monda szerint Pheidippidész útja során találkozott Pan – a pásztorok és nyájak istene – istennel, aki arról panaszkodott, hogy az athéniek nem törődnek vele. A 2000 fős spártai segítség csak ezután érkezett meg Athénba.

Társadalmi harcok Athénban

A perzsa veszély elmúltával kiéleződött az arisztokrácia és a demokrácia követőinek az ellentéte. Két irányzat állt egymással szemben:

• arisztokrácia és a parasztság fogott össze, hogy Athén szárazföldi hatalom legyen. Így kívánták megerősíteni birtokaik védelmét, az esetleges támadások ellen, illetve a politikai ellenfeleik így nem tudtak előnyre szert tenni ellenük. Vezetőjök Ariszteidész volt.
• ide tartozott a kereskedők és az iparosok rétege, ők Athént tengeri hatalommá akarták tenni, hiszen azt sürgették az árutermelés igényei is. Így lehetett fellendíteni a tengeri kereskedelmet, ellenállni az idegen támadásoknak. A hajók építése, karbantartása számos kézművesnek adott munkát, s a szegényebb rétegből származók szolgálatott teljesítettek a hajókon, megnőtt a katonai jelentőségük, szolgálataikért pedig zsoldot kaptak. Az irányzat élén Themisztoklész állt, céljait sikerült érvényesítenie, s így az akkor föltárt laurioni ezüstbányák hasznából Athén nagy flottát épített. A hajóhad 200 hárpm evezősoros hajóból állt.

A háborúk további szakaszai

Xerxész, I.Dareiosz fia, i.e. 480-ban szárazon és vízen egyaránt hatalmas haddal indított támadást a görög poliszok ellen. Ott ahol az arisztoktraták voltak hatalmon behódoltak a perzsáknak. Ezzel szemben Athén és Spárta a szabadság védelmében ellenállást tanúsított. A perzsák Thrákia felől délre vették az irányt, ahol először a Thermopülai szorosnál kerültek szembe a görögökkel. A szorost Leonidász spártai király 300 katonájával védte, a perzsákat hősi haláluk árán is csak kis ideig tudták feltartóztatni. Utána már a perzsák előtt szabad volt az út Athénba. Themisztoklész Athén lakosságát a közeli Szalamisz szigetére vitte át, s Athént egyenlőre átengedte az ellenségnek. A görög hajóhadat a szűk szalamiszi szorosba irányította át, hogy ott ötközzenek meg a perzsa túlerővel. Az ütközet eldöntötte a háború további menetét, i.e. 480-ban a szalamiszi tengeri ütközetben a perzsák megsemmisítő vereséget szenvedtek. A következő évben a görögök szárazföldön is győzelmet arattak a perzsák felett, majd hamarosan áttették a háború színterét Kis-Ázsiába.

Következmények

A háborús sikerek után Spárta kivált a háborúból, gazdasági érdekeit nem szolgálta a terjeszkedés. Athén gazdasága az elmúl évek során jelentős mértékben az iparra és a kereskedelemre épült. Kereskedelmi kapcsolatai voltak a Fekete-tenger partvidékével, élelmezését az innen származó gabonával oldotta meg. Így létérdeke volt uralni az Égei-medencét. Ezért, hogy vezető szerepét megtarthassa egy perzsa ellenes védelmi szövetséget keltett életre i.e. 478-ban. A szövetség pénztára a Délosz szigetén volt, ezért nevét a szigetről kapta – Déloszi szövetségnek hívták; tagjai közösen kívántak a perzsa támadások ellen védekezni, azonban a védelem terhét fokozatosan Athén vette át, s így a többi szövetséges neki adót volt köteles fizetni.

Az i.e. 460-as évek végétől a demokrácia terjedése és Athén gyarapodása Spárta érdekeit sértette és köztük háborúhoz vezetett. Athén mögött ott volt a déloszi szövetség, mely által egyre erősebb lett. Ennek kiegyensúlyozására Spárta az i.e. VI. sz-ban létrehozta a peloponészoszi szövetséget.

A perzsa háborúk miatt egy ideig újra az arisztokrácia politikai befolyása erősödött, de mivel a Spárta – barát politikája megbukott, a demokrácia hívei újabb reformokat vihettek végbe. Megszüntették az Areioszpagosznak azt a jogát, hogy ellenőrizhesse a tisztviselőket- i.e. 462-ben. Ezzel lett a népgyűlés a legfőbb hatalom Athénban, a demokrácia élére Periklész állt, s ekkor élte Athén a demokrácia virágkorát.

A perzsa háborúk vége

Spárta kiválása után Athén a déloszi szövetség élén egyedül harcolt a perzsák ellen. A hosszasan elhúzódó harcok végül görög győzelemhez vezetett.

I.e. 449-ben a Kalliász-béke véget vet a harcoknak. Az athéni Kalliász által az attikai-déloszi szövetség és I. “Hosszúkezű” Artaxerxész perzsa király között közvetített békeszerződés előirányozta a ki-ázsiai görög városok autonómiáját. Korlátozta a perzsa érdekszférát ás megszabta Athén számára, hogy lemond a Perzsa elleni támadásokról.

Tehát a perzsa király lemondott az égei-tengeri igényeiről.