A prekolumbián kultúrák

A maja, az azték és a inka kultúra

 

Az amerikai indián kultúrák

1. A maja kultúra: Közép-Amerika területén (Guatemela-Mexikó)

a. maja kultúra korszakai:

• • • korai (preklasszikus) időszak (i. e. 1500k. – i. sz. 250k.),
    • klasszikus időszak (i. sz. 300k. – 900k.),
    • késői (posztklasszikus) időszak (i. sz. 900k. – 1441 (1519): 1000 körül többek között azték és tolték törzsek támadnak a majákra, akik a Yucatán-félszigetre húzódnak, s néhány tolték törzzsel együtt megalapítják a „maja újbirodalmat”.

b. gazdaság:

• • • jellemzőek az egyszerű termelési módok (irtásos-égetéses kukoricakultúra), magas termésátlagokkal. A kukoricán kívül leginkább babot (a kukoricával együtt alkalmazva ez a két növényfajta képes biztosítani az emberi élethez szükséges minden tápanyagot), tököt és kakaót termesztenek. Állattenyésztésük jelentéktelen, ipari termelésük nincs, kőkorszaki eszközöket alkalmaznak. Kereskedelmük fejlett, a környező népektől luxuscikkeket (arany, ezüst) szereznek be, színes tollakat és drágaköveket cserélnek velük. A pénz funkcióját tkp. a kakaóbab tölti be.

 

c. társadalom:

• • • mindvégig nagy szerepe van a papi arisztokráciának, mivel szükség van csillagászati ismereteikre. A késői korban már a világi arisztokrácia szerepe is jelentős, de a papi arisztokrácia sosem szorul háttérbe. A társadalom jelentős részét a közszabadok alkotják, a rabszolgák száma jelentéktelen.

 

d. politikai berendezkedés:

• • • városállamokban éltek (ezért nem pontos pl. a „maja óbirodalom” megnevezés), jelentősebb városaik:
    • El Mirador (preklasszikus): már 50 m-nél magasabb piramissal is találkozhatunk,
    • Tikal (klasszikus),
    • Copan (klasszikus),
    • Bonampak (klasszikus): a név jelentése „festett falak”, a prekolumbián Amerika egyik legjelentősebb városa, bér építése i. sz. 800 körül félbeszakadt, s csak városközpontja és temploma maradt fenn. Itt találták meg az 1950-es években a prekolumbián korszak legjelentősebb képtárát, melynek képei cáfolták azt a korábbi feltételezést, hogy a maják soha nem folytattak háborút,
    • Palenque (klasszikus): a név a spanyol „erőd” szóból ered, jelentős palotája, egyik piramisa és tornya (utóbbi ritka elem a maja építészetben). A tornyot valószínűleg a maja csillagászok használták (naptáruk pontosabb volt, mint a mai Gergely-naptár). A piramis tetején található a Feliratok Temploma (mintegy 600 jelből álló írásrt alkalmaztak), ahol pl. a Pakal nevű maja uralkodóról találhatunk említést. Az 1940-es évek végén egy mexikói régész ásatásai során a piramis tetején elmozdítható kőlapra bukkant, mely egy lefelé vezető járatot rejtett. A feltárás során rábukkantak a piramis alatt rejtőző sírkamrára, amely valószínűleg a fent említett Pakal király sírkamrája lehet (tehát a piramisokat nemcsak kultikus, hanem temetkezési célra is használhatták, ill. használták).
    • Chichen Itza (posztklaszikus): itza ~ emberek kútja, híres a város tava és szent kútja, ahol időnként áldozatokat mutattak be,
    • Mayapán (posztklaszikus),
    • Uxmal (posztklaszikus),

e. kultúra:

• • • a maják által épített lépcsőzetes piramisokat összefüggésbe hozták az egyiptomi piramisokkal is. Az kapcsolat ténylegesen nem igazolt, bár Thor Heyerdahl sikeresen bizonyította, hogy az egyiptomi hajósok papirusznádból készített hajóikkal is képesek lehettek Amerika elérésére. Fejlett a maja festészet, híresek a ún. maja kódexek, melyek nagy része sajnos megsemmisült a spanyol hódítás során. Fejlett matematikai és csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, írásuk kövekbe vésve maradt fenn. Jellegzetes koponyaformájukat (lapos, csapott homlok) a csecsemők fejének két deszka közé szorításával alakították ki.

 

2. Az aztékok:

A XII-XIII. század folyamán, északról nyomultak be a Mexikói-fennsíkra, ahol 1325-ben Tenochtitlan néven megalapították központjukat.

a. gazdaság és társadalom:

• • • öntözéses földművelést folytattak, a mocsarakban ún. chinanpa-rendszert hoztak létre: előbb cölöpöket vertek le, melyekre nádfonatot, majd iszapot terítettek, ezáltal termőföld-szigeteket alakítottak ki. Sokféle növényt (kukorica, paprika, tök, bab, stb.) termesztettek, sőt még bizonyos kaktuszféléket (pl. agapé) is, melyek nedvéből a pulque nevű szeszesitalt készítették. Állattenyésztésüket tekintve leginkább szárnyasokat (pulyka, kacsa), ill. nyulat és kutyát (utóbbit étkezési céllal is) tenyésztettek. Iparuk fejlettebb, obszidiánból (fekete vulkáni kő) készítették a kardok élét, ill. késeket. Elterjedt volt a fonás, szövés (pl. tipikus azték köpeny); ismerték a rezet, melyből pl. rézbaltákat készítettek.

 

b. kereskedelem:

• • • a piacokon óriási árubőség figyelhető meg, fizetőeszközként (általános egyenértékesként) kakasbabot, rézbaltákat, ill. aranyport használtak.

 

c. társadalom:

• • • hódító nép lévén az azték társadalom vezető rétegét a fegyveres arisztokrácia, legjelentősebb részét a közrendűek alkotják. Engedélyezték a válást is, a gyermekek közül ilyen esetben a lányok az anyával, a fiúk az apával maradtak. Jelentős volt az idősek tisztelete.

 

d. politika:

• • • az azték állam nem egységes. Jelentős hódításokat folytattak az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, de bizonyos területeket – ahol a várható ellenállás túl erős volt – egyszerűen megkerülték. Legjelentősebb uralkodójuk Montezuma (Mohtezuma, 1503-1520) volt, akinek arcképe a spanyolok közvetítésével fennmaradt. Az uralkodó tulajdonképpen szakrális vezető (is) volt, akire az alattvalóknak nem volt szabad rápillantaniuk. A spanyolokkal szemben tehetetlennek bizonyult.

e. kultúra:

• • • kultúrájuk sok elemét a majáktól vették át, fejlett az építészet (piramisok), az írás. Vallásukra jellemző a naptisztelet. Bizonyos időszakonként (52 év) naptáruk igazításával összefüggésben világvégére számítottak (a be nem következett világvégék után hatalmas ünnepségeket rendeztek). Nagy volt az emberáldozatok száma (évente kb. ötven), gyakorta rituális emberevést is végrehajtottak. Az áldozatokkal adtak hálát az isteneknek a világ megteremtéséért, ill. bizonyos esetekben így akarták biztosí tani azt, hogy a nap másnap is felkeljen.

 

3. Az inka kultúra:

Peru területén alakult ki, nevét a kecsua és aymara indiánokból álló vezető rétegéről kapta (magát az uralkodót is inkának nevezték). A XV. században létrejött birodalmuk, melynek fővárosa Cuzco (~köldök) volt, Dél-Amerika nyugati részén, több mint 1000 km hosszan nyúlt el, magába foglalva a mai Peru, Bolívia és Ecuador területét is.

a. gazdaság:

• • • a tengerparton öntözéssel – melyet árkok, csatornák, ill. vízelvezetők építése tett lehetővé – kukoricát, paprikát, gyapotot, stb. termeltek, az Andokban kukorica és burgonya termesztésével foglalkoztak. A sivatagos területek miatt állattenyésztésük nem volt. Ismerték a bronzot, jellemző volt a szövés, fonás. Kereskedelmük tulajdonképpen nem volt, a termelőktől elvették a felesleget és közös raktárakban tárolták.

b. társadalom:

• • • e téren két, egymásnak ellentmondó nézettel találkozunk, az egyik közösségi alapon szerveződő társadalomról beszél, míg a másik kényszermunka-társadalomként jellemzi a inkák társadalmát (valószínűleg a két elmélet ötvözete lenne a leginkább elfogadható).
      • inka közösségi alapon szerveződő társadalom
        • a közös érdekek erőteljesen érvényesülnek („A közös érdek megelőzi az egyéni érdeket”, „Mindenki mindenkiért dolgozik”), a társadalom valamennyi tagjáról gondolkodik, legyen szó akár rossz termés, vagy természeti katasztrófa következtében kialakult válságról, akár a társadalom egyes tagjainak sajátos helyzetéről (pl. fogyatékosok, betegek),
      • kényszermunka-társadalom:
        • az inka társadalom tagjainak szinte egész életükben dolgozniuk kellett (Benedek István szerint az inkák társadalmában a társadalom tagjainak szigorú munkakötelezettsége volt, illetve a munkavégzést szigorúan számon is kérték). Összességében a szigorú korlátozások ellenére is jól működő társadalomról beszélhetünk, melyben a „levezető szelepet” a gyakori ünnepek, a csak ekkor fogyasztható alkohol (chica), ill. pl. a hatóságilag biztosított kábítószer (kokalevelek, ill. a savas hatásukat közömbösítő kalcium-karbonát golyócskák) jelentették.

c. az inka társadalom tagozódása:

• • • inkák: előkelők, a társadalom irányítói, tisztségviselői (a tisztségek betöltését szigorú vizsgakötelezettséghez kötötték),
    • curacák (helyi előkelők): a távolabbi, nem kecsua területek irányítói, egyes vélemények szerint a spanyolok csak rájuk támaszkodva lehettek képesek az inka birodalom leigázására,
    • közrendűek: a társadalom döntő részét alkotó réteg, többségük földműves,
    • ayllu: az inka társadalom alapvető sejtje, egy ayllu alkotott egy kisebb települést, ami sokszor vérségi kapcsolatot is jelentett. Az egyes aylluk saját jeleikkel különböztették meg egymást,
    • szolgák, rabszolgák: számuk és szerepük nem jelentős.

d. politikai berendezkedésük:

• • • inka birodalom csak a XV-XVI. században létezett, erősen központosított államszervezettel (bár a központi hatalom hatása a peremterületek felé haladva gyengült). Az uralkodó (az inka) hatalma nem teljesen korlátlan (tanács áll mellette), ugyanakkor mégis tőle függ minden (ezt később a spanyolok ki is használják, amikor az inka elfogásával szinte megbénítják a birodalmat). Szinte istenként tisztelik, gyakran felkereste a birodalom különböző városait. Jó úthálózat állt rendelkezésükre, még egész nagy magasságokban is építettek utakat. Hadseregüket kő-, és bronzfegyverekkel látták el, csapataik fegyelmezettek és hatékonyak voltak.

e. kultúra:

• • • bár az írást valószínűleg nem ismerték, mégis volt általánosan használt emlékeztető-rendszerük (kipu v. quipu ~ csomóírás). Festészetük és szobrászatuk nem jelentős (gyakorta – tévesen – inka szobrokként említik az inkák előtti mochica indiánok szobrait).
    • építészetük kiemelkedő: bár nem szép, de a környezethez kitűnően alkalmazkodó, még a földrengéseknek is ellenálló épületeket emeltek. Világszerte ismert az inka építészet kiemelkedő alkotása, a H. Bingham amerikai régész által 1911-ben – szinte véletlenül – felfedezett, rendkívül jó állapotban megmaradt Machu Picchu, mely Cuzco közelében, mintegy 2000 méteres magasságban fekszik (egykori lakói valamilyen okból elhagyták a várost). A város körüli barlangokban nagyszámú, főleg női múmiát találtak (erre magyarázatul szolgálhat részint az, hogy a férfiak nagy számban haltak meg a spanyolokkal folytatott harcokban, ill. az, hogy a barlangokat főként a Nap-szüzek (kultikus, ill. uralkodói szolgálatot ellátó kiválasztott nők használták temetkezésre).