Oroszország az ún. hosszú XVI. században (1480-1613)

 1. Oroszország az ún. hosszú XVI. században (1480-1613)

Oroszországban nem alakul ki abszolutizmus, itt egy erőteljesebb rendszerről, autokráciáról beszélhetünk, amely az erős, szinte korlátlan uralkodói hatalom dominanciájára alapul. Az első jelentősebb orosz államalakulat a Kijevi Rusz, melyet a tatárjárás dönt meg 1240-ben Kijev elfoglalásával, s a tatár uralmat csak 1480-ban tudják lerázni. A tatár uralom alatt a központi szerepet egyre inkább Moszkva kezdi betölteni, s a tatár fennhatóságot is a Moszkvai fejedelemség vezetésével rázzák le. III. Iván (1462-1505) moszkvai fejedelem címe mellé 1487-ben a novgorodi városköztársaság elfoglalásával felveszi a vlagyimiri fejedelem címet is, majd az egyre növekvő állam irányítására létrehozza a prikázokat (kormányszékek bojár szolgálónemesekkel).

Az orosz területek egyesítéshez, a tatár uralom lerázásához erős hadsereg kellett, ehhez azonban a katonákat földdel kellett jutalmazni/ellátni. Mivel csak viszonylag kevés művelhető földdel és munkaerővel rendelkezett, ezért az egyház földjeiből is szeretett volna földet adományozni. A jogi viszonyokat 1497-ben kiadott törvénykönyvével (Szugyebnyik) egységesíti.

III. Vaszilij (1505-1533), III. Iván fia kiépíti az államszervezetet és folytatja, ill. befejezi az orosz területek újraegyesítését (1514-ben Szmolenszket, 1520-ban Rjazanyt hódítja meg).

2. IV. Rettenetes Iván (1533/1547-1584)

mindössze három éves, amikor hatalomra kerül. Kezdetben anyja kormányoz helyette, aki módszeresen kiírtja a trónkövetelő rokonságot. Ivánt a metropolita neveli, s 11 évesen veszi át az irányítást anyjától. Uralkodásának két szakasza:

2.1 1547-1560 közötti időszak

1547-ben a metropolita segítségével felveszi a cári (~ caesar) címet, s a bizánci császárok örökösének tekinti magát. Még ugyanebben az évben felkelés tör ki ellene Moszkvában, a felkelők a Kremlbe is behatoltak, ahol a szeme láttára kövezik agyon anyai nagybátyját. Uralkodásában ezután pozitív időszak következik, cselekedetei az állam javát szolgálják. Az uralkodásban a kiválasztottak tanácsa (izbrannaja rada), egy papokból, bojárokból, pomescsikokból álló testület segíti. 1549-ben országos gyűlést (zemszkij szobor) tartanak, ahol Iván nyilvánosan megbocsátott mindazoknak, akik gyermekkorában vétettek ellene (a bojárok pl. testileg is bántalmazták). 1550-ben törvénykönyvet (szugyebnyik) ad ki és testőrséget szervez, melynek tagjai a sztrelecek (lövészek), s amely az orosz haderő legfőbb egysége lesz egészen Nagy Péter cár idejéig. 1551-ben ülésezik a „százcikkelyes zsinat” (100 cikkelyben foglalják össze a zsinat rendelkezéseit), s ezután támadást intéz az egyházi földek ellen, de az egyház ellenáll, s még nevelője, a metropolita is ellene fordul. Később rendeleti úton mégis sikerül megkaparintja az egyházi földeket.

Ebben az időszakban jelentős külpolitikai sikereket ér el: 1552-ben a Közép-Volga vidékén a Kazanyi kánságot, 1556-ban a Volga torkolatánál az Asztrahányi Kánságot foglalja el. Az elfoglalt területeken újabb szolgálati birtokokat adományoz.

2.2 1560-1584:

1560-tól már egyedül kormányoz, ez a belső tisztogatás időszaka, s mint ilyen, nagyon komoly mélypont Oroszország történetében. 1557-1582 között folyt a livóniai háború a mai Észtország és Lettország területén a livóniai lovagrend ellen.

A terület etnikai sokszínűsége és belső torzsalkodásai szinte vonzották Oroszország támadását. A háborúba végül Litvánia is bekapcsolódott, és a lengyelektől kért segítséget, majd később a svédek és a dánok is belesodródtak a háborúba. Az 1570-es években Báthory István lengyel király katonai kudarcok sorozatát okozza Ivánnak, még orosz területekre is betör (Polock elfoglalása, Pszkov ostroma). A háború végül fegyverszünettel (tkp. orosz vereséggel) zárult.

Iván elégedetlen volt a hadvezetéssel, ezért eldöntötte, hogy feloszlatja a Kiválasztottak Tanácsát és egyedül uralkodik. Az üldözési mániában szenvedő cár egyre gyanakvóbb, sorozatos kivégzések kezdődnek.

1564-ben a Moszkva környéki Alexandrovszkaja Szlaboda erődítményébe vonult családjával, testőrségével és kincstárával. Leveleket küld Moszkvába, melyekben kifejti, hogy nem haragszik a moszkvaiakra, csak a metropolitát okolja azért, hogy gyerekként rosszul bántak vele. A moszkvaiak százezres tömegben vonulnak Iván elé, kérve hogy térjen vissza, ami hamarosan be is következik. Visszatérése után rendeletet ad ki, ezt követi az ország legválságosabb időszaka (1565-1572). Iván létrehozza az opricsnyinát: az ország területét kétféle területre (opricsnyina, zemscsina) osztja. Az opricsinya (belső, termékenyebb területek) közvetlen irányítója a cár lesz, új közigazgatást, ill. rendfenntartó erőket (opricsnyikok (fekete lovon, fekete ruhában levágott kutyafejjel és seprűvel vonuló terrorlegények)) hoz létre. A zemscsina (periféria, itt kapnak birtokot az opricsnyinából elűzött bojárok) irányítója a tatár duma. A cár célja az, hogy megtörje a bojárokat (akik ekkorra már épp eléggé meg voltak törve), ezért terrorlegényei az opricsnyinákból gyakran törnek be a zemscsinákba. Lerohanja Novgorodot – mert a livóniai háborúban állítólag a svédek oldalára állt – és több ezer embert mészároltat le a városban. 1572-ben megszüntette az opricsnyikokat, s még a nevüket kiejtőket is halállal bünteti.