A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
DMA Divat és Művészeti Szakközépiskola
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Történelmi fogalomtár

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
1626
Nyomtasd
Dátum: 2013-06-04 Küldd tovább
  Letöltés

A történelmi fogalmak átfogó gyűjteményének összeállítása található cikkünkben, természetesen ABC szerinti rendezés szerint. Hasznos iskolai vizsgákra készüléshez, érettségihez, tanításhoz, illetve minden olyan esetben, mikor valaminek gyorsan utána kívánunk nézni. Az itt látható fogalomtár jelenleg összesen 636 kifejezést tartalmaz, a történelem szinte teljes vertikumát átölelve! Igyekszünk gondoskodni arról is, hogy a gyűjtemény folyamatosan bővülni tudjon újabb és újabb kifejezésekkel.

A-Á

abszolút predestináció – eleve elrendeltetettség, a református egyház elvének középpontjában áll

absztrakcióa létezők elvonatkoztatása (Platon)

Ad Flexum – Magyaróvár

Ad Mures – Ács

Ad Statuas – Vaspuszta

aedicula az ókori Rómában a templomon belüli timpanonnal lezárt kagylós félfülke

aedilis curulis – az ókori Rómában és a birodalomban a gabonaellátást, a köztulajdont, a piacot, az árakat, a közbiztonságot, a fürdőket és a közerkölcsöket ellenőrző városi tisztviselő. Számuk eredetileg 2, utóbb 4, majd Julius Caesar korától 6 volt.

ager publicus – közföldek, amelyeket a patríciusok közösen birtokolnak az ókori Rómában.

agón(görög) vita, versengés (ókori görög színjátszás).

agoraaz ókori Görögország poliszainak főtere, piac- és vásártere, a népgyűlések, a hadi gyülekezések és a törvénykezés színhelye. A városállam (polisz) politikai, társadalmi és vallási életének a központja, amelyet díszes középületek, szentélyek és oszlopos csarnokok vettek körül.

agrárolló a mezőgazdasági és ipari áruk közötti árarány (árolló), amikor is valamely bázisidőhöz képest az árarányok a mezőgazdasági termelők számára kedvezőtlenül alakulnak (az ipari árszínvonal jobban emelkedik, ill. kevésbé csökken, mint a mezőgazdasági). Agrárolló keletkezik pl. gazdasági válság időszakában (Magyarországon 1929–33-as válság idején).

akantusz (görög) a korinthoszi oszlopfők akantuszlevelekkel díszítettek; növény.

akció színészi cselekvés (ókori görög színház)

akidzsi csak háború idején, zsold nélkül harcoló, önkéntesekből álló csapatok a régi török hadseregben. Katonai felderítők voltak, s a fősereget kísérve fosztogatásaikkal és pusztításaikkal rettegésben tartották a lakosságot.

Akropolisz – athéni fellegvár, három oldalról meredek sziklák ill. fal vette körül, a negyedik oldalon vezetett fel az oszlopokkal gazdagon díszített márványlépcső

„Alia iacta est” – „A kocka el van vetve”; a Rubicon határfolyón átkelve mondta Caesar.

Alisca Öcsény

allódium majorság: a földesúr saját kezelésében tartott és jobbágyi robottal műveltetett földje a feudalizmus korában. Nyugat-Európában az allódium jelentősége és elterjedtsége csekély volt, mert az árutermeléssel foglalkozó parasztság adói fedezték a földesurak idényeit. – Magyarországon a földesúri allódiumokat kezdetben a rab állapotú szolgák, később a jobbágyok művelték. Az allódiumokhoz tartozott szántóföld, rét, legelő, kert, erdő, szőlő és halászóhely. A szétszórtan fekvő allódiumok elsősorban a földesúri háztartás céljaira termeltek.

Altinum Mohács

amfiteátrum gladiátorküzdelmek, egyéb események helyszíne az ókori Rómában

amphiktüónia az önálló görög poliszok vallási szövetsége.

amphora (görög) tárolóedény

anabaptisták újrakeresztelők: a reformáció egyik radikális népi irányzata. Elvetették az egyházi dogmákat, a gyermekkeresztséget, újrakeresztelték a felnőtteket. Elfordultak a romlottnak tartott világtól, és várták a Bibliában megjövendölt ezeréves boldog birodalom eljövetelét, amelyben Jézus Krisztus a hatalmasokat megalázza, a szegényeket felmagasztalja. Vagyonközösséges hirdettek. Tanaikból bontakozott ki Münzer Tamás (1480?–1525) antifeudális parasztmozgalma (1524) Németországban. Az anabaptistákat mindenütt üldözték. A 16. sz.-ban egy részük a Felvidéken és Erdélyben telepedett meg, ők voltak a habánok (ügyes mesteremberek, többnyire fazekasok). A 18. sz.-ban erőszakkal katolikus hitre térítették őket. Az anabaptizmus mérsékeltebb formában élt tovább a baptista felekezetben.

ancien regime – (régi rendszer): 1. az 1789. évi forradalom előtti francia abszolutizmus társadalmi és kormányzati rendszere.

annexió (hozzácsatolás): valamely állam területének, ill. idegen területnek erőszakos bekebelezése más állam által. Az annexió a nemzetek önrendelkezési jogának megsértése. A 19–20. sz.-ban számos ország, ill. terület vált annexió áldozatává (pl. 1908-ban Bosznia-Hercegovina, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia annektált).

annualitas magisztrátusok évenkénti választása az ókor Rómában a Kr.e. III. sz.-ban.

Anschluss – (csatlakozás): Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom. A 19. sz.-ban keletkezett irányzat az I. világháború (1914–18) után megerősödött. 1933-tól a hitleri Németország nyíltan törekedett az Anschlussra, amely Ausztria bekebelezésével 1938-ban valósult meg.

antant entente (egyezmény): az ún. központi hatalmak, főként Németország ellen irányuló hatalmi csoportosulás, katonai blokk (1904–23). Alapja az 1904. évi entente cordiale (szívélyes egyezség), a Nagy-Britannia és Franciaország közötti szövetségi szerződés, melyhez Oroszország (1907), majd az I. világháború (1914–18) idején további államok (pl. Belgium, Japán, Görögország, Szerbia, USA) csatlakoztak. Tágabb értelemben ezt a háborús koalíciót is szokás antantnak nevezni. Az antantból 1917-ben kivált a forradalmi Oroszország. Az I. világháborúban győztes koalíció a francia–angol–amerikai ellentétek kiéleződése miatt az 1920-as évek elején széthullott.

anthropiszmosz (görög) latin fordításban: humanizmus

antiklerikalizmus az egyházak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális befolyásának ellenzése, az ezzel való szembefordulás, amely erőszakos vagy békés formában egyaránt megnyilvánulhat.

antropomorf (ókori görög) emberszerű

apeiron ősanyag, a végtelen és a meghatározhatatlan anyag; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.

apella –        az ókori Spártában a népgyűlés elnevezése, havonta üléseztek és igen-nem szavazattal döntöttek a geruszia (Vének Tanácsa) javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak.

apokrifek – nem kanonizált szent iratok

apológia –    védőbeszéd, dicsőítés (ókori görög színjátszás).

apóriák –     nehéz kérdések; Zénon (Kr.e. kb. 490–430) az eleiai iskola filozófusa szerint.

apszis –        az ókori Római templom bejáratával szemben félkör alaprajzú fülke, melyben az istenszobor állt

aquaductusok – árkádos, magasban vezetett vízvezetékek (ókori Róma)

Aquincum – Óbuda

arcus triumphalis – diadalív (ókori Róma)

areiosz pagosz –  (gör. ’Árész dombja’): törvénykezési testület az ókori Athénban. Az Árész hadisten dombján ülésező, volt arkhonokból álló testület hatalmát Szolón (Kr.e. 640?–560?), Kleiszthenész (Kr.e.6.sz.) és főként Ephialtész (Kr.e. 5.sz.) reformjai erősen korlátozták.

aristoi –        az ókori Athénban a nagybirtokos, vagyonos arisztokrácia elnevezése

arkhé –        az anyagit és a szellemit egyaránt magába foglalja; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.

arkhón –      (gör. ’vezető’): a legfőbb állami tisztviselők neve az ókori Athénban. Kr.e. 683-tól évenként 9 ~t választottak, akik az államigazgatás különböző területeit irányították. A hellenisztikus kortól csak megtisztelő cím volt.

arkhón polemarkhosz – az ókori Athénban a hadsereg feje, leghíresebb közülük Periklész volt (Kr.e. 493–429), alárendeltjei: 10 sztratégosz (hadvezér), akik vezették a phüle(körzet)-ezredet.

Arrabona –  Győr

as –              súly- és pénzegység az ókori Rómában. Mint súlyegység 1 római fonttal (libra=kb. 300g) és 12 unciával volt egyenlő. A pénzegység értéke és súlya a Kr.e. 4. sz-tól fokozatosan csökkent. A Kr.u. 3. sz. derekán kivonták a forgalomból.

assignata –  (utalvány): a francia forradalom idején forgalomban volt papírpénz. 1789-ben állami kötvény formájában bocsátották ki, melynek fedezetéül a forradalom alatt elkobzott földbirtokok  szolgáltak. 1790-ben hivatalos fizetési eszköz lett. Mértéktelen kibocsátása miatt rövid idő alatt elértéktelenedett. 1796-ban földvásárlásra jogosító utalványokra cserélték át. A teljesen elértéktelenedett assignatákat 1797-ben végleg kivonták a forgalomból.

ataraxia –    Epikurosz (Kr.e. 341–270) görög filozófus: az emberi élet véső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.

athnamé –    beiktató ünnepélyes okirat, amellyel az 1570-es speyeri egyezmény után Erdély önálló állam területén fejedelmi ranggal a szultán hűbérese uralkodik.

atomosz –     oszthatatlan; a mindenség láthatatlan és oszthatatlan részecskékből áll, amelyek minőségileg azonosak egymással, de alakjuk, helyzetük különböző: keveredésükből – és mozgásából – lett/alakul az élet; Leukipposz (Kr.e. V.sz.) görög atomista filozófus szerint.

augur –         papi testület az ókori Rómában. Az ~ok a madarak repüléséből, énekéből és viselkedéséből jósoltak. Az auspicium v. augurium (madárjóslás) a latinoknál alakult ki. Az ~ testületét a hagyomány szerint Róma egyik legendás megalapítója, Romulus hozta létre. Nagy pompával avatták fel őket, jelvényük a bíborszegélyű ruha és egy csomótlan, görbefogantyús hosszú bot volt. Tisztségük életük végéig tartott. A császárok, hadvezérek gyakran fordultak hozzájuk, hogy az előjelek alapján az események várható alakulását kipuhatolják. Nagy politikai befolyással rendelkező testületük a 4.sz-ig működött.

augustus –   felséges.

autodafé –    az inkvizíció által halálra ítélt kivégzése máglyán egyházi ünnepek alkalmával.

axióma – (görög) alaptétel, amely nem szorul bizonyításra

aviticitas –   ősiség: a nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli öröklését biztosító szokásjog. 1351-ben I. (Nagy) Lajos király (1342–82) az ősiséget törvénybe iktatta, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát. Az ősiség a 19. sz. elejétől már akadályozta a hitelszerzést, ezért a liberális nemesség szorgalmazta a megszüntetését (gróf Széchenyi István Hitel c. művében). 1848-ban formálisan eltörölték, de a gyakorlatban csak az 1852. évi császári pátens számolta fel.

Azaum –       Dunaalmás

állammonopolista kapitalizmus – (állami monopolkapitalizmus): a tőkés termelési viszonyok megjelenési formája a fejlett tőkés országokban a 20. sz. második felében. A kapitalista állam és a monopóliumok összefonódása, és az államnak a gazdasági életbe való jelentékeny beavatkozása jellemzi. A monopolkapitalizmusból kifejlődött állammonopolista kapitalizmus főként a II. világháború után szilárdult meg. Rendszerré válása jelentős változásokat eredményezett az elosztási, az áru- és pénzviszonyokban , a tulajdonviszonyokban stb.

állásháború (állóháború): a hadviselés egyik formája, összefüggő merev arcvonalakon és a kiépített állás- és erődítményrendszerekben folyó haditevékenység. Nem képes eldönteni a háborúk végleges sorsát, ezért a hadviselő felek általában az állásrendszer áttörésére törekszenek. A 19. sz. második felében alkalmazták először, jelentős szerepe volt az I. világháborúban (1914–18).

árforradalom – az árszínvonal rendkívüli mértékű emelkedése Európában a 16–17. sz.-ban. India és Amerika felfedezése, majd gyarmatosítása után z Európába áramló nagy mennyiségű nemesfém erősen csökkentette az ezüst- és aranypénzek vásárlóerejét, ugyanakkor 200–300%-kal megnövelte az áruk árát. Végül a spanyol és a portugál világhatalom összeomlását eredményezte.

átrium –       előtér, a világítás felülről esik az ókori Rómában

 

B

Bach-huszárok – 1850-től az Osztrák-Magyar Monarchia Alexander Bach belügyminiszter támasza többek között a hivatalnokserege

bagaudákharcosok Galliában (IV. század)

baksis –       ajándék, megvesztegetés, befolyásolás, korrupció a török megszállás idején Magyarországon a 16–17. században.

banalitások – földesúri jövedék; a földesúr kizárólagos joga: malom, szőlőprés, kenyérsütő kemence, őrletés, kocsmáztatás, húskimérés stb. üzemben tartására és a jobbágyok kötelezettsége, hogy ezt megszabott díjért használják is.

banderia –    zászló

bandérium – a király v. főúr által kiállított, zászlaja alatt szolgáló és hadba vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon. A bandériumok felállítására Károly Róbert (1308–42) kötelezte az egyházi és világi főurakat saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel megváltották a bandériumok fenntartását.

basilicaközépület: igazságszolgáltatáshoz, árusításhoz, később templomnak (ókori Róma)

bazileuszgörög korlátlan hatalmú király

bég(bej) úr: a mohamedán országokban eltérő jelentéssel bíró, gyakori cím. – 1. eredetileg a török népek nemzetségfőinek, ill. fejedelmeinek címe. – 2. a Török Birodalomban a pasák fiainak, majd a szandzsákok élén álló katonai és polgári hatalmat birtokló főtisztviselők címe.

beneficium – (lat. ’javadalmazás, jótétemény’) 1. az uralkodó által hűbéri szolgálatért adományozott földbirtok. A birtokbavétel feltételeinek megszegése v. a felek egyike halála esetén a ~ visszavehetővé vált. A főként kisnemeseknek, lovagoknak adományozott ~ már a korai középkor végén (10. sz.) örökölhető lett. – 2. az egyház fenntartására adományozott birtok, javadalom stb. – 3. az 1767. évi úrbérrendezés során „kedvező adottságú” (termékeny) földek elnevezése.

betyár a földesúri önkény, kényszerű katonáskodás és a jobbágyterhek teljesítése elől bujdosó szegénylegény. Többnyire egyéni lázadók voltak; megélhetésüket gyakran rablásból, útonállásból biztosították. Általában az urakat fosztották ki, sokszor élvezték a szegény nép támogatását. A betyárvilág a 19. sz. első felére esett. Legendás betyárok: Angyal Bandi (1760?–1806), Rózsa Sándor (1813–1878), Savanyu Jóska (1845–1907), Sobri Jóska (1809–1837), Vidróczki Márton (1837–1873).

bocskoros nemesek: a nemesség legszegényebb rétege Magyarországon a kései feudalizmus korában. A birtok nélküli, műveletlen bocskoros nemesek a jobb módot kifejező csizma helyett a szegényparaszti bocskort viselték (nevüket is innen kapták). A reformkorban (1825–48) a polgári átalakulást elősegítő reformok ellenzői közé tartoztak. A jobbágyfelszabadítás (1848) után beolvadtak a parasztságba.

bogumilokKis-Ázsiából kiinduló eretnekmozgalom Bulgáriában és a Balkán-félsziget északi részén a 10–12. sz.-ban. Mozgalmuk Franciaországban, Itáliában és a Német-római Birodalomban is elterjedt. A jelenségeket Isten két fiának, a jónak és a rossznak a küzdelméből vezették le. A korabeli társadalmi rendet és intézményeket a sátán művének tartották. Tanításaik a 13.sz.-ban központjukká lett Boszniából terjedtek el Magyarország déli részére. Több magyar király (I. Lajos, Zsigmond, I. Mátyás) vezetett hadjáratokat ellenük.

bők honfoglaláskori gazdag nemzetségfők.

boksa – a szénégetők kúp alakú tölgyfarakásokat raktak a fa elszenesítésére, felül füstnyílással, alulról meggyújtva lassú elszenesedés ment végbe, a keletkező faszenet az ókori Görögországban faszénkosárban vitték a városba.

bolsevik (többség): az orosz szociáldemokrácia radikális irányzata. Az elnevezés az Oroszországi Szociáldemokrata Párt brüsszeli kongresszusán (1903) keletkezett, ahol a mérsékelt álláspontot képviselő csoport kisebbségben (menysinsztvo=kisebbség) maradt, míg a Lenint (1870–1924) követő radikális szárny többséget kapott. Ettől kezdve Lenin hívei bolsevikoknak nevezték magukat, annak ellenére, hogy a bolsevik forradalom győzelméig (1917) az orosz szociáldemokrata párton belül lényegében kisebbségben voltak. A bolsevik elnevezés 1952-ig szerepelt a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében.

brezáni kiáltvány – II. Rákóczi Ferenc 1703-as kiáltványa: a minden nemes és nemtelen fegyverbe szólítása

Brigetio Szőny

búcsú(cédulák) – a római katolikus egyházban a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetésnek az egyház részéről történő részleges vagy teljes elengedése. A bűnök alóli feloldozást rendszerint a pápa engedélyével csak egyházi személy adhatott, ha a hívő teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés, zarándoklat). Mivel a búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így alakult ki a búcsújárás és  katolikus templomokhoz kötődő búcsújáróhelyek. A 12. sz.-tól pénzért is árulták a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, amely a pápaság  egyik fő jövedelemforrása lett. Az ezzel kapcsolatos visszaélések jelentősen hozzájárultak a reformáció kibontakozásához. A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat (1545–63) szüntette meg.

budai pasa – a szultán magyarországi helytartója a török megszállás idején.

buleutérion az athéni Areiosz Pagosz szikláján álló tanács épülete.

bulé –           Ötszázak tanácsa az ókori Athénban. 10 phülé képviselőinek együttese.

Bundesrat – német Szövetségi Tanács

 

C-CS

caldariumrómai fürdő vizes csarnoka (ókori Róma)

canabae telep az ókori Rómában, ahol ahol a katonák élettársai éltek kereskedők és iparosok társaságában.

carbonari lsd. karbonárik

Carolina Resolutio – 1731-ben III. Károlynak a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozó rendelete szerint protestáns vallásgyakorlat csak az 1681. évi törvénybe felvett ún. artikuláris helyeken folytatható. Büntette a katolikus vallás elhagyását, vegyes házasságokat csak katolikus pap köthetett. Korlátozta a protestánsok hivatalviselését (vallásukba ütköző esküszövegekkel).

castrum tábor az ókori Rómában.

casus belli – (háborús ok): a nemzetközi jogban és a politikai szóhasználatban olyan esemény, amely okot vagy ürügyet ad háború kirobbantására.

caudillo (vezér): 1. a középkori spanyol hadvezérek neve. – 2. a 19–20. sz.-ban a latin-amerikai diktátorok gyakran használt elnevezése. – 3. Franco (1892–1975) spanyol diktátor 1937-től használt hivatalos címe.

caupona kocsma (ókori Róma)

céh –            azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában. Működésüket hatóság (uralkodó, városi tanács, földesúr stb.) által kiadott ún. céhlevél engedélyezte és szabályozta. A céh élén a nagy szaktudású céhmester állt, aki irányította a céhlegények munkáját és egyúttal gondoskodott róluk. A legények a tanuló-, majd vándorévek letöltése, házasságkötés, a polgárjog megszerzése, ill. az ún. remek elkészítése után kérhették felvételüket a céhbe. A szűk piaci lehetőségek miatt a céhek monopóliumot biztosítottak tagjaiknak meghatározott termékek előállítására, ugyanakkor a termelés mennyiségi és minőségi szabályozásával korlátozták az egymás közti versenyt.

Celamantia Leányvár

cella – görög v. római templom belső szentélye (ókori Róma)

centralizáció lsd. központosítás

centuria –     1. az ókori római hadseregben a rendszerint 100 emberből álló katonai egység (század) neve. Vezetője a centurio. – 2. vagyoni cenzus alapján létrehozott társadalmi-katonai szervezet az ókori Rómában. Servius Tullius uralkodása (Kr.e. 578–534) idején vagyonuk alapján 6 „osztályba”, ezeken belül centuriákba sorolták a lakosságot, amely szavazati jogát a comitia centuria (századok szerinti népgyűlés) érvényesítette.

cenzor –       (lat. censor) 1. hivatali méltóság a köztársaság kori Rómában. Az 5 évenként másfél évre választott 2 cenzor ellenőrizte a polgárok vagyon szerinti tagozódását, kezelte az állami vagyont, a szenátus és a polgárság felett mint erkölcsbírák ítélkeztek. a császárkorban tisztségük megszűnt.

cenzúra –     (censura ’felügyelet’): kiadásra v. terjesztésre szánt szellemi termékek tartalmát politikai, vallási, erkölcsi stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal, ill. ennek tevékenysége. Feladata a fennálló társadalmi-politikai rendszert bíráló alkotások megjelenésének megakadályozása, ill. a veszélyesnek ítélt részek törlése. A cenzúrát a bal- és jobboldalié diktatúrák egyaránt előszeretettel alkalmazták.

cenzus –       (lat. census) 1. vagyoni, jövedelmi és adófizetési kategória az ókori Rómában. Ennek alapján állították össze a választásra jogosult polgárok jegyzékét. – 2. a földesúrnak többnyire pénzben fizetett adó a feudalizmus korában. Magyarországon a jobbágy által telkéért a földesúrnak fizetett évi, megszabott összegű szolgáltatás.

cinikus filozófia – A válságba jutott társadalomban sem a gazdagság, sem a tudás nem képes segíteni, ezeket az értékeket többen tagadják.

cinizmus –    Diogenész (Kr.e. 404–323) görög cinikus filozófus: az emberi értékek öncélú, fennhéjázó tagadása.

cippussírtábla az ókori Rómában.

Cirpi Dunabogdány

Ciszterci-rend – Sacer Ordo Cisterciensis: római katolikus szerzetesrend. 1098-ban Róbert bencés apát 20 társával a franciaországi Citeaux-ban (latinul Cistercium) alapította meg. A szegénységet, egyszerűséget, a hitélet elmélyítését és a munka fontosságát hirdeti. Előbb mezőgazdasággal, majd oktatással foglalkoztak. Virágkora a középkorban volt. Magyarországon 12. sz. első felében Zirc, Szentgotthárd, Pásztó stb.

civis –           polgár – 1. római polgárjoggal rendelkező személy az ókori Rómában. – 2. a városi polgárok lat. neve a feudalizmus korában. – 3. Magyarországon a megyei és püspöki várak szolgálatára rendelt várnép a 11–12. sz-ban.

Civitas Dei – Isten állama

cliens –         függő helyzetben levő félszabad társadalmi réteg tagjai az ókori Rómában. A cliensek a Kr.e. 8.sz-ban tűntek fel. A patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője és vagyonának védője volt. Patrónusának engedelmességgel tartozott, választáskor rá- v. vele szavazott, a háborúba elkísérte; ellen nem tanúskodhatott. Kr.e. 400 körül teljes jogú polgárokká váltak.

Code Civil – v. Code Napoleon – Napóleon új polgári törvénykönyve

cölibátus –   a papok, szerzetesek kötelező nőtlensége. A keresztény egyházban a 4. sz. óta kötelező volt, de igen sokszor nem tartották be. Célja egyrészt az egyházi birtok elaprózódásának megakadályozása, másrészt az, hogy a papok kizárólag a hívekkel törődjenek. A görög katolikus és görögkeleti  egyházakban nem kötelező, de felszentelés után már nem lehet házasságot kötni. A protestáns egyházakban a cölibátus nem kötelező.

colonia –      magasabb rangú, római jogú település az ókori Rómában.

colonus –      1. a teljes jogú polgár neve a korai Rómában – 2. személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlő. Diocletianus római császár uralkodásától (284–305) személyi szabadságuk megszűnt és telkükkel együtt eladhatókká lettek.

comes –        ’ispán’: 1. a király által a vármegye élére kinevezett főtisztségviselő a 11–15.sz.-i Magyarországon. Ispánnak nevezték ki a 11–12-i században a világi előkelőket és a királyi főtisztségviselőket. A vármegye élén álló ispánnak neve a 15. sz-tól főispán. – 2. nagyobb uradalmakban a majorsági gazdálkodást irányító, a jobbágyok munkájára felügyelő, jobbára maga is jobbágy helyzetű földesúri tisztviselő.

comes palatinus – nádorispán, országos főméltóság.

comitia –      népgyűlés az ókori Rómában. A római köztársaság idején az állam vezetőit ~k választották. Kezdetben a comitia curiatakban csak a patríciusok vehettek részt, utóbb – Servius Tullius (uralk. Kr.e. 578–534) reformjait követően – a centuriáknak már a plebejusok is tagjai lehettek. Ez a comitia a centuriata választotta a consulokat és a praetorokat, törvényeket fogadhatott el, és döntött a háború és béke kérdéséről. A comitia tribután a Kr.e. 4–1. sz.-ban a tribusok valamennyi polgára részt vett, itt választották meg az alacsonyabb rangú hivatalnokokat, és törvényeket is hoztak. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) után szerepe formálissá vált, és utóbb fokozatosan megszűnt.

compluvium – az átrium (előtér) tetején lévő nyílás, amin keresztül befolyt az esővíz a az alatta levő medencébe.

concilium plebis – a plebeiusok kerületi szerveződései az ókori Rómában (Kr.e. 287-ig).

conductor –  vámbérlő az ókori Róma meghódított területein.

conquista –  foglalás, gyarmatosítás az Új világban

consul –        (lat. ’tanácsadó’), konzul. A két legfőbb állami tisztviselő címe a köztársaság kori Rómában (Kb. Kr.e. 450-től). A népgyűlés (comitia centuriata) választotta őket; nevükkel jelölték az éveket; rendelkeztek a legfőbb katonai és végrehajtó hatalommal. Consul eleinte csak patrícius, Kr.e. 367-től egyikük plebejus is lehetett.

Corpus Hippocraticum – 54 értekezés Hippokratész (Kr.e. 460–370) görög orvostól ill. tanítványaitól.

Corpus Iuris Civilis – római polgári jog

cortes –        1. rendi gyűlés a középkori spanyol államokban, Portugáliában és Szardínián (12. sz. vége–19. sz. eleje). – 2. a parlamentáris rendszerű országgyűlés neve Spanyolországban (1810-től). – 3. a parlamentáris országgyűlés neve Portugáliában 1822–1911 között.

Crumerum –   Nyergesújfalu

cuius regio, eius religio – az 1555-ös augsburgi vallásbéke: Akié a föld azé a vallás.

„Cum Deo pro patria et libertate” – „Istennel a hazáért és a szabadságért” II. Rákóczi Ferenc 1703-as szabadságharcának zászlófelirata.

curia –          10–10 római nemzetség (gens) alkotta.

Csillag Kamara – VII. Henrik (1485–1509) angol király felállította a Csillag Kamarát, a királyi hatalom ellenfeleit megbüntető törvényszéket.

 

D

Dácia –        Erdély (ókori Róma idején)

daimónion – a bennünk lakó lelkiismeret szelleme; Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus szerint.

Danuvius –  Duna (ókori Róma idején)

decemvirek – a törvények szerkesztésére Kr.e. 451-ben fölállított 10 tagú patrícius-testület az ókori Rómában. Consuli jogkörrel fölruházott hatalmukat a néptribunusok hatalmának korlátozására használták. Kr.e. 449-ben lemondásra kényszerültek.

de facto –     valóban, ténylegesen.

defter –        szandzsákok szerint készült, az adófizetők nevét, vagyoni állapotát, a befizetett adó mennyiségét tartalmazó összeírás a Török Birodalomban. Az összeírást a defterdárok segédeikkel végezték. A defterek a magyarországi török hódoltság (16–17.sz.) történetének fontos forrásai.

dei gratia –  Isten kegyelméből.

de jure –       jog szerint(i), jogilag

dekabristák – (december szóból): a cári önkényuralom elleni összeesküvés résztvevői a 19. sz. eleji Oroszországban. Többségük az alkotmányos monarchia híve volt. 1825-ben a főként katonatiszteket tömörítő dekabrista szervezetek sikertelen fegyveres felkelést robbantottak ki, melynek leverése után a mozgalom tagjait kivégezték, ill. száműzték, tömegbázisuk nem volt, viszont jelentős hatást gyakoroltak az orosz irodalom fejlődésére.

deklaráció – kinyilatkoztatás

dekonjunktúra – a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása. Jellemzői: a termelés csökkenése, az értékesítési lehetőségek romlása, a beruházások elmaradása és a munkanélküliség növekedése. A modern gazdaságokban a társadalmi rendszertől függetlenül jelentkezik.

dekrétum – (’határozat’, ’ítélet’) 1. állami szervek törvény jellegű akaratnyilvánítása (határozat, rendelet, bírói döntés, kinevezési okirat stb.) – 2. az 1848 előtti magyar országgyűlésnek az uralkodó által szentesített határozatai. – 3. a római pápa, a zsinatok és az egyes vatikáni hivatalok által kibocsátott egyházi rendeletek, törvények. – 4. egyes országok törvényerővel rendelkező, de nem törvény formájában kiadott jogszabályai.

delegáció –  (’követség’, ’küldöttség’): 1. különböző rendezvényeken (értekezlet, kongresszus stb.) a megbízó érdekeit hivatalos meghatalmazás alapján képviselő csoport. – 2. a kiegyezési törvény (1867) értelmében a magyar és osztrák parlament tagjaiból álló 60–60 fős bizottság. Feladata a közös külügy, hadügy és a rájuk vonatkozó pénzügyek ellenőrzése és költségvetésük megszavazása. A két delegáció mindegyik országgyűlésre kötelező érvényű döntéseket hozott. Egységes állásfoglalás hiánya esetén a vitás kérdésekben az uralkodó döntött.

demagógok – (ókori görög) demosz=nép, gógosz=vezető; a bölcsesség kiforgatói, akik kihasználták a háborús időket és sok bölcselőt száműztek Athénból, mások önként elköltöztek.

démiurgoszokaz ókori Athén kézművesei.

demoi-kratia – (gör. ’nép’+’erő, hatalom’) demokrácia, néphatalom, népuralom.

demokrácia – (’népuralom’): az összesség döntését jelentő egy közösség v. a nép többsége által kinyilvánított politikai akarat érvényre juttatásának formája. Fogalma az ókori Görögországban keletkezett, a történeti fejlődés a demokrácia több formáját termelte ki. „Tiszta” demokrácia gyakorlatilag nem létezik, mivel a legfőbb államhatalmat megtestesítő „nép” fogalma a társadalmi rendszer szerint különféleképpen értelmezhető.

démosz –      (’nép’) 1. polgárjoggal rendelkező vagyontalan szabadok (köznép) az ókori görög poliszokban (városokban) – 2. A Kr.e. 6. sz-ban közigazgatási egység az athéni államban.

dénár –         (denarius) 1. ókori római ezüstpénz, melyet Kr.e. 269-ben vertek először. 10 ast v. 4. esetertiust ért. A római császárkorban értékét fokozatosan elvesztett pénzt a 4. sz. elején kivonták a forgalomból. – 2. a középkori Európában általánosan használt ezüstpénz, melynek értéke koronként és országonként változott. Magyarországon először Szt. István (1000–1038), utoljára Mária Terézia (1740–1780) veretett dénárokat.

dervis –        aszketikus életű, vándorló v. rendházban élő mohamedán szerzetes.

despota –     1. zsarnok, kényúr – 2. fejedelmi rangú személyek címe a Bizánci Birodalomban. – 3. a szerb fejedelmek címe a 15–17. sz.-ban. Főként a török fennhatóságot elismerő fejedelmek viselték, pl. Brankovics György (1375?–1456)

detronizáció lsd. trónfosztás

deus –          Isten

devalváció – a pénz értékének csökkentése, általában a gazdaság stabilitása érdekében, a pénz további értékcsökkenésének megakadályozására alkalmazzák.

dézsma –      (decima ’tizedik’) 1. az egyháznak fizetett tized. – 2. a kilenced mint második tized Magyarországon a kései feudalizmus korában.

diadokhoszok – (gör. ’utódok’) v. didakhoszok: Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón uralkodó (kr.e. 336–323) hadvezérei (Antigonosz, Antipatrosz, Démétriosz Poliorkétész, Eumenész, Kasszandrosz, Lüszimakhosz, Ptolemiosz, Szeleukosz). Világhódító uruk halála után az egymás ellen folytatott véres háborúk eredményeként fölosztották egymás között Nagy Sándor birodalmát. Így jöttek létre az egymástól független hellenisztikus monarchiák, az ún. diadokhosz államok.

dialektika – az ellentétek egysége és harca; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) epheszoszi természetfilozófus szerint.

dialektikus –Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus módszere: ellentétekből és ellentmondásokból hámozza ki a megtisztított fogalmakat.

dialógosz –   (görög) párbeszéd

diggerek –   (’ásó emberek’): az angol polgári forradalom szélsőbaloldali irányzatú mozgalmának résztvevői. A kommunisztikus elképzeléseket hirdető földfoglaló mozgalom.

dikció –        színészi beszéd (ókori görög színház).

diktátor –     (lat. dictator) 1. parancsuralmat gyakorló, korlátlan hatalommal rendelkező államfő. – 2. szükségállapot idején a consulok által 6 hónapra korlátlan hatalommal felruházott személy a köztársaság kori Rómában. Eredetileg csak patrícius, Kr.e. 356-től plebejust is választhattak diktátorrá. Julius Caesar halála (Kr.e. 44) után e tisztséget eltörölték.

diploma honestae missionis – elbocsátó okmány, melyet az ókori Rómában az elbocsátott katonák kaptak, ebben foglaltatott benne a házasságkötési jog is.

Diploma Leopoldium – 1690: a Habsburg-uralom alá került Erdély belső viszonyait és politikai jogállását szabályozó, I. Lipót (1657–1705) által kibocsátott rendelet. Biztosította a négy bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a rendi önkormányzatot és a kereskedelem szabadságát.

diszkobolosz – diszkoszvető (Muron ókori görög szobra)

divina ex machina – csodás elemek, természetfölötti lények beavatkozása az események menetébe (görög dráma eposzi kelléke)

dominatus –    (latin úr szóból) a principatussal szemben a római császárok önkényuralmi rendszere Diocletianus császár uralkodásától (284–305) kezdődően.

domínium –  (lat. ’tulajdon, uralom’) 1. a föld korlátlan birtoklása a feudalizmus korában. (saját birtok).

dominus –    1. úr (ókori Róma) – 2. hűbérúr

dór oszlop – lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop (ókori görög építészeti elem).

druzsina –    az óorosz államban a fejedelem kísérete, az uralkodó osztályhoz tartozó bizalmasai.

dualista filozófia – a halhatatlan lelket élesen elválasztotta a romlandó testtől.

dualizmus –  1. két egyenjogú, önálló állam szövetsége, melyben általában az államfő személye azonos. – 2. Magyarország történetének 1867–1918 közötti szakasza. A dualizmust a kiegyezés (1867. XII. törvénycikk) hozta létre Ausztria és Magyarország között. Mindkét állam belügyeit tekintve önálló volt, de kifelé egységes államot alkottak, amelyet a közös uralkodó személye és a közös ügyek (külügy, hadügy és a fedezetüket szolgáló pénzügy) kapcsoltak össze.

duce –          (vezér): 1922–1945 között B. Mussolini (1883–1945) olasz fasiszta diktátor hivatalos címe.

duplarius –   kitüntetett érdemes katona az ókori Rómában, nekik a magasabb zsold mellett már nem kellett sáncmunkát végezniük.

dux –            herceg

dzsámi –       (gyülekezőház): nagyobb méretű mohamedán templom. A Török Birodalomban a szultán engedélyével ott építhettek dzsámit, ahol legalább 40 hívő élt. Itt tartják a péntek déli ünnepélyes istentiszteleteket. A dzsámi mellé minaretet építettek. – Magyarországon a török hódoltság korából Pécsen maradt fenn épségben 2 dzsámi.

dzsentri –     1. a középkorban a köznemesség, a kapitalista fejlődés megindulása után a saját birtokán árutermelést folytató ún. újnemesség elnevezése Angliában. – 2. Magyarországon az 1870-es évektől az elszegényedő, birtokait jórészt elvesztő, de társadalmi rangjához és úri életformájához makacsul ragaszkodó birtokos nemesség elnevezése. Később az értelmiségi pályákra kényszerült kisnemesekre és nem nemesi származású tisztviselőkre, értelmiségiekre és földbirtokosokra is alkalmazták.

dzsihád –      a mohamedánok szent háborúja.

 

E–É

ekklészia – ókori athéni Népgyűlés. Tagja minden teljes jogú (tulajdonnal, földdel rendelkező, 20 éven felüli) férfi. 8–10 naponként üléseztek (törvények, háború, és béke, állami tisztségek betöltése stb. ügyekben). Szabad volt felszólalni és javaslatot tenni. A zsarnokhajlamról cserépszavazással (osztrakizmosz) döntöttek

eleiai iskola – görög filozófiai iskola (Kb. Kr.e.VI-V.sz.); szerintük a világ két részre oszlik: az elvont, nem érzékelhető lét változatlan, az érzékelhető, közvetlen létezők változnak.

embasz –      alacsony lábbeli komédiák szereplőinél (ókori görög színjátszás).

emír –           az uralkodók címe egyes mohamedán országokban.

empirikus – tapasztalati gyógyítás; Pürrhon (Kr.e. kb. 365–275) görög szkeptikus filozófus szerint;

enumeráció – seregszemle (görög dráma eposzi kelléke)

epeiszodion – két kardal közötti párbeszédes rész (a hagyományos attikai tragédiában).

ephorátus – az ókori Spártában a hatalom ellenőrzésére létrejött legfőbb testület, tagja az 5 ephorosz (felügyelő).

ephoroszok –  az öt legfőbb állami hivatalnok (felügyelő) neve az ókori Spártában.

epikureusok – görög filozófiai irányzat; a démokritoszi atomelmélet módosító, boldogságkeresők.

episzkoposz – püspök.

epitheton ornans – állandó jelzők használata (görög dráma eposzi kelléke).

Erekhteion – az athéni Akropolisz épülete, melynek erkélyszerű csarnokában a tetőgerendákat hat kőből faragott nőalak (kariatidák) tartja.

eretnekség – valamely egyház v. vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való eltérés. Főként a római katolikus egyház használta megbélyegző értelemben a katolikus hittételektől többé-kevésbé eltérő személyekre, irányzatokra, ill. mozgalmakra.

ergasztérionok – az ókori Athénban a rabszolgatartó középüzemek.

eszerek –     (szocialiszti–revoljucionyeri ’szociálforradalmár’ kezdőbetűiből): különféle narodnyik csoportokból 1901-ben alakult, magát szociálforradalmárnak nevező párt Oroszországban. Céljuk a parasztság földhöz juttatása és a polgári demokrácia megteremtése volt. Akcióikban egyes tagjai az egyéni terrort is alkalmazták. A belső ellentétek miatt a párt 1906-ban ketté vált, a baloldal az 1917. évi bolsevik forradalom után rövid ideig együttműködött a bolsevikokkal. A polgárháború (1918–20) során vezetőik egy részét letartóztatták, mások emigráltak.

exodikon –   a kar elvonulása közben énekelt, valamilyen tanulságot megfogalmazó dal (a hagyományos attikai tragédiában).

exodosz –     végkifejlet, befejezés; az utolsó sztaszimont követő párbeszéd (a hagyományos attikai tragédiában).

expozíció – bevezetés (görög dráma eposzi kelléke).

extraprofit – 100% feletti nyereség.

 

 

F

falangisták1. a Falange Espaňola spanyol fasiszta párt (1933–77) tagjai. – 2. számos országban működő szélsőjobboldali szervezetek tagjai.

falanx –        (phalanx): a hopliták harcrendje az ókori Görögországban; főként a makedónok alkalmazták. A falanx több sorból lépcsőzetesen felállított egység, hosszúkás négyszögű alakzatát mozgás közben is megtartotta.

fas –             a vallási normák összessége (az isteneket nem sértő magatartás elvárásai) az ókori Rómában.

fasces –        fascio: 1926–1943 között fasiszta Olaszország állami szimbóluma.

felirat –        1. a magyar rendi országgyűlések által elfogadott és a kancellárián keresztül az uralkodóhoz felterjesztett javaslatok összessége. A feliratok tartalma körül sokszor heves viták robbantak ki, 1861-ben pl. a felirat felterjesztésének formája pártokra osztotta az országgyűlést (Felirati Párt, Határozati Párt).

feudum –      a nemesi nemzetség szokásjog alapján öröklődő feudális földtulajdon, hűbéri adománybirtok. Az adománybirtokért a megadományozott bizonyos (főként katonai) kötelezettségekkel tartozott.

fibula –         (görög) ékszerként is szolgáló ruhakapcsoló tű, (a biztosítótű ókori megfelelője).

filo-szofia –  (ókori görög) a bölcsesség szeretete.

fináncoligarchia – a jelentős gazdasági és politikai befolyással rendelkező kereskedelmi, ipari és bankmonopóliumok vezetőinek személyileg összefonódott csoportja.

finánctőke – az ipari és banktőke, ill. az ipari, kereskedelmi és bankmonopóliumok összefonódásából kialakult tőke a monopolkapitalizmus időszakában. A pénzintézetek részvényeinek az ipari monopóliumok általi felvásárlásával, valamint az iparvállalatoknak a nagybankok körébe vonásával keletkezik.

fiorino –       forint (Károly Róbert értékálló arany- és ezüst pénze, firenzei mintára verette)

fiscalitas –   a királyi kincstár joga a nemesi birtokra az uralkodóval szembeni hűtlenség v. a család kihalása esetén. A királyok az így szerzett birtokokat általában újra eladományozták.

föderáció –   (foederatio ’szövetség’): szövetkezett tagországok tartományok olyan állandó kapcsolata, melyben a tagok részleges önállóságuk megtartása mellett a legfőbb állami ügyek intézésére közös központi szerveket hoznak létre. Föderatív berendezkedésű állam pl. az USA és Svájc.

föderalizmus – bizonyos ügyekben a tagállamok önállóságát biztosítani kívánó, közös központi szervekre épülő államszövetség létrehozására irányuló mozgalom.

forradalmi törvényszék – vésztörvényszék: a forradalmak idején felállított rendkívüli bíróságok elnevezése a francia forradalom (1789–99) óta.

forspont –    a parasztok által a hadiadót természetben kiváltó kötelező lovaskocsi váltás a katonák számára.

főurak –       főnemesek, mágnások: nagybirtokokkal rendelkező, rendi kiváltságokat élvező világi nemesek a feudális kori Magyarországon. Vagyonuk révén jelentős politikai befolyással rendelkeztek, magas országos főméltóságokat viseltek, közéjük sorolták a hercegeket, grófokat és bárókat. A főurak 1848-ig születési jogon tagjai voltak a rendi országgyűlés felső táblájának; 1867 után a főrendiház, majd a felsőház tagjainak többsége is közülük került ki.

führer –        (vezér): 1934–1945 között Adolf Hitler (1889–1945) a „német nép vezére és birodalmi kancellár” hivatalos címe.

furcsa háború – a II. világháború kezdeti szakasza (1939. szeptember – 1940. április) a Nyugat-európai frontszakaszon. A Franciaország és Nagy-Britannia, ill. a hitleri Németország között fönnálló hadiállapot ellenére hadműveleteket egyik szemben álló fél sem kezdeményezett. A „furcsa háborúnak” Németország Dánia és Norvégia elleni hadjárata (1940. ápr.) vetett véget.

füstadó –      több adófajta neve a középkori Magyarországon. A jobbágyházaknak ált. egy kéményük (füstjük) volt, ezért a háztartások számának megállapításánál ezt vették alapul, és ennek alapján vetették ki az adót. Jelenthette a földesúrnak fizetett cenzust és a füstönként szedett állami hadiadót is. Ezt I. Mátyás vezette be a kapuadó helyett.

frigidarium –  a római fürdő hideg vizes csarnoka (ókori Róma).

frízablakpárkányon futó plasztikus vagy mértani díszítésű szalagdísz (ókori görög építészeti elem).

Fronde (parittya): a kiskorú XIV. Lajos (1643–1715) helyett kormányzó J. Mazarin (1602–1661) bíboros abszolutisztikus uralmi módszerei elleni mozgalom Franciaországban (1648–53). A belső egységet nélkülöző mozgalom vereséget szenvedett, az abszolutisztikus királyi hatalom és Mazarin uralma megerősödött.

 

 

G–Gy

gemmákfaragott nemeskőből apró tárgyak az ókori Rómában.

geniusa családfő szobra tógában – eredetileg férfierejét, a nemzetség életerejét jelképezte. Kezdetben csak magisztrátusoknak lehettek ilyen szobraik; a családfő szobrát bőségszaruval, áldozati csészével ábrázolták.

gens –          10–10 római nemzetség.

geocentrikusföldközéppontú.

geographika(görög) földrajz.

Gerulata Oroszvár

geruszia –    a legfontosabb államügyeket intéző vének tanácsa az ókori Görögországban. Legjelentősebb szerepet Spártában játszott, főként a Kr.e. 8–4. sz.-ban. A ~ban a 2 király és 28, élethossziglan választott 60 évnél idősebb vén (geron) foglalt helyet.

Gestapo –    (Geheime Staatspolizei ’Titkos Államrendőrség’): a hitleri Németország politikai titkosrendőrsége. 1933-ban hozták létre, 1945-ben megszűnt. Vezetője 1933-tól Hermann Göring (1893–1946), majd 1934-től Heinrich Himmler (1900–1945). Bűnös szervezet az általa megszállt területeken végrehajtott emberiségellenes bűncselekményekért (faji üldözés, gyilkosságok, politikai ellenfelek üldözése, deportálások, tömeges kivégzések stb.).

girondisták – a mérsékelt köztársaságpárti irányzat képviselőinek elnevezése a francia forradalom idején (1789–99). Nevük Gironde megyétől ered, ahonnan vezetőik egy része származott. A tehetős polgárság érdekeit képviselték, s fokozatosan szembekerültek a jakobinusokkal, 1793-ban kiszorították őket a hatalomból, s vezetőik többségét kivégezték.

gnómák –     (az ókori görög filozófiában) bölcs mondások.

gnosztikusok – a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlatának híve, aki a világ isteni lényegének megismerésére törekedett.

Gorsium –    Tác

grandok –    independens főtisztek.

gubernium –   főkormányzóság

gümnaszionoktestedző helyek az ókori Athénban. A városkapukon kívül épített három nagy gyakorlótér, szép parkokban elhelyezett tornacsarnokok, küzdőpályák, stadionok, mesterséges tavakból és edzésre szolgáló helyiségek. Versenyfutás, birkózás, labdahajítás, dárdahajítás mellett később zene, ének, olvasás, írás ill. a homéroszi költemények előadásmódjának tanítása.

grafitto (görög) bármely felületbe bekarcolt tájékoztató jellegű felirat.

gyepü a magyar honfoglalás (896) után mesterségesen kialakított, az ország védelmét szolgáló határsáv. Fenntartására és őrzésére határvédő népeket (besenyőket, székelyeket stb.) telepítettek.

gyula a honfoglaló magyarság két fejedelme közül a tényleges hatalmat, főbírói és fővezéri tisztséget bitorló méltóság. 904 után a főfejedelemséget jelentő kende tisztséget is megszerezte.

 

 

H

Habeas Corpus – 1679-ben kiadott angol parlamenti törvény: védelem az önkényes letartóztatások ellen és a személyes szabadság biztosítása (My home is my castle).

hadzsiMekkába v. Medinába zarándokló mohamedán.

haradzs „a császár adója”: a Török Birodalom hódoltsági területein a nem mohamedán alattvalók által fizetett legfőbb adó (évi 50 akcse).

haruspex(ókori Róma) béljós.

Hármaskönyv (Tripartitum) Werbőczi István (1458–1541) országbírói ítélőmester által 1514-ben összeállított, három részből álló latinnyelvű szokásjog-gyűjtemény. Törvénnyé sosem vált, mégis 1848-ig a magyar jog alapvető forrásának számított. A köznemesség érdekeit megfogalmazó gyűjtemény tartalmazza a nemesi magán- és perjogot, kimondja a jobbágyok költözési tilalmát és kirekesztésüket a „nemzet” fogalmából és a köznemesség érdekeinek megfelelően fogalmazza meg a szentkorona-tant. Miután 1628-ban bekerült a Corpus Iuris Hungarici-ba, jogi hatályát senki sem vonhatta kétségbe.

háziadó a vármegyei közigazgatás költségeinek fedezésére a jobbágyokra 1848-ig kivetett különadó. A 18. sz.-ban már a legtöbb város is szedett polgáraitól háziadót közkiadásai céljára. A vármegyéknek a háziadó szedését először I. Mátyás király (1458–90) engedélyezte 1486-ban.

hedzsra Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete i.sz. 622.

helytartóság A Habsburg uralkodók politikáját végrehajtó központi kormányzati hivatal a 16–17. sz.-i Magyarországon. Székhelye Pozsony volt. Befolyása fokozatosan csökkent, a 16. sz. második felétől főként igazságügyi kérdésekkel foglalkozott.

hellenizmusa Földközi-tenger környékén élő népek történetének és kulturális fejlődésének Nagy Sándor makedón uralkodó (Kr.e. 336–323) hódításaitól az utolsó hellenisztikus állam, Egyiptom bukásáig (Kr.e. 31) terjedő szakasza. Erősen központosított monarchiák alakultak ki, melyekben keveredtek a görög poliszok gazdasági, társadalmi és jogi intézményei a régi despotikus államszervezetek maradványaival. Megnövekedett a rabszolgák száma és termelésben betöltött szerepe, terjedtek az áru- és pénzviszonyok. Kultúrájában a görög műveltség a meghódított területek különböző eredetű régi kultúrájával keveredett.

helóták –      a dór hódítás eredményeként rabszolgává lett őslakosság az ókori Spártában. A földművelést végző helótás az állam tulajdonában voltak.

hermák –     hasáb alakú oszlopra helyezett fej – rendszerint Hermészé az ókori Rómában.

hégemón –   az összgörög haderők főparancsnoka, a szövetség (pl. pánhellén szövetség) vezetője.

héliaia –       esküdtszék az ókori Athénban. Az igazságszolgáltatás a népbíróságok mellett a héliaia dolga. 6000 főt, sorsoltak ki, 12 fős testületekbe.

hét szabad művészet – a középkori keresztény felfogás szerint az igazság megismeréséhez szükséges tudományok elmélete. Ezek a grammatika (írás, olvasás, az antik szerzők műveinek ismerete), retorika (az ékesszólás és írás mestersége), a dialektika (a filozófia és a logika elemei), aritmetika (számtan), asztronómia (csillagászat), geometria (mértan, földrajz, természetrajz) és zene. Az első három trivium, az utóbbi négy a quadrivium körébe tartozott. A trivium csak alacsonyabb műveltséget adott.

hétszilvafás nemesek: a nemesség legszegényebb rétegét alkotó, igen kis birtokú v. birtoktalan, paraszti sorban élő, előjogaira büszke nemesek gunyoros elnevezése Magyarországon, főként Erdélyben.

hét törzs –    a honfoglaló 8 törzs, összeolvadással 7: Nyék, Mogyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.

himation –    egyetlen négyszögletes textildarabból redőzött köpeny vagy lepel. A férfiak gyakran más felsőruhát nem is viseltek. A nők a vállukon átvetve, szimmetrikusan redőzve hordták.

hippeisz –     lovagok (300–500 mérősök). Az ókori Athénban az éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok.

hitbizomány – elidegenítési, felosztási és megterhelési tilalom alá eső, a családon belül meghatározott rend szerint öröklődő vagyon (főként földtulajdon). A hitbizomány birtokosa a család elsőszülött v. legidősebb tagja volt. Célja a főnemesi családok rangjukhoz illő életmódot biztosító birtokainak fenntartása.

homiliák –    bibliai szövegmagyarázatok.

homoiusion –  hasonló lényegű; az ariánusok kifejezése annak megjelölésére, hogy Jézus nem Isten, csak Istenhez hasonló személy.

homousion – egylényegű; a katolikus egyház e kifejezéssel jelölte az ariánusok elleni vitájában azt, hogy Jézus egylényegű az Atyával.

honoráciorok – a nem nemesi származású értelmiségiek az 1848 előtt Magyarországon. Általában ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok stb. voltak, akik munkájukért tiszteletdíjat (honoráriumot) kaptak. Jogi helyzetük kedvezőbb volt a jobbágyokénál, egyes helyeken a nemesek több joga (pl. szavazati) is megillette őket.

hoplita –       nehézfegyverzetű gyalogos katona az ókori görög városállamokban és Makedóniában. A hopliták fegyverzetüket (pajzs, rövid kard, sisak, vért, lábvas, dárda) maguk voltak kötelesek kiállítani; a Kr.e.7. sz-tól falanxokban (főleg a Makedónok használták, több sorból felállított lépcsőzetes egység, hosszúkás négyszögű alakzatát mozgás közben is megtartotta) harcoltak.

hoplitodrómia – (ókori görög) az atlétikai versenyek során a fegyveres versenyfutás.

horka –        a kende és a gyula mellett a harmadik főméltóság a 9–10. sz-i magyarságnál. Valószínűleg a bíráskodásban játszott meghatározó szerepet. A legismertebb horka Bulcsu (?–955) volt.

hospes –       (’vendég’) 1. külföldről jött, különböző nemzetiségű (szászok,  vallonok, franciák stb.) telepesek, általában az összes idegen elnevezése a középkori Magyarországon. – 2. a városi polgársággal részben azonos kiváltságokkal rendelkező parasztok a 13-14. sz.-i Magyarországon.

hosszú parlament – az angol polgári forradalom törvényhozó testülete. 1640-ben ült össze, többségében az árutermelő nemesség és a presbiteriánus polgárság képviselőiből. Megszüntette az abszolút monarchiát, a polgárháborúban győzelmet aratott I. Károly király (1625–49) fölött. Oliver Cromwell 1653-ban végleg feloszlatta.

hübrisz –      gőg, elhivatottság, a tragikai vétség forrása (ókori görög színjátszás).

hüdria –        vízhordó edény (egyfülű)

huszitizmus – (huszita mozgalom) az eretneknek nyilvánított cseh hitújító, Husz János (1370?–1415) tanításait követő, egyház- és német ellenes, részben antifeudális jellegű mozgalom a 15. sz-i Csehországban. Két irányzata: a mérsékeltebb kelyhesek, követelték a két szín alatti (borral, kenyérrel történő) áldozást, az egyházi birtokok elkobzását, Csehország függetlenségének helyreállítását, és a német befolyás korlátozását. A radikálisabb táboriták a kelyhesek követelésein túlmenően a feudális rend felszámolását tűzték ki célul és elvetették a katolikus egyház tanítását. A pápaság és Zsigmond német-római császár és magyar király (1387–1437) több keresztes hadjáratot indított a mozgalom felszámolására, de a husziták sokáig sikeresen verték vissza a támadásokat. A kelyhesek kiegyeztek az ellenséggel és közösen megsemmisítő vereséget mértek a táboritákra (lipanyi csata, 1434).

 

I

idea – Platón (Kr.e. 427–347) görög filozófus szerint: fogalom, alak, eszmény, minta kép, prototípus, tehát a létezők elvonatkoztatása.

idealista filozófia – az ideát létezőnek tekintette, s nem csupán az elme elvonatkoztató tevékenységének.

imám mohamedán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda – 2. mohamedán pap, aki  a mecsetben  az imaszolgálatot vezeti; előimádkozó – 3. nagy tekintélyű mohamedán vallástudós.

imperializmus lsd. monopolkapitalizmus

impérium (’legfőbb hatalom’) 1. a legmagasabb tisztségviselőket (consul, dictator, praetor) esetenként megillető főhatalom az ókori Rómában. – 2. a legfőbb hatalmat gyakorló tisztségviselőnek alárendelt terület. – 3. a Római Birodalom (Imperium Romanum) szokásos elnevezése. – 4. a középkorban az uralkodók, főként a német-római császárok birodalma.

impérium militare – katonai főhatalom az ókori Rómában.

impluvium medence, amely az átrium tetején levő ablak alatt volt és ebbe folyt az esővíz.

in honfoglaláskori közrendű szegények.

independensek (függetlenek): a puritanizmus baloldali irányzata a 17. sz.-i Angliában. A Hosszú Parlamentben a presbiteriánusokkal szemben az egyházközségek függetlenségét és autonómiáját követelték. Egyik szárnyuk a levellerek teljes lelkiismereti és vallásszabadságot követeltek.

index a katolikus egyház által tiltott könyvek jegyzéke.

induktívSzókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus módszere: mindig konkrét esetekből kiindulva jut el az általánosításig.

in medias res – a dolgok közepébe vágó kezdet (görög dráma eposzi kelléke).

insula bérház (ókori Róma).

Intercisa Dunaújváros

Internacionálé – több Nyugat-európai nemzetközi jellegű munkásmozgalmi szervezet.

interregnum törvényes uralkodó nélküli időszak. Általában az uralkodó halála, lemondása, trónfosztása után akkor következik be, amikor a következő uralkodó valamilyen ok miatt nem foglalhatja el a trónt.

interrexek az ókori Rómában az államvezetést a király halála és az új király megválasztása között a senátorok – 5 naponként váltva egymást – látták el mint interrexek.

intervenció – 1. beavatkozás, közbelépés, közbenjárás. – 2. harmadik fél részéről általában erőszakkal v. megfélemlítéssel járó beavatkozás valamely állam belügyeibe, ill. két állam viszályába.

invesztitúra valamely tisztségbe v. birtokba való beiktatás a középkorban.

invokáció segélykérés (görög dráma eposzi kelléke).

ión oszlop – alépítmény (lábazat), karcsú, magasabb oszlop, fejezetén csigavonalas dísszel (ókori görög építészeti elem).

’Ipse dixit’ – „Ő mondta”: Arisztotelész

ironside az angol polgári forradalomban Oliver Cromwell által alapított új típusú hadsereg elitalakulata a puritán vasbordájú lovasság.

ispán lsd comes

iszlám a mohamedán vallás, amelyet az arab legendák szerint Mohamed az i.sz. 7. század elején alapított.

iszonomia – törvény előtti egyenlőség az ókori Athénban. Minden polgár egyenlő jogokat élvez.

ítélőmester – (protonotarius) az országos hatáskörű bírák (nádor, országbíró, kancellár, személynök) mellett működő írástudó, jogban jártas személy a feudális Magyarországon. Feladata volt az ítéletek és egyéb bírói határozatok megszövegezése 1868-ig.

iugerum –     római hold (területmérték)

iurisdictió – szenátusi jogszolgálati hatalom az ókori Rómában.

ius –             erkölcsi szabályokból jogi normákká vált, írásba foglalt jogszabályok az ókori Rómában.

ius cum populo agendi – szenátusi törvényjavaslatok benyújtása az ókori Rómában.

ius cum senatu agendi – a szenátus összehívása és tanácsának kikérése az ókori Rómában.

 

J

jakobinusoka közép- és kispolgárságot képviselő Jakobinus Klub tagjai a francia forradalom (1789–99) idején. Üléseiket Párizsban a Domonkos rend Szt. Jakab kolostorában tartották. Saint Just, J.-P. Marat, G. Danton, M. Robespierre döntő szerepet játszottak a jakobinus diktatúra létrejöttében (1793). A vezetők nagy részét kivégezték, majd a Jakobinus Klubot is bezárták (1794. nov.)

janicsárok(új sereg) az oszmán-török hadsereg gyalogos katonái a 14–19. sz.-ban. Kezdetben többségük adóba szedett vagy harc közben elfogott keresztény gyermekekből került ki. Janicsáriskolákban, mohamedán hitben és szigorú fegyelemben nevelték őket. A török szultánok elitcsapatává váltak, egyik fő feladatuk a szultán személyének védelme volt. Könnyű fegyverzettel (görbe kard, hosszú puska, íj, nyíl) láttak el őket. A 16. sz.-tól nősülésüket megengedték. Kiemelkedően magas zsoldot kaptak, békeidőben iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. A 17. sz.-tól gyakran lázadtak fel, egyre többször avatkoztak be a politikába és akadályozták a hadsereg megreformálását. 1826-ban véres belháborúban nagy részüket kiirtották, egységeiket feloszlatták.

jargalás zsoldba fogadási gyakorlat a XVI. sz.-i török hódoltsági területeken. Szorosabb a kapcsolat a katona és a zsoldot adó között, az ilyen katonák támadás esetén családjukat is a várba vihették.

jezsuita-rendJézus Társasága (Societes Jesu, SJ) Loyolai Szt. Ignác (1491–1556) spanyol lova által 1534-ben alapított római katolikus szerzetesrend. 1540-ben kapott jóváhagyást a pápától. Feltétlen engedelmességet követel tagjaitól, katonai szervezettségre és fegyelemre épülő szervezete élén a Rómában székelő generális áll. Fő működési területe a hitterjesztés és oktatás az eretnekek és nem keresztények között. Nagy gondot fordít tagjai tudományos teológiai képzésére, jelentős befolyásra tett szert a felsőoktatásban és a katolikus uralkodók mellett a politikai élet irányításában. Vezető szerepet játszott az ellenreformációban. 1773-ban  pápa feloszlatta, de 1814-ben újra működött. – Magyarországon 1561-ben telepedtek le, Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek számukra alapította a nagyszombati egyetemet (1635).

Johannita-rend lsd. Máltai Lovagrend

johszedőkkirályi megbízottak (I. András király).

jóvátétel valamely államnak békeszerződésben vagy fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettsége az általa okozott háborús károk megtérítésére.

junker a porosz nemesi származású nagybirtokosok elnevezése a 18–20. sz.-ban. Tágabb értelemben a német nagybirtokosokat nevezték így. A politikában erősen konzervatív, az alkotmányos reformokat ellenző álláspontot képviselték. Politikai befolyásuk 1945-ig volt.

 

K

kádi –           a vallási törvények és a szokásjog alapján ítélkező bíró a mohamedán országokban. Főként egyházi, családi és örökösödési ügyekben illetékes.  – A magyarországi hódoltság (16–17. sz.) idején a kádik a keresztények felett nem ítélkeztek.

kagánszakrális méltóság, fejedelmi cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.

kalé –           (görög) „szép”, „csinos”, főleg a fiatal lányokra.

kalifa –         a próféta utóda; egyes mohamedán uralkodók és egyházfők címe.

kalosz –        (görög) „szép”, „csinos”, főleg az ifjakra

kamara –     1. a középkori uralkodók palotájának a fejedelem lakóhelyéül szolgáló belső része, ahol a kincstár található. – 2. a királyi javak (regálé) tárolóhelye és az e javakat kezelő szervezet a középkori Magyarországon. Károly Róbert (1308–42) korában területi felosztás alapján 10 kerületre oszlott, melyek élén a 15. sz. elejéig a többnyire idegen bérlők közül kikerülő kamaraispánok álltak. 1526 után szerepüket a Magyar Kamara vette át.

kámeák két, vagy több rétegű színes nemeskőből (onix v. kalcedon főleg) készült, domborműves díszítéssel ellátott dísz az ókori Rómában.

kancellária – rendszeres oklevél-kiállítással foglalkozó központi állami hivatal a feudalizmus korában. Az uralkodón kívül a királynénak, a főpapoknak és az országos főméltóságoknak (nádor, erdélyi vajda stb.) is volt kancelláriájuk, melyek jogi-igazgatási feladatokat láttak el. Magyarországon III. Béla király (1172–96) állította fel a királyi kancelláriát, amely 1526-ig működött. Szerepét az Udvari Kancellária vette át.

kanonizál –  törvényesít, kötelező szabállyá változtat

kapituláció (megadás): a háborúban vesztes fél feltétel nélküli megadására vonatkozó és az ellenségeskedések befejezését is kimondó megállapodás (pl. Németország és Japán feltétel nélküli fegyverletétele a szövetségesek előtt 1945-ben).

karbonárik – titkos forradalmi mozgalom tagjai a 19. sz.-i Itáliában. Terrorcselekmények elkövetésével és összeesküvések szervezésével igyekeztek a különböző fejedelmi családok hatalmát megdönteni és ezáltal Itália egységét megteremteni. 1820–21-ben és 1831-ben sikertelen felkeléseket robbantottak ki. Tagjainak nagy része később csatlakozott a G. Mazzini (1805–1872) vezette mozgalomhoz.

kard nemessége – született nemesség, arisztokrácia.

kariatidákaz athéni Akropolisz Erekhteion csarnokának tetőgerendáit tartó hat kőből faragott nőalak. (Karüai spártai településről kapták nevüket.)

Karoling-minuszkula – a Karoling reneszánsz kisbetűs írása

kartell –       a piac felosztásában és a piaci verseny korlátozásában megegyező, de szervezeti, pénzügyi és jogi önállóságukat megtartó vállalatok monopolegyesülési formája. Megállapodásaik szerint többféle (ár-, bér-, termelési-, nyereségelosztó) kartell jöhet létre.

karthauzi-rend – Ordo Carthausianorum: Szt Bruno (1030?–1101) által Chartreuse (Cartusium, innen a nevük) erdőségében 1084-ben alapított katolikus szerzetesrend. Különálló házikóikban élő tagjai vasárnap kivételével teljes hallgatást fogadtak (néma barátok), a húsevéstől tartózkodtak. Házimunkával, könyvmásolással és egyházi tudományokkal foglalkoztak. Magyarországon IV. Béla uralkodása (1235–70) alatt telepedtek le. Kolostoraik a 16. sz.-ban megszűntek.

katarok –     (tiszta) aszketikus eretnekmozgalom a középkori Európában. Feltehetőleg a Balkán-félszigeten keletkezett és innen terjed el a 12. sz.-ban. Tanításaik a bogumilok elveivel mutatnak rokonságot. A világ bűneit aszkézissel vélték megváltani, elvetették az egyház és a pápaság világi hatalmát. Az inkvizíció kegyetlen üldözése ellenére mozgalmuk több helyen (Franciaországban mint albigensek) a 14. sz.-ig fennmaradt.

katekézis – kérdés-felelet.

kende (kündü) – a magyar törzsszövetség főfejedelme a 9–10. sz.-ban. Tisztsége a magyarok vándorlása során kazár és türk mintára alakult ki, de a tényleges hatalom – a gyula kezében volt. Méltósága a honfoglalás (895–896) időszakában szűnt meg.

kerekfejűek (roundheads): a parlament híveinek gúnyneve az angol polgári forradalom (1640–1649) idején. A puritanizmus követőinek számító kerekfejűek nevüket rövidre nyírt hajuk után kapták.

khász birtok – a Török Birodalom által meghódított föld szultáni 1/5 része .

khitón könnyű anyagból készült, földig érő öltözék ( a váll és szoknya szabása bő volt, a vállon és karokon fibulával tűzték meg).

kiadási rendszer – (Verlagsystem) dolgoztatási rendszer a korai kapitalista viszonyok között. A manufaktúra egyik előzménye. Létrejöttének előfeltételei a kézműipari újítások elterjedése, a felhalmozódott kereskedelmi tőke, valamint a helyi igényeket meghaladó piaci kereslet. A kiadási rendszerben a kereskedő a tulajdonában levő nyersanyagot kiadja feldolgozásra a munkásoknak, akiktől azután a készterméket megvásárolja. A fejlődés újabb fokán már a munkaeszközt is a kereskedő adja, s a késztermékért már csak munkabért fizet a dolgozónak. A bedolgozók többnyire a bérmunka-megbízástól függő céhmesterek, céhlegények és falusi háziiparosok voltak. – Magyarországon a kiadási rendszer a 15. sz.-tól terjedt el a 18. sz.-ig főként a textilgyártásban játszott jelentős szerepet.

kiszmet a mohamedán vallás tanítása szerint a kikerülhetetlen, megváltoztathatatlan sors, végzet.

klérosz –      az ókori Spártában az évente újrasorsolt állami földek, a rajtuk élő helótacsaládokkal együtt.

klérus –        katolikus papság, a katolikus papok összessége.

kodifikáció – valaminek a törvénybe foglalása.

kolhoz –       (kollektyivnoje hozjajsztvo ’közös gazdaság’): a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnevezése a volt Szovjetunióban. Az erőszakos kollektivizálás eredményeként jöttek létre az 1920-as évek végétől. A magyarországi termelőszövetkezeteket 1948 után többnyire a kolhozok mintájára szervezték meg.

kollegalitás – magisztrátusoknál a legalább két – egymást is ellenőrző – fő megbízása a Kr.e. III. századi Rómában.

Komintern – (Kommunista Internacionálé, III. Internacionálé): a kommunista pártok nemzetközi szervezete. 1919-ben alakult Moszkvában. Fő célja a marxista–leninista típusú és ideológiájú pártok létrehozása, a munkásmozgalom más irányzatai (főként a szociáldemokrácia) elleni küzdelem. Hirdette a proletárdiktatúra megteremtésének szükségességét. Tevékenységének első időszakában Lenin (1870–1924) irányította.

kommosz –   panaszdal; a kar és a szereplők lírai párbeszéde (a hagyományos attikai tragédiában).

kommün –    (község): 1. a párizsi községtanács neve a francia forradalomban (1789–99) idején. – 2. az 1871. évi munkásfelkelés után felállított hatalmi szerv (kormány) Párizsban. – 3. a Magyarországi Tanácsköztársaság (1919) főképpen régebben használt elnevezése.

kompozit oszlop – az ion és a korinthoszi oszlop keveréke az ókori Rómában.

komszomol – 1936 után a Szovjetunióban az ifjúkommunisták szervezete.

koncepció – felfogás, elgondolás, nézőpont, vélemény.

konkordátum – (egyezmény) a Vatikán és valamely állam kétoldalú, az illető állam és a pápaság, ill. az illető ország területén működő egyház viszonyát szabályozó szerződése.

konszern –   jogi önállóságukat megtartó, főként pénzügyileg egymáshoz kapcsolódó, különböző tevékenységet folytató vállalatokat összefogó monopolszervezet. Általában piramisszerűen egymásra épülő vállalatok (anya-, leányvállalat stb.) rendszere, melyek csúcsán egy ellenőrző társaság áll.

konzisztórium – 1. különböző gyülekezetek és tanácsok neve a középkorban. – 2. a bíborosokból álló és a pápa elnökletével ülésező tanács a római katolikus egyházban.

konzol –       falba befogott, arra merőleges tartóelem (kőből, fából stb.) (ókori görög építészeti elem).

Korán –        a mohamedánok szent könyve.

koré –          (görög) lány.

korinthoszi oszlop – rovátkolt törzsű, fejezetén akantuszlevelekkel (ókori görög építészeti elem).

kormányszék – (dicasterium): az uralkodónak alárendelt, nem rendi jellegű központi államhivatal, kormányszerv a 16–19. sz.-i Magyarországon. A Habsburg-uralom alá került Magyarországon is szerveztek kormányszékeket, egyes hivatalok (Udvari Kamara, Magyar Kamara, Udvari Kancellária stb.) Bécsben, mások (Helytartótanács, főkormányszék stb.) Magyarországon, ill. Erdélyben működtek. 1848-ban és 1867-ben megszűntek.

koronázási hitlevél – a koronázás előtt írják alá az uralkodók és tesznek rá esküt, majd a koronázás után hirdetik ki a népnek.

korporáció – az azonos foglalkozású társadalmi rétegek esetében a munkáltatók és munkavállalók közös érdekképviseleti szerve. A korporációkon alapuló politikai rendszert korporativizmusnak nevezik.

kothornosz – magasított lábbeli tragédiák előadásánál (ókori görög színjátszás).

kozmogónia – (ókori görög) a filozófia nagy kérdései közé tartozott: a világegyetem keletkezése

kozmopolita – (gör. ’világpolgár’): főként az értelmiség körében ható, egyetlen közösség (haza stb.) helyett az emberiség iránti politikai elkötelezettség. Általában a hazafiság ellentétének tekintik. A 19. sz. nemzetállamok megalakulása óta negatív, elítélő jelentést kapott.

központosítás – (centralizáció): a helyi szervek tevékenységének egy központi szerv alá rendelése. A feudalizmus idején a központosítás eredményeként létrejött abszolút monarchiák elősegítették a gazdasági-társadalmi fejlődést, ugyanakkor az új- és legújabb korban sok helyütt kialakult túlzott központosítás a fejlődés gátjává vált.

kratér –        (görög) bor és víz keverésére szolgáló edény

kratia –        (görög) erő, hatalom.

„kristályéjszaka” – 1938. november 9-én a nácik által a zsidó üzletek kirablása, betörése, majd a károk kifizettetése a tulajdonosokkal. A zsidók elhurcolásának, megsemmisítésének kezdete.

krüpteia –    az ifjak beavatási szertartása az ókori Spártában. A katonai kiképzés és nevelés fontos eleme volt; ennek során egy késsel és kevés élelemmel felszerelve „el kellett ejteniük” minél több helótát, amivel az uralom gyakorlására való képességüket igazolták.

külix –          (görög) ivócsésze

kultúrharc – (kulturkampf): Otto von Bismarck (1815–1898) kancellár által az egyház világi befolyásának megtörésére indított küzdelem Németországban a katolikus egyház és az őt támogató politikai erők ellen. 1872-ben, a jezsuita rend betiltásával kezdődött. 1873-ban állami ellenőrzés alá vonták az egyházi oktatási intézményeket, és bevezették a polgári házasságot. Miután Bismarck politikai ellenfeleivel kiegyezett, az egyházellenes rendeletek többségét hatályon kívül helyezték, ezzel a kultúrharc véget ért (1878).

kulturkampf lsd. kultúrharc

kündür hákán – tényleges katonai-politikai cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.

kurosz –       (görög) ifjú

kvártély –    a parasztok számára kötelező természetbeni hadiadó a katonák elszállásolása.

kvóta –         az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország hozzájárulásának aránya a közös ügyek költségeihez.

 

 

L

laconicuma római fürdőház egyik helyisége – izzasztó (ókori Róma).

lar két ősi istenfigura, elmaradhatatlan volt az ókori Római házakban. A telekhatár, a szántóföld, a birtok és a ház védői – táncolva, ivótülökkel kezükben ábrázolták őket.

lararium házi oltár, mely az ókori Rómában elengedhetetlen része a háznak.

latifundium 1. nagy kiterjedésű földbirtok a Római Birodalomban. – 2. a bécsi udvar által adományozott hatalmas földbirtokok elnevezése a 18. sz-i Magyarországon.

legatus legionis – légióparancsnok tábornoki minőségben az ókori Róma légiójában.

legátus ’követ’: rendszerint bíborosi rangban levő pápai követ. Alkalmankénti megbízással képviseli a római pápát.

legitimizmus a dinasztiák trónöröklési jogának elismerése, ill. az elűzött uralkodócsaládok trónigényét támogató mozgalom.

Legio Nigra – királyi zsoldossereg, Giskra egykori katonájáról, a „fekete embernek”-nek nevezett Hag Ferencről kapta nevét.

leiturgia –    az ókori Athénban a perzsák legyőzése után az anyagi biztonságot kihasználva a gazdagoknak vagyonuk arányában kirótt adakozási kötelezettséget írtak elő, melyek békeidőben színházi előadások, sportversenyek támogatására, háborúban hadihajó felszerelésre vonatkoztak.

Lex Salica – Széli frankok törvénykönyve.

levellerek lsd. independensek

levirátus –    az özvegyek elhunyt férje nemzetségének legidősebb férfitagjával (testvérével, unokatestvérével) kötött házassága a törzsi nemzetségi jellegű társadalmakban.

légió –          kb. egy ezred (6000 gyalogos és 120 lovas az átlagos létszáma) az ókori Rómában.

liberális nacionalista felfogás – az 1840-es években a kor felfogása nemzetiségi kérdésekben, melyet Kossuth is hangoztatott: egy államban csak egy politikai nemzet létezhet, a magyar korona országaiban a hivatalos nyelv csak magyar lehet, egyéb nyelv csak a magánéleti érintkezésben fogadható el.

liberalizmus – a 18. sz.-ban kialakult politikai mozgalom és eszmerendszer. Népképviseleti parlamentet, az uralkodók abszolút hatalmának megszüntetését, közteherviselést, az egyén szabadságának növelését, az állami beavatkozástól mentes gazdasági életet, vélemény- és gondolatszabadságot követelt.

libertás –      a Rákóczi-szabadságharc idején (1705–07) vert 20, 10, majd 4 és 1 rézpénz neve. Az elnevezés a pénzérméken található Pro Libertate körfeliratból származik. Egyre csökkenő értéke miatt kongónak is nevezték.

libertus –      korlátozott jogokkal bíró felszabadított rabszolga az ókori Rómában, a fiát libertinusnak hívták.

liga –            valamely társadalmi vagy politikai cél megvalósítása érdekében létrejött egyesülés, szövetség. A feudalizmus idején a főúri hatalmi csoportosulások elnevezése. A középkori Magyarországon bárói ligák harcoltak a központi hatalom, de általában egymás ellen is.

Limusa –      Szigetvár

liturgikus szövegek – az egyházi szertartásrendhez kapcsolódó szövegek.

lizéna –         féloszlop az ókori Rómában.

logosz –        ész, eszme, világtörvény, ami a lejátszódó szabályos változások, törvényszerűségeinek oka; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) görög epheszoszi természetfilozófus szerint.

lord –            az uralkodó által adományozott, öröklődő angol főnemesi cím. Eredetileg hűbérúr jelentéssel bírt. A lordok többsége tagja az angol parlament felsőházának.

lord protector – Cromwell teljhatalma a „köztársaság védnöke”.

lucrum camerae – kamara haszna (II. András 1205-1235).

 

 

M

magistratus – 1. az állami hivatal és a vele járó hatalommal rendelkező személy az ókori Rómában. – 2. jogi hatáskörrel rendelkező szerv, törvényhatóság a feudalizmus korában. Szűkebb értelemben a városi tanácsot jelentette.

Magna Graecia – Nagy Görögország (Dél-Itália és Szicília).

Magna Hungária – nagy ősi Magyarország.

mágnás lsd. főurak

major domus – (lat. ’háznagy’) udvari főméltóság a Meroving kori Frank Birodalomban (5. sz. végétől). eleinte az udvartartás vezetője és a hadsereg parancsnoka, a Meroving királyok hatalmának meggyengülésével, a 7. sz-tól a tényleges hatalom birtokosa volt.

makedón falanx lsd. falanx

mamelukok (rabszolga) az egyiptomi szultánok vásárolt rabszolgákból álló kiképzett testőrei. A 13. sz. közepén parancsnokuk mameluk szultánságot alapított. 1517-ben a törökök megdöntötték uralmukat, de befolyásuk továbbra is jelentős maradt.

manifesztum kiáltvány

manufaktúra főként a kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkésüzem.

Máltai Lovagrend (Johanniták) – a jeruzsálemi Szt. János kórház szerzetesei által a 12. sz. elején alapított katolikus egyházi lovagrend. 1113-ban kapott pápai megerősítést. Feladata volt a szentföldi zarándokok ellátása, gondozása és az ottani szent helyek védelme. 1530-ban Máltára tették székhelyüket, melyet 1798-ban Bonaparte Napóleon felszámolt. A német területeken a 13. sz-ban megalakult rend a 16. sz-ban protestánssá lett. A katolikus ág a 19. sz-ban szerveződött újjá Máltai Lovagrend néven, míg a protestáns ág Johannita rend néven működik. Magyarországon a 13. században telepedtek meg, majd 1989-től működik újra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Máltai Lovagrend segélyszervezete.

marcia su Roma – (menetelés Rómába): az olasz fasisztáknak a fasizmus hatalomra jutását jelképező bevonulása Rómába 1922. október 28-án. Ezután nevezte ki az olasz király Benito Mussolinit (1883–1945), a fasiszták vezérét miniszterelnökké.

mártírakták a vértanúkkal kapcsolatos hivatalos bírósági eljárások jegyzőkönyvei ill. történetei.

medresze mohamedán egyházi főiskola teológusok és jogászok képzésére.

megye az államszervezet legmagasabb általános jellegű helyi egysége Magyarországon.

menlevél a kormányhatalom által kibocsátott irat, mely bántatlanságot biztosít mind a tiszteknek, mind a közlegényeknek.

merkantilizmus közgazdasági irányzat a 16–18. sz.-i Európában. Felfogásuk szerint egy ország gazdasága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik. Ezért támogatták a kivitelt, egyidejűleg szigorú védővámokkal korlátozták a behozatalt. Az ipar fejlesztésétől várták a külkereskedelem növekedését, emiatt szorgalmazták az iparfejlődést. – Magyarországon a bécsi udvar merkantilista politikája ellentmondásosan szolgálta az ország gazdasági fejlődését.

metoikoszok – (’együttlakók’) az ókori Görögországban az állam védelmét élvező, polgárjogokkal nem rendelkező, de adó- és hadköteles idegenek. Főként iparral foglalkoztak. Athénben a lakosság kb. 1/3-át tették ki.

metopé –      a dór templomok frízének gerendaköze, ill. a frízeken levő négyzet, általában domborművekkel díszített mező (ókori görög építészeti elemek).

metropolisok – anyavárosok

miles gregarius – közkatona az ókori Rómában.

mimészisz – Arisztotelész (Kr.e. 384–322) görög filozófus szerint: utánzás, aminek szerepét a művészetek töltik be a lelki történések felidézésével. Erre legalkalmasabbak a zene, költészet, mert ezek közvetlenül idézik fel az érzelmeket, a lélek hullámzását, míg a festészet és szobrászat csak közvetve, külső vonások révén.

minaret –     mohamedán templom karcsú tornya; körerkélyéről szólítja imára a hívőket a müezzin.

monopólium 1. valamely tevékenység végzésére való kizárólagos jog. – 2. az állam v. földesúr valamely terményre v. termékre vonatkozó egyedárusítási joga. – 3. a verseny korlátozása, az árak biztosítása és a magas profit megszerzése érdekében tőkések, ill. tőkéscsoportok által létrehozott egyesülés. A tőke koncentrációja következtében kialakuló monopólium főbb formái a kartell, a konszern, a szindikátus és a tröszt. Az ipari és bankmonopóliumok összefonódásából alakul ki a finánctőke. A monopóliumok többsége jelentős politikai hatalommal és rendelkezik.

monopolkapitalizmus – (imperializmus): a kapitalizmus fejlődésének a 19–20. sz. fordulóján kezdődött szakasza. Fő sajátosságai: tőke koncentráció és centralizáció, a monopóliumok kialakulása, az ipari banktőke összefonódása, a fináncoligarchia kialakulása, a tőkekivitel fokozódása és az elmaradott országokban történő beruházása, a világ területi újrafelosztásáért folytatott küzdelem megerősödése.

monoteizmus – egyistenhit (zsidó hatásra) az újplatonizmus szerint.

mos –           nem vallási jellegű erkölcsi normák összessége az ókori Rómában.

mufti –          jogi kérdésekben véleményt nyilvánító mohamedán jogtudós. Rangban megelőzi őt a kádi. Tisztsége rendszerint élethossziglan tart.

municipium –  alacsonyabb rangú település az ókori Rómában, szűk jogokkal.

müezzin –     mohamedán kántor, az igazhitűeket hívja imára a minaret erkélyéről.

 

 

N

nacionalizmus(natio ’nemzet’): a nemzeti kérdést a politikai-társadalmi küzdelmek középpontjába állító újkori politikai és ideológiai irányzat. A társadalom alapvető kategóriájának a nemzetet tartja, tagadja az osztályérdekek létezését. Az újkori nemzetállamok létrejöttében általában pozitív szerepet töltött be, később gyakran kapcsolódott össze haladásellenes irányzatokkal pl. antiszemitizmus.

narodnyikoka nemesi értelmiség politikai mozgalmának és ideológiájának követő Oroszországban a 19. sz. második felében. Küzdöttek a parasztság érdekeinek érvényesítéséért, felléptek a jobbágyság és a kapitalista fejlődés ellen, az önkényuralmi rendszert parasztforradalom útján akarták megdönteni. Ennek megvalósítása érdekében titkos társaságokat hoztak létre. A mozgalom több irányzata közül a forradalmi és a liberális áramlat volt a legjelentősebb.

natatioúszómedence a római fürdőházban (ókori Róma).

Navigation Act – 1651-ban a Hajózási Törvény: protekcionizmus, a hollandok kiszorítása a közvetítő kereskedelemből (Angliából, vagy Angliába kizárólag angol hajók, ill. a termelő országok hajói szállíthatnak árut.)

nekropolisz temetőváros (ókori Róma).

Német Lovagrend – Akkon szentföldi (palesztinai) város keresztes ostroma idején (1190) szervezett világi lovagrend. 1192-ben kapott pápai jóváhagyást. Birtokokat szerzett a Szentföldön kívül Franciao-ban, Görög- és Spanyolo-ban, Német-Római Birodalomban és Itáliában. Magyarországon 1211-ben a kunok elleni védelemmel megbízva letelepedtek a Barcaságban (Erdély DK-i része), de nem teljesítették kötelezettségeiket ezért kiűzték őket 1225-ben. 1226-ban megkezdték Poroszország keresztény hitre térítését, s 1280-ban Poroszország urai lettek. A 14–15. sz-ban a Baltikum egy részét is elfoglalták. A 16. sz. első felében Brandenburg hercegség lett a székhelyük és a rend nagymestere protestáns hitre tért. 1809-ben Napoleon felszámoltatta, de 1815-ben újraalakult. Az elkobzott birtokokat nem kapták vissza, így korábbi jelenősége megszűnt.

nemzetőrség polgárokból toborzott önkéntes fegyveres alakulat a polgári forradalmak időszakában. Az első nemzetőrséget 1789-ben, Franciaországban szervezték meg. – Magyarországon a forradalom védelmére 1848/49-ben, 1918-ban és 1956-ban állítottak fel nemzetőrséget.

Neoacquistica Comissio – 1688. (Újszerzeményi Bizottság) I. Lipót (1657–1705) rendelkezése, mely szerint a töröktől visszahódított területek birtokügyeit intézte. Ahhoz, hogy az egykori magyar tulajdonos visszakaphassa birtokát, a visszaigényelt (hiteles dokumentumokkal kellett igazolni a tulajdonjogot) terület becsült értékének 10%-át kellett ún. fegyverváltságként a császári kincstárba befizetni. Célja, hogy minél kevesebb magyar kaphassa vissza birtokát, hogy a hadiszállítóknak, a harcokban érdemeket szerzett tiszteknek és segítőiknek birtokokkal fizethessenek a szolgálataikért, így számos alkalommal megyényi területek kerültek eladományozásra.

New Modell Army – az angol polgári forradalom új Oliver Cromwell által szervezett Új típusú hadserege.

NEP (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika (új gazdasági politika)): a hadikommunizmust felváltó gazdaságpolitika a Szovjetunióban. Alapelveit Lenin (1870–1924) dolgozta ki. 1921-ben vezették be. Ennek során engedélyezték a magánkereskedelmet, a kötelező beszolgáltatás helyett bevezették a terményadót, és ipari üzemek létesítésére külföldieknek is engedélyeket (koncessziót) adtak. A NEP jelentősen hozzájárult a Szovjetunió gazdasági megerősödéséhez. Az 1920–30-as évek fordulóján fokozatosan felszámolták.

New Deal – (új irányvonal): gazdasági és szociális reformokat megvalósító politika az USA-ban. Célja a gazdasági világválság (1929-33) politikai, gazdasági és társadalmi hatásainak megszüntetése volt. Ennek érdekében bevezették az ipari kényszer-kartellizálást és a társadalombiztosítást, intézkedést hoztak a pénzügyi rendszer megerősítésére, szabályozták a mezőgazdasági termelést és hatalmas méretű közmunkákat szerveztek a munkanélküliség csökkentésére.

NKVD (Narodnij Komisszariat Vnitrnnyih Gyel ’Belügyi Népbiztosság’): belügyi és államvédelmi feladatokat egyaránt ellátó központi szerv a Szovjetunióban. 1934-ben hozták létre. 1946–53-ban mint Belügyminisztérium (Minisztyersztvo Vnutrennyih Gyel, MVD) működött.

nobilis nemes

nomosz(görög) társadalmi törvények; ezek emberi, időleges, változó ill. megváltoztatható törvények.

nousz –         szellem, törvény, ami mozgatja a dolgokat; Anaxagorasz (Kr.e. 500–428) görög atomista filozófus szerint.

numerus clausus – (zárt szám): valamely intézménybe, társulásba, testületbe bizonyos szempontok alapján felvehető személyek számának korlátozása. – Magyarországon 1920-ban törvényben mondták ki, hogy minden nemzetiség tagjai csak arányszámuknak megfelelő számban tanulhatnak az egyetemeken, ami elsősorban a zsidóság ellen irányult. Az 1938-tól hozott ún. zsidótörvények a numerus clausust gazdasági és kulturális élet valamennyi területére kiterjesztették.

 

O–Ö

obeliszkek(gör. ’kicsi nyárs’) csúcsos tetejű négyszögletes gránit- vagy porfiroszlopok.

objektív idealizmus – Platon (Kr.e. 427–347) görög filozófus: elismeri a világ létezését.

obolosz –      (gör.) 1. ókori gör. súlymérték és pénznem. – 2. fél dénár értékű ezüstpénz a középkori Európában.

offenzíva –   nagy erejű támadás, támadó fellépés.

okkupáció – (foglalás): valamely állam fennhatósága alá tartozó hódító szándékkal történő katonai megszállása. – 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia a berlini kongresszus felhatalmazása alapján okkupációval szerezte meg Bosznia-Hercegovinát.

októberi diploma – I. Ferenc József (1848–1916) által 1860-ban kibocsátott osztrák birodalmi „alkotmány”. Az egyes tagországoknak belső igazgatásukban nagyobb önállóságot adott. Magyarországon visszaállította az 1848-ig működött kormányszerveket, a megyerendszert és engedélyezte a magyar nyelv hivatalos használatát, de a fontos ügyek (külügy, hadügy, pénzügy) a bécsi kormányzat kezében maradtak.

oktrojál –     kényszerít, erőszakol.

oligarchia – (’kevesek uralma’) 1. néhány nagy nemzetségnek a demokrácia korlátozásával gyakorolt uralma az ókori gör. poliszokban. – 2. egyházi és világi főurak uralma a középkori Magyarország egyes részein. Ezek a bárók szembeszálltak a királyok központosító törekvéseivel, az ellenőrzésük alatt álló területeken tényleges uralkodói jogokkal bírtak. – 3. az uralkodó osztály valamely kisebb csoportjának gazdasági és politikai önkényuralma.

ongon-hit –  a totemállat testtől elvált lelki valamelyik fontos testrészből vagy az állat képéből elővarázsolható.

onkosz –       elöl fölmagasított hajviselet (ókori görög színjátszás).

ontológia –   lételmélet; a dél-itáliai-szicíliai idealista iskola, a püthagoreusok állítása szerint lét változatlan.

optimaták – a szenátorok és a lovagok érdekeit képviselő politikai csoportosulás a római köztársaság utolsó korszakában (Kr.e. 2–1.sz.). Az agrárreformok és az államigazgatás kérdésében éles küzdelmet folytattak a popularessel (a néppárttal). Főbb vezetői Marcus T. Cicero (Kr.e. 106–43), Gnaeus Pompejus (Kr.e. 106–48) és Lucius C.F. Sulla (Kr.e. 138–78) voltak.

Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál; a Szent Benedek rend jelmondata (529).

orkhesztra – tánctér + keskeny színpad, állandó háttér: palota homlokzata (ókori görög színjátszás).

ortodox –     óhitű, igazhitű; valamely tan lezárt dogmáihoz betű szerint ragaszkodó

osztrakizmosz – az ókori Athénban a zsarnokhajlamról cserépszavazással döntöttek (ha a cserepek száma 6000 fölött volt, a legtöbbek által megjelölt személyt 10 évre száműzték becsület- és vagyonvesztés nélkül).

örökváltság – a jobbágyfelszabadítás egyik módja Magyarországon 1848 előtt. Ennek alapján a jobbágyok a használatukban lévő úrbéres földek tulajdonjogát és az úrbéri terheket meghatározott váltságösszeg lefizetésével örökre megválthatták. Az 1839–40. évi országgyűlés által elfogadott önkéntes örökváltság esetén a kártalanítás összegében és módjában a jobbágynak földesurával kellett megállapodnia. A kötelező, általános és állami kárpótlás mellett végrehajtandó örökváltságot az 1848. évi utolsó rendi országgyűlés fogadta el.

ötödik hadoszlop – valamely idegen állam érdekeit szolgáló, ellenséges célú, felforgató és romboló tevékenységet kifejtő belső erők pl. szabotázsok, merényletek, információszerzés.  Az elnevezés a spanyol polgárháború (1936–39) idejéből származik, amikor a Madridot ostromló fasiszta csapatok az oda helyezett titkos ügynökségeiket illették e névvel.

 

 

P–Q

paidagógosz – (görög) gyermekkísérő, gyermekvezető (tanár).

palánk –       cölöpsorok közé döngölt föld, kő, zúzalék, agyag, kívül sárral betapasztva, néhány tucatnyi, vagy százas őrséggel a végvárakon.

panem et circenses – kenyeret és cirkuszt; Augustus a népet ingyengabona osztásával és cirkuszi játékokkal állította maga mellé.

panta rhei – minden folyik, mindig minden ugyanaz és mégis más; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) epheszoszi természetfilozófus szerint.

parabászisza kar vagy valamely szereplő közvetlenül a közönséghez szól (ókori görög színjátszás).

parabolákpéldázatok

paradoxon ellentmondás

parodosz a kar bevonulása közben elhangzó első kardal (a hagyományos attikai tragédiában).

Parthenonaz athéni Akropolisz legnagyobb épülete, Athéné temploma.

Parthiscum Szeged

pasa (basa): a szultán fiainak, a 15. sz.-tól a tartományok (vilajet) kormányzóinak címe a Török Birodalomban. A nagyvezírt és a beglerbéget rangjánál fogva megillette, de viselhették más vezérek, valamint udvari főméltóságok is.

passzív ellenállás lsd. passzív rezisztencia

passzív rezisztencia – (passzív ellenállás): a közélettől való visszavonulásban és a hatósági rendelkezések végre nem hajtásában testet öltő ellenállás. Magyarországon az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc leverése után a neoabszolutizmus elleni küzdelem fő formája volt.

patarénok a bogumilok tanításával lényegében azonos nézeteket hirdető eretnekmozgalom tagjai a 12-13. sz.-i Észak-Itáliában.

pátens törvényerővel rendelkező nyílt parancs. Magyarországon a neoabszolutizmus  idején (1849–60) a bécsi udvar pátensekkel kormányzott.

pater familias – családfő az ókori Rómában.

pátriárka 1. a korai keresztény egyház tekintélyes főpapjainak címe – 2. a korai keresztény egyház tekintélyes főpapjainak címe. – 3. a legfőbb papi méltóság a görögkeleti egyházban.

patrícius 1. a Kr.e. 4.sz.-ig a politikai jogokkal kizárólagosan rendelkező nemzetségi arisztokrácia tagjai az ókori Rómában. Az uralkodó osztályt alkotó patríciusok töltötték be a vezető állami és papi tisztségeket, közülük kerültek ki a szenátus tagjai. A Kr.e. 5. sz.-tól elkeseredett harcot folytattak a plebejusokkal, akikkel a Kr.e. 4. sz.-tól kénytelenek voltak megosztani a politikai jogokat. – 2. a középkori városok leggazdagabb polgárai. Többségük a kereskedelemből és pénzügyletekből szerzett vagyont. Nemzedékeken át kezükben tartották a városi vezető tisztségeket. – Magyarországon a 15. sz.-tól erősödött meg a patrícius réteg, de a Nyugat-európaihoz hasonló politikai és gazdasági befolyást sohasem tudott szerezni.

patriotizmus (hazafiság): a hazával való érzelmi jellegű azonosulás, ill. az ebből fakadó készes a személyes áldozatvállalásra és politikai cselekvésre. Kialakulása szorosan kapcsolódik a nemzetállamok létrejöttéhez.

patronatus (patrocinium) a libertus vagyonos pártfogója (patrónusa) közötti, az előbbiek függőségét rögzítő jogviszony az ókori Rómában.

Pax Romana – Róma békéje.

pentakosziomedimnoi – 500 mérősök, lehettek arkhónok és kincstárnokok is. Az ókori Athénban évi jövedelmük alapján osztályokba sorolt polgárok.

peplosz –      (görög) földig érő, többnyire ujjatlan öltözet, a khitónnál vastagabb anyagból készítették, a vállon megtűzték, rendszerint övvel hordták. Az anyagot egyszerűen körültekerték a testen, s egyik oldalon nyitva hagyták, vagy miután felöltötték, összevarrták.

perioikoszok – személyükben szabad, mezőgazdaságból, iparból és kereskedelemből élő, politikailag jogfosztott, de katonáskodásra kötelezett őslakosság az ókori Lakóniában (Spárta).

perisztil –     az átriumos ház tágas oszlopcsarnoka az ókori Rómában.

Petition of Rights – Jogok kérvényének megfogalmazása 1628-ban I. (Stuart) Károly (1625–1649) uralkodása alatti Angliában.

phülé –         1. vérrokonságon alapuló törzs az ókori Görögországban. – 2. közigazgatási egység az ókori athéni államban. A Kr.e. 6. sz.-ban Kleiszthenész reformja során 10 phülét hoztak létre, melyekben a vérségi elvnél már fontosabb volt a területi elv.

phüszisz –     (görög) természeti törvények; ezek objektív, embertől független, örök, isteni, megváltoztathatatlan törvények.

placetum regium – (királyi tetszvényjog) az állam, ill. képviselőjének joga a pápai rendeletek kihirdetésének előzetes jóváhagyására, valamint a pápához címzett iratok előzetes ellenőrzésére. – Magyarországon először Zsigmond király (1387–1437) dekrétuma (1404) mondta ki a placetrum regiumot, fej és jószágvesztés terhe alatt, egyidejűleg törvénybe foglalta a főkegyúri jogot.

planctusok – siratóénekek

plebejus –    1. kiváltságokkal rendelkező patríciusokkal szembenálló köznép (plebs) tagjai az ókori Rómában. Részben a meghódított őslakosságból, részben a betelepült idegenekből kerültek ki, akik politikai jogokkal nem rendelkező, személyükben szabad emberek voltak, s földművelésből, kézművességből és kereskedelemből éltek. A patríciusokkal folytatott küzdelmeik eredményeként elnyerték a polgárjogokat, Servius Tullius uralkodásától (Kr.e. 578–534) részt vehettek a comitia centuriatán (népgyűlésen). Kr.e. 494-től a törvényhozásban, ahol érdekeiket a néptribunusok képviselték. Kr.e. 445-től házasodhattak a patríciusokkal, 367-től consuli méltóságot is elnyerhették. – 2. a polgárjoggal nem rendelkező szegény rétegek (napszámosok, céhlegények stb.) a középkori városokban.

pnüx –          az athéni Areiosz Pagosz sziklájának félkör alakú dombja, ahol a népgyűlés tartotta tanácskozásait.

podium –      magas alépítmény a templomban az ókori Rómában.

polisz –         görög városállam.

politeizmus – ókori görög sokistenhit.

pontifex –     az ókori Rómában a legfelsőbb papi testület tagja. A 3, majd 6 tagú testület feje a pontifex maximus volt. Illetékességük körébe tartozott az időszámítás, a naptárkészítés, az évkönyvírás, az egyes napokhoz kötődő események és tudnivalók stb. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) óra a pontifex maximus tisztséget a császárok viselték, de a címet a római pápák is fölvették (elsőként I. Leo, uralkodása 440–461).

porció –        az állami hadiadó természetben fizetett hányada a 17–18. sz.-i Magyarországon. A porció egy katona napi ellátását jelentette, melynek mértékét a hatóságok állapították meg, s a parasztoknak a hozzájuk beszállásolt katonák számára kellett biztosítaniuk. A porció értékét elvben levonták a pénzben fizetendő hadiadóból, de mindennaposak voltak az ezzel kapcsolatos súlyos visszaélések.

porfir –         egyiptomi vulkanikus kő építészeti díszítésekhez az ókori Rómában.

potestas –    hatalom az ókori Rómában; az állam főhatalmi képviselete parancskibocsátási jog nélkül a Kr.e. III. sz.-ban.

preator –      az ókori Rómában eredetileg a király hadvezére, a Kr.e. 4. sz-tól az igazságszolgáltatás feje, a consul után a következő tisztviselő. A 3. sz. elejétől tartományi helytartók is voltak. A császárkorban a praetor funkciója elvesztette jelentőségét.

preatorianusok – (pretoriánusok) Augustus uralkodásától (Kr.e. 31–Kr.u. 14) a császári testőrség a Római Birodalomban. Gyakran emeltek, ill. taszítottak le a trónról császárokat, akik hatalmuk biztosítása érdekében különféle privilégiumokat biztosítottak nekik.

prespiteriánusok – Kálvin János (1509–1564) francia reformátor tanításait követő protestáns felekezet.

primátus –    elsőség, elsőbbség, fölény.

primogenitura – elsőszülöttségi jog öröklési rendje.

princeps senátus – első polgár az ókori Rómában. (Augustus egyik címe).

principátus – a köztársasági intézményeket megtartó, de lényegében monarchikus államforma a Római Birodalomban (1–3. sz.) A principátus intézményét Augustus (Kr.e. 31–Kr.u. 14) teremtette meg, aki mint az állam „első polgára” minden hatalmát a saját kezében összpontosított.

proconsul – hivatali idejét letöltött consul az ókori Rómában. Többnyire tartományi kormányzóvá nevezték ki őket. A császárkorban a provinciák kormányzójának a címe.

proféta –      az Istentől származó kinyilatkoztatást az emberek tudomására hozó személyek, akik előtt a jövő feltárul. Nagy jelentőségük volt az ókori zsidóság történetében. Az ószövetségi prófétákat a kereszténység is elismeri, de csak Jézus után.

proletarii –   (proletariátus) a szabadok vagyontalan alsó rétege az ókori Rómában. Nagy számuk ellenére csak egy centuriát alkottak, és szavazattal rendelkeztek. Sem adózniuk, sem katonáskodniuk nem kellett. Többségük elszegényedett parasztságból került ki.

prológosz –  a főhős monológja vagy két színész dialógusa (a hagyományos attikai tragédiában).

propozíció – témamegjelölés (görög dráma eposzi kelléke).

propülaia –   az athéni Akropoliszra vezető márványlépcső.

protektorátus – (védnökség): 1. viszonylagos belső önállósággal rendelkező, de külpolitikai, katonai és gazdasági szempontból más állam irányítása alatt álló ország. A gyarmatosítás kezdeti időszakában létrehozott protektorátusok többsége utóbb gyarmati státust kapott. – 2. az 1939-ben a németek által megszállt Cseh- és Morvaországban létrehozott német megszállási rendszer. A semmiféle önállósággal nem rendelkező Cseh–Morva Protektorátus valójában katonai megszállás alatt álló tartomány volt.

protestantizmus – a kereszténységnek a reformáció következtében kialakult egyik fő ága. Az elnevezés onnan ered, hogy a lutheranizmushoz csatlakozott német rendek a speyeri birodalmi gyűlésen (1529) tiltakoztak (protestáltak) a császárnál a vallásuk terjesztését akadályozó határozat ellen. A protestantizmus szerint az ember üdvözülése kizárólag Jézus megváltó keresztáldozatába vetett hitétől függ, ezért elvetett minden vallási cselekményt (gyónás, búcsújárás, búcsúcédulák stb.), nem ismerte el a zsinati határozatokat és a pápai rendelkezéseket, az igazság egyetlen forrásának a Bibliát tekintette.

provizórium – átmeneti v. ideiglenes állapot, ill. kormányzati rendszer. Magyarország történetében a neoabszolutizmus második szakaszának (1861–67) elnevezése, amikor a bécsi udvar már nem az önkényuralom fenntartását, hanem a kiegyezést tűzte ki célul.

prütaneia – ókori Athénban egy-egy phülé 50 fős testülete alkotja, mely saját térségi ügyeit naponta tárgyalja egy-egy naponta változó – maguk közül választott – elnök (prütanisz) vezetésével, míg mandátumuk le nem jár (36 napig).

prütanisz –   lsd. prütaneia.

puritanizmus – vallási-politikai mozgalom a 16–17. sz.-i Angliában. Hívei minden katolikus szertartásra emlékeztető vonásától meg akarták tisztítani az egyházat, melyet a reformáció szellemében kívántak volna továbbfejleszteni. Az angol polgári forradalom idején (1640–60) a két irányzatra bomlott (independensek, presbiteriánusok) puritanizmus követői a monarchia ellen, a forradalom mellet küzdöttek. – A 17. sz.-ban Kelet-Magyarországon és Erdélyben számos követőre talált, legismertebb Apáczai Csere János (1625–1659), a neves pedagógus és tudós volt.

Quadrata –  Barátföldpuszta

 

R

ramadánszigorú böjt, amelyet a vallásos mohamedánok kb. egy hónapig (február végétől március végéig) napkeltétől napnyugtáig tartanak.

Ratio Educationis – a magyarországi oktatásügyet szabályozó, Mária Terézia királynő (1740–80) által 1777-ben kibocsátott rendelet. A tanügyi szabályzat az állam által irányított egységes iskolarendszert hozott létre, s állami felügyelet alá helyezte a felekezeti iskolákat. 1806-ban I. Ferenc császár (1792–1835) bocsátotta ki a második Ratio Educationist, amely több vonatkozásban lényegesen megváltoztatta az első rendeletet.

rája (nyáj): a földművelő és adófizető muzulmán és nem mohamedán alattvalók gyűjtőneve a Török Birodalomban. Földtulajdonuk nem volt, de a használatukban lévő földet birtokolták és utódaikra örökíthették. A ráják előtt a társadalmi emelkedés útja teljesen el volt zárva.

reconquista a Pireneusi-félszigeten arab uralom alá került területek visszahódítása a spanyol lakosság által a 8–13. sz.-ban. A reconquista a 11–13. sz.-ban érte el legnagyobb sikereit, eredményeként az arabok uralma Granada környékére korlátozódott.

refeudalizáció második jobbágyság, a XV. századi földrajzi felfedezések hatására létrejött megerősödő feudális forma, az Elbától keletre.

regulák –     szabályzatok a szerzetesrendeknél.

Reichstag – 1. a birodalom rendek (fejedelmek, választófejedelmek, szabad városok képviselői) gyűlése a Német-római Császárság területén. – 2. 1871–1945 között a német parlament. A Reichstag épületének felgyújtása (1933) kapcsán rendezték a nácik a kommunista-ellenes lipcsei pert.

rekatolizáció – a katolikus hitre való visszatérés.

relief –         a sík lapba agyagminta alapján faragott alkotások az ókori Rómában.

remilitarizálás – egy állam haderejének a tiltó rendelkezések ellenére történő újrafelfegyverzése. Nagyarányú remilitarizálás ment végbe pl. Németországban a nemzetiszocializmus hatalomra kerülését (1933) követően.

rendi konföderáció – az 1705-ös szécsényi országgyűlésen kinyilvánított az uralkodó ellen fölkelt rendek szövetsége. Az államfő II. Rákóczi Ferenc, mint vezérlő fejedelme Magyarországnak, ám hatalma csak katonai és diplomáciai ügyekben volt korlátlan, egyébként a rendek korlátozták.

restauráció – valamely bukott társadalmi-politikai rendszer, ill. trónfosztott uralkodócsalád hatalmának többnyire erőszakos eszközökkel történő visszaállítása.

risorgimento – (újjászületés): az olasz területek idegen uralom alóli felszabadításáért és az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott harc (19. sz.) elnevezése.

robot –         a földesúr háztartásában és birtokán a jobbágyok által ingyen végzett munka, a feudális járadék egyik formája. A feudalizmus korában a naturálgazdálkodás időszakában a jobbágyok nagy részének a szolgáltatása volt. Az árutermelés fejlődésével egyre inkább háttérbe szorította a pénzjáradék.

röghöz kötés – jobbágyok személyes függés a feudális társadalomban

rövid parlament – az angol polgári forradalom kitörése előtt ülésezett törvényhozó testület (1640. ápr.–máj.). I. Károly (1625–49) a skót presbiteriánusok elleni háború folytatásához szükséges adók megszavazására hívta össze, de a parlament ehelyett a polgárság és újnemesség királyi hatalommal szembeni sérelmeit tárgyalta, ezért a király feloszlatta.

ruméliai hadtest – Seadeddin nagyvezér által vezetett török európai hadtest (reguláris erőkből, szpáhikból és janicsárokból áll)

 

S

SA(Sturmabteilung ’rohamosztag’): a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (1921-től), majd egyúttal a hitleri Németország fegyveres testülete (1933-tól). Egyenruhájuk színe után „barnaingesek”-nek is nevezték magukat. Vezetői egyre inkább szembe kerültek Hitlerrel, aki ezért a „Hosszú kések éjszakájának” nevezett éjjel az SA vezérkarát és legénységének egy részét megölette (1934).

sacro sancti – személyükben sérthetetlen plebeiusok, kezdetben 2, majd 10 fő az ókori Rómában.

sámánizmus – a lélekimádáson alapuló kezdetleges vallás. Egy kiválasztott személy, a különleges képességekkel megáldott sámán mintegy önkívületi állapotban kapcsolatba lép a természetfeletti erőkkel. A kereszténység felvétele előtt a sámánhit volt a magyarság hite is.

Savaria –     Szombathely

Scarbantia – Sopron

schisma – (skizma) egyházszakadás; 1. a Keleti (görögkeleti v. ortodox) és a Nyugat római (római katolikus) egyház politikai és vallási (liturgiai, dogmatikai) okok következtében végbement elkülönülése. A 9. sz.-ban kezdődött folyamat 1054-ben a végleges  szétváláshoz vezetett. – 2. a római katolikus egyházon belül keletkezett szakadás. A pápák avignoni fogságának megszűnése (1377) után kezdődött, a konstanzi zsinat szüntette meg (1417).

schola –        iskola (ókori Róma).

scrutator –   csomagvizsgáló az ókori Róma által meghódított területeken.

seniorátus – a nemzetség v. nagycsalád legidősebb férfi tagjának öröklését biztosító öröklési-utódlási elv. Az új- és legújabb korban a hitbizományi öröklésében meghatározó szerepet játszott.

servines lsd. szerviens

servus casatus – rabszolgák az ókori Rómában.

sigillum –     pecsét, védjegy (ókori Róma).

simonia lsd szimónia

skizma lsd. schisma

Sopianae –   Pécs

spirituália – egyházi méltóság.

SPQR –        Senatus Populusqe Romanus. Kr.e. III. sz. Róma arisztokratikus köztársaság.

SS –              (Schutzsatffel ’védosztag’): a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1925-ben létrehozott félkatonai szervezete. Eredetileg Hitler náci pártvezér személyes védelmét szolgálta, 1929-től Heinrich Himmler (1900–1945) parancsnoksága alatt a náci párt egyre nagyobb hatalomra szert tevő szervezete. Súlyos felelőssége a hitleri rendszer által elkövetett háborús bűnökért.

statio –         vámállomás az ókori Róma által meghódított területeken.

statútum –    valamely város vagy vármegye által kibocsátott jogszabály a feudális Magyarországon. Falvak, mezővárosok és céhek is alkothattak statútumot. A közigazgatási egységek életét a 14–18. sz.-ban szabályozták

striga –         boszorkányok

 

SZ

szakrális tevékenység – a keresztény egyház által végzett tevékenység: térítés, keresztelés, bérmálás, áldozás, gyóntatás, esketés, temetés, misék, egyházi ünnepek stb.

szarkofág –  (görög) „húsevő”, egy személy részére készült, rendszerint láda formájú kő- vagy terrakotta koporsó.

szeiszakhteia – terhek lerázása. Szolón arkhón (Kr.e. 594.) törvényei közül az adósrabszolgaság eltörlése.

szekularizáció – 1. az egyházi javak kártérítés nélküli elvétele, lefoglalása a világi hatalom (az állam által). A szekularizációra való törekvés határozott formában először a huszitizmusban jelentkezett, s általánossá vált a reformáció valamennyi irányzatánál. A teljes szekularizációt elsőként a francia forradalom (1789-99) akarta megvalósítani, de erre először az 1917. évi bolsevik forradalom győzelme után Oroszországban került sor. – Magyarországon az 1919-es proletárdiktatúra alatt, majd később 1945 után teljes szekularizáció.

szeminárium – papnevelde

szenátus –    (’öregek tanácsa’) 1. az ősi nemzetségek idősebb tagjainak gyülekezetéből kialakult legfőbb kormányzati testület az ókori Rómában. 300, később 600 tagját a cenzor jelölte ki a már hivatalt viselt személyek közül. Ellenőrizte a magistratusokat, irányította a külügy- és pénzügyeket, minden kérdésben javaslattevő joggal rendelkezett. A császárság időszakában befolyása fokozatosan csökkent. – 2. egyes államok (pl. Franciaország, USA) törvényhozásának felsőháza. – 3. a Rákóczi-szabadságharc (1703–11) idején II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) fejedelem tanácsadó testülete.

Szent Szövetség – az Osztrák Császárság, Oroszország és Poroszország 1815-ben létrehozott szövetsége az európai forradalmak elleni közös fellépésre és a korabeli politikai viszonyok fenntartására. I. Napóleon francia császár (1804–15) bukása után csatlakozott hozzá Franciaország is. Az Európa-szerte erősödő forradalmi mozgalmak és a nagyhatalmak közötti ellentétek gyengítették a Szent Szövetséget, de még így is jelentős szerepet játszott az 1848-49. évi forradalmak, főként a magyar forradalom és szabadságharc leverésében.

szerviens – (szolgák) közvetlenül a király szolgálatában álló udvari vitézek legfelső rétege a 11-13. sz.-i Magyarországon. Birtokaikat katonai szolgálatuk révén tovább gyarapíthatták, közvetlenül királyi bíráskodás alá tartoztak. A 13. sz. elejétől, a királyi birtokok eladományozása következtében addigi kiváltságos helyzetük veszélybe került, ezért jogaik megvédése érdekében élére álltak az Aranybulla kiadását eredményező mozgalomnak. A 13. sz.-ban fokozatosan renddé szerveződtek s a kialakuló köznemesség gerincét alkották.

szimónia –    a szentségek, bűnbocsánat, valamint az egyházi javak és tisztségek pénzért v. anyagi ellenszolgáltatásért való megszerzése, ill. az ezekkel való üzérkedés. A középkorban igen elterjedt és az egyházellenes és az egyházon belüli reformmozgalmak is egyaránt felléptek ellene.

szindikátus – a monopóliumok egyik, a kartellnél fejlettebb formája. A szindikátusban a vállalatok önállóságukat megtartják, de közös szervezetet hoznak létre a termékértékesítésre, a nyersanyagbeszerzésre, a nyersanyagelosztásra stb.

szkeptikus iskola – az ataraxia elvét állítja középpontba: az emberi élet végső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.

szofizma –    (görög) üres szócséplés, furfangos szócsavarás, a hamisról is az igaz kimutatása lesz.

szpáhi –        (lovas): 1. kivételezett helyzetű zsoldos lovas katona az oszmán-török hadseregben. – 2. katonai szolgálataiért adománybirtokkal jutalmazott hűbéres lovaskatona a Török Birodalomban. A szpáhik sohasem tudták, hogy meddig birtokolhatják a szolgálatuk fejében kapott javakat, ezért igyekeztek a törvényes adóknál jóval többet behajtani a rájáktól. Ez a birtoklási rendszer a 19. sz. közepén szűnt meg.

sztadion –     (görög) stadion, sportversenyek helyszíne; távolságmérték: Olümpiában (192.27m).

sztaszimon – álló dal, a darab során lehangzó kardalok (a hagyományos attikai tragédiában).

sztélé –         (görög) hely megjelölésére szolgáló kőlap; sokszor sírok fölött emelték, s akkor felirattal látták el és/vagy díszítették, de határkőként is használták, sőt szentélyekben is.

sztoikus filozófia – az athéni Sztoa poikilé (képekkel díszített ún. Tarka Csarnok) elnevezéséből. Ott hirdette tanait egy idegen bevándorolt, ciprusi származású (polgárjogot nem kért, így se házat, se földet nem vehetett Athénban), természetes életet hirdető bölcs; (Zénon, Kr.e. 336–264).

sztratégosz – (gör. főparancsnok): 1. politikai hatalommal is rendelkező katonai főparancsnokok az ókori gör. városállamokban. – 2. a hellenisztikus államokban a tartományok elöljáróinak címe. – 3. a Bizánci Birodalomban a katonai körzetek parancsnoka.

szubjektív idealizmus – Platon (Kr.e. 427–347) görög filozófus: a valóságnak mintegy az árnyékát tartja felfoghatónak, megismerhetőnek (tűz, árnyék a barlang falán).

szümmakhia – a szabad görög városállamok politikai szövetsége (pl. peloponnészoszi (Kr.e. 530 körül), déloszi (Kr.e. 478) szövetség).

szúra –         a Korán versszakának elnevezése.

szürma –      a színészek hosszú, földi érő ruhája a tragédiákban (ókori görög színjátszás).

szüsszition – görög férfiak közös étkezése a dór városokban (mindenki hozott a közösbe, aki nem tette, azt ebből kizárták, s jogait elvesztette).

 

T

taláros arisztokrácia – hivatali nemesség, vásárolt tisztségek révén.

tamiász –      pénzügyek választott irányítói az ókori Athénban.

„Tarih-i Üngürüsz” – „A magyarok története” II. Szulejmán (1520–1566) török szultán magyarországi hadjáratairól született, győzelmeit magasztaló mű.

temenosz –   (ókori görög) „az istenek földje” szentélykörzet, papi terület, központja az oltár.

templomosok – (templáriusok) a szentföldi zarándokok védelmére Hugo de Payens által 1119-ben alapított szerzetes lovagrend. 1128-ban kapott pápai megerősítést. 1139-ben közvetlen pápai fennhatóság alá kerültek. Főként Franciaországban nagy vagyon halmoztak fel. A Szentföld mohamedán kézre jutása (1291) után feladatuk megszűnt, katonai szerepüket elveszítették. Nemzetközi méretekben folytatott pénzügyeleteik miatti népszerűtlenségüket kihasználva IV.(Szép) Fülöp francia király (uralkodása: 1285–1314) vagyonukat lefoglalta, sokat közülük fogságba vettetett v. megégettetett. 1312-ben javaslatára a pápa eretnekség és haszontalanság vádjával feloszlatta, nagymesterét és tagjait kivégezték.

temporáliák – valamely egyházi méltósággal, hivatallal járó világi jövedelem.

teokrácia –  a legfőbb hatalmat a papságnak, ill. az egyházi hatalmat is birtokló uralkodónak biztosító politikai rendszer. Fő jellemzője az egyházi és állami intézmények teljes összeolvadása.

terra sigillata – negatív formába préselt, majd kiégetett, rendszerint vörös színű edények.

Test Act –    1673-ban az angol parlament által hozott törvény, mely kizárja a nem anglikán vallásúakat az állami hivatalokból.

tetrarkhia – (’négyes uralom’) 1. az ókorban valamely terület négy részre osztásával létrejött országrész, melynek rendszerint külön uralkodója volt (pl. Thesszáliában, Judeában) – 2. a Római Birodalomban Diocletianus császár (úr. 284–305) által bevezetett uralmi rendszer. A négy uralkodó (tetrarkha) közötti területi megosztás a birodalmat veszélyeztető külső (barbár népek támadásai) és belső (rabszolgafelkelések stb.) veszélyek elhárítását szolgálta.

tézis –           tétel, tantétel, bebizonyítandó tétel

theogonia – Istenek születése (Hésziodosz görög író műve).

thermák –    fürdők (ókori Róma).

thészek –     200 mérő alatti, birtok nélküli osztály, (éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok) béresek, napszámosok; csak népgyűléseken, esküdtbíróságokon lehetett szavuk.

tholosz –       az athéni Areiosz Pagosz szikláján álló kör alaprajzú épület, mely a tanács mindenkori vezetőinek székhelye volt.

timokrácia – a polgárjogokat a vagyon v. jövedelem arányában biztosító politikai rendszer az ókori Athénban.

timpanon –   épülethomlokzat háromszög alakú felső falrésze, mely általában domborművekkel díszített (ókori görög építészeti elem).

tomizmus –   Aquinói Tamás tanítását követő katolikus vallásfilozófiai iskola.

topcsi –        a régi török hadseregben a tüzérek neve. A hosszú ideig a világ egyik legjobb tüzérségének számító török tüzérséget II. Mohamed uralkodása alatt (1451–81) szervezték meg.

tory –           az anglikán főpapság, a földbirtokos arisztokrácia, a nagykereskedők és bankárok érdekeit képviselő angol konzervatív parlamenti párt tagja. Eredetileg a II. Jakab (1685–88) trónigényét a whigekkel szemben támogató ír katolikusokat nevezték torynak. Pártjuk 1832-ben vette fel a Konzervatív Párt nevet.

tragédia –    szomorújáték (ókori görög színjátszás).

tragosz –      (ókori görög) kecske, ebből ered a tragédia elnevezés.

Treuga Dei – (’Isten békéje’): a középkorban az állandósult feudális pártharcoknak a katolikus egyház intézkedése alapján való szüneteltetése. Valamilyen nagyobb egyházi ünnep alkalmából rövid ideig érvényesült.

trializmus –  az Osztrák-Magyar Monarchia szláv népeinek törekvése a dualizmus rendszerének átalakítására. Az osztrák-cseh kiegyezés létrehozásával először az 1870-es években, a délszláv népek bevonásával a 19–20. sz. fordulóján végül az I. világháború (1914–18) kitörése utáni időszakban a lengyelek bekapcsolásával készültek tervek a Monarchia hármas (trialista) államszövetséggé való átszervezésére.

tribus –         (’körzet, kerület’): választókerületek Rómában. Kezdetben 3, Kr.e. 241-ben már 35 tribus létezett, melyekbe valamennyi polgárt besorolták. A tribusba osztás az adózás, a katonáskodás és a politikai szervezet alapja volt.

Tripartitum lsd. Hármaskönyv

tripusz –       (ókori görög) tartóedény.

trittüsz –       phülén (10 körzet) belüli 3 területi egység az ókori Athénban.

triumvirátus – 1. általános értelemben három személyből álló testület. – 2. két politikai szövetség az ókori Rómában. a.) Julius Caesar (Kr.e. 100–44), Marcus Licinius Crassus (Kr.e. 115–53) és Gnaeus M. Pompeius (Kr.e. 106–48) titkos egyezménye (Kr.e. 60), melynek értelmében Crassus és Pompeius konzulságot és számos provinciát kapott és Caesart galliai helytartóságában további öt évre megerősítették. b.) Marcus Antonius (Kr.e. 82–30), Marcus Aemilius Lepidus (Kr.e. 87?–13) és Octavianus (a későbbi Augustus, Kr.e. 63–14) szövetsége a szenátus hatalmának korlátozására, az államhatalom centralizálására és Caesar gyilkosaival való leszámolásra.

trónfosztás – (detronizáció): valamely uralkodó vagy egész dinasztia uralkodói jogaitól törvényes úton való megfosztása. – Magyarországon a Habsburg-házat először az ónodi országgyűlés (1707), másodszor a debreceni országgyűlés (1849), harmadszor és végleg 1921-ben a nemzetgyűlés fosztotta meg a magyar királyi tróntól.

tröszt –         egykor önálló vállalatok jogilag egységes gazdasági társaságba való összefonódása. Célja a piac feletti kizárólagos uralom megszerzése. A kartellel szemben minden szempontból erős és szervezett egységet képez.

türannisz –   (’zsarnokság’): diktatórikus államforma az ókori Görögországban. Ez a monarchikus jellegű uralmi forma többnyire a nemzetségi arisztokráciának a hatalomból való kiszorulását követően jött létre a Kr.e. 7–6. sz.-ban. Kialakulása átmenetileg a démosz érdekeit szolgálta, és egy ideig előmozdította a gazdaság és kultúra fejlődését.

türannosz – zsarnok

türbe –         török sírkápolna; mohamedán uralkodók, jeles emberek sírja fölé emelt, rendszerint nyolcszögű lapos kupolával fedett épület.

 

U

Ulcisia Castra – Szentendre

ultimátum – valamely követelés teljesítésére fölszólító és ennek elmaradása esetén súlyos következményeket kilátásba helyező jegyzék, melyet valamely állam v. több másik államhoz intéz.

unitárius egyház – Erdélyben Dávid Ferenc (1520?–1579) katolikus, majd protestáns pap által alapított, a reformáció talaján álló protestáns egyház. Hittételei az antitrinitáriusok nézeteiből fejlődtek ki. Az egész Európában üldözött unitárius egyház 1568-tól Erdélyben a négy bevett vallás közé tartozott. Utóbb már üldözték is, ugyanakkor tanaiban a mérsékeltebb felfogás megerősödött, amely a gyermekkeresztséget és Jézus Krisztus Istenné válását elismerte. 1848-ban az unitárius egyház hívei megkapták a szabad vallásgyakorlás jogát, az unitárius hit bevett vallás lett.

urbanizáció – a városiasodás folyamata, az iparnak és a lakosságnak nagyvárosi központokban történő összpontosulása és a városiasodás viselkedésben és életviszonyokban stb.

urbura –       az ércbányák hozamából a kincstárnak fizetett illeték Magyarországon a feudalizmus korában.

uruszág –     ország, a honfoglaláskori törzsfő területe.

úr –               honfoglaláskori törzsfő.

úrbér –         a jobbágytelkek használatáért a földesurat megillető jobbágyi szolgáltatások összessége. A jobbágyság az úrbéri föld használatáért 1848-ig tartozott a földesuraknak úrbéri szolgáltatással.

úriszék –      a földesúr jobbágyai, cselédei, birtoktalan familiárisai felett mindenféle ügyben ítélkező feudális bíróság. Ítélkezett a földesúri területeken elkövetett közbűntényekben és az ott elfogott gonosztevők (rablók, gyújtogatók stb.) felett is.

 

V–W

ValcumFenékpuszta

valdensek egy lyoni vándorprédikátor, Pierre Valdez által 1176-ban alapított eretnekmozgalom. A szegény néprétegek körében z apostoli szegénységet követelő, a gazdag egyház és papság ellen fellépő tanaikkal nagy népszerűséget szereztek. Mozgalmuk főként Franciaországban, a Német-római Birodalomban és Itáliában terjedt el, de a 14. sz.-ban Magyarországon is voltak követőik.

vasbértörvény az 1863-ban létrejött Általános Német Munkásegylet megalapítója Ferdinand Lasalle meggyőződése a szociális intézkedések végrehajtása, mert a munkásság mindig csak a létfenntartásához szükséges bért kapja.

vésztörvényszék lsd. forradalmi törvényszék

vétó jog –     (veto ’tiltakozni’) valamely rendelet, törvény, jogszabály hatályba lépését megakadályozó ellenvetés, tiltakozás. Az ókori Rómában a néptribunus vétója semmissé tette a szenátus határozatát. A középkorban a rendek a maguk részére biztosított vétó jogukkal igyekeztek a nekik nem tetsző törvények elfogadását megakadályozni.

via –             út (ókori Róma)

viaductus –  völgyhíd (ókori Róma)

vicarius Christi – Krisztus helytartója.

vilajet –        (ejalet, pasalik): legnagyobb területi-közigazgatási egység a Török Birodalomban. Több szandzsák alkot egy vilajetet, melynek élén a szultánság idején a pasa rangú beglerbég állt. – Magyarországon a török hódoltság legnagyobb területi kiterjedése idején 6 vilajet (budai, egri, érsekújvári, kanizsai, temesvári, váradi) létezett.

villa –           a nagybirtokok központja az ókori Rómában

virilizmus –  (vir = férfi): az önkormányzati testületek tagjainak legalább a fele arányban a legtöbb adót fizetők köréből való kikerülését biztosító választási rendszer. Magyarországon 1870–1945 között volt érvényben, Budapest kivételével, ahol virilista rendszert 1929-ben megszüntették.

vitairatok – az eretnek tanokkal szembeni egyházi iratok.

Wehrmacht – (véderő): a hadsereg neve a hitleri Németországban 1935–45 között. Szárazföldi hadseregből, légierőből (Luftwaffe) és haditengerészetből állt.

whigek –      (marhahajcsár): a torykkal szemben álló parlamenti párt tagja Angliában a 17–19. sz.-ban. A skót presbiteriánusok gúnyneveként használt kifejezés a 18. sz. elejétől már egyértelműen a liberális nézeteket hirdető, a konzervatívokkal szemben álló pártot jelölte. A whigek elsősorban a városi tőkés polgárság érdekeit képviselték. 1832-ben felvették a Liberális Párt nevet.

 

Z

zeugitai –     200–300 mérősök, ökörfogatosok – hopliták; (éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok az ókori Athénban.)

Zollverein – 1834-ben a széttagolt német birodalom területén megalakított Vámszövetség.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – III. rész

A tétel első része: Hellenisztikus kor - Az ókori művészet...

Close