A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Kulturális élet Európában az 1848-as forradalmak után

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
2637
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-16 Küldd tovább
  Letöltés

1848 legtöbbet a Habsburg Birodalom népeinek, s ezen belül Magyarországnak jelentette, mert itt a forradalom egyik célja az úrbéli viszonyok megszüntetése volt, és ezt maradéktalanul meg is valósította. Restaurációra- a népfelség elvének erős korlátozásával- itt is sor került. A nemzeti kérdést és a polgári szabadságjogok mikéntjét itt is fölülről, 1848 főszereplőinek, a tömegeknek kizárásával rendezik.

 

Anglia mint saját nemzetgazdaságát kívánta megszervezni a világpiacot, s benne Európát, de végül is Európa gyors iparosodását indította el, többé-kevésbé piacvédő nemzetgazdaságok sorát hívta életre. A francia forradalom megteremtette az egy és oszthatatlan nemzetállamot –s mintájává vált archaikus birodalmaknak is. Létrejött az egységes olasz és német állam, a magyar-osztrák kiegyezés végre nyugodt feltételeket biztosított a gazdasági fejlődés számára, Franciaországban a katonai vereséggel együtt is megszilárdult Európa első centralizált (és nagy kiterjedésű) köztársasága. A XIX. század második fele a nemzetállamok virágkora. Az 1850-es évektől az ipar, a technika, a tudomány fejlődése, a városiasodás minden eddiginél gyorsabb üteművé vált. A vas hihetetlen mennyiségben áradt szét az egész világban. Visszavonhatatlanná vált a pénz, a nyersanyag, az áruk, az emberi tudás, a tőke világméretű piacának a létezése. A vasutak és a tenger alatti kábelek átfogták a földrészeket. A technika behatolt az otthonokba, átalakítva az emberek életét. Az ipari termékek rohamosan növekedő mennyiségét a munkások egyre nagyobb tömegei állították elő. A sűrűn lakott iparvidékeken, a nagyvárosok ipari negyedeiben az iparban foglalkoztatottak sokasága élt együtt. Az ipari forradalom korai szakaszában, a korlátlan szabad verseny viszonyai között a munkabér is a kereslet és kínálat rideg törvényei szerint alakult, fittyet hányva mind a keresztény erkölcsöknek, mind a fölvilágosodás humanizmusának.

 

A XIX. század második felétől Lotaringiában, a Ruhr-vidéken, a belga Vallóniában mind nagyobb foltokban tűnt el a természet zöld színe. A később festők által is fölfedezett “ipari táj”, a gyárkémények füstje már nem csak Anglia vidékeit rajzolta feketére. Az ipari forradalom kiterjedt az egész kontinensre. A gazdasági növekedésnek, a gazdasági hatalomnak alapja a nehézipar lett. A gazdaság szerkezete is átalakult. A kisműhelyek helyét a gyárak, a kereskedők szerepét a bankok vették át. Az öntött vagy kovácsolt vasat fokozatosabban a rugalmasabb, szilárdabb és olcsóbb acél váltotta föl. A tömeges acéltermelés megteremtése már tudatos kísérletezés, a tudomány hasznosításának eredménye volt.

 

A természettudományok és a technika új kapcsolata

Már a század derekán megfigyelhetjük, hogy a tudomány új fölfedezései és az ipari technikai változásai ugyanabban az időben és ugyanazokon a helyeken bukkannak föl. (Kezdetben Angliában és Franciaországban. A század második felében a tudományosság súlypontja Németországba helyeződött át.) Természetesen még sokáig a technika ösztönzi a tudományt. A század második felétől számos új tudományos felismerés új iparágak alapjává vált. Az elektromágnesen indukció felfedezése (Faraday) a generátorok és villanymotorok megszerkesztéséhez vezetett. Hertz kísérletileg igazolta az elektromágnesen hullámok létezését – és megvetette a rádiótechnika alapját. Az erőművek és távvezetékek építése hatalmas tőkéket igényeltek. A villamos ipart kezdettől fogva az egyedülálló, monopolisztikus vállalkozások jellemezték.

A kémia új korszakát az anyagok molekuláris-atomos szerkezetének felismerése alapozta meg. Tudatosan állítottak elő új anyagokat, köztük szerves vegyületeket is, megdöntve az életerő-elméletet, mely szerint szerves anyagok csak élő szervezetben keletkezhetnek. A század végén már van műanyaggyártás. Kidolgozták az ammónia előállításának ipari módszereit. A benzinmotorok térhódításával megnőtt a kőolaj lepárlásának jelentősége. Kialakult a petrolkémia.

A biológiában a legdrámaibb változást hozó eredmény a fejlődés gondolatának terjedése volt. Charles Darwin “A fajok eredete természetes kiválasztódás útján” című művében (1859) bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, és jelen gazdaságuk hosszú fejlődés eredménye, melynek során mindig a legéletrevalóbbak maradnak fenn. Mendel-Darwinnal csaknem egy időben- kimutatta bizonyos tulajdonságok szabályszerű öröklődését, és magyarázatára megalkotta a génelméletet.

 

Az ipari forradalom kiterjedése egész Európára nem a születések számát növelte, hanem a halandóságot csökkentette. Bár a munkások létbizonytalansága nem szűnt meg, és a városi nyomortanyák a halandóság új okaivá váltak, éppen a tömegtermelés következtében a reálbérek növekedtek. Az emberek jobban és célszerűbben táplálkoztak. Az orvostudomány nagy eredményei, a magyar Semmelweis, a francia Pasteur, a német Koch felfedezései, az antiszepszis, és a védőoltások kidolgozása megfékezte a járványokat.

 

Filozófia

A gondolkodók jó része a felvilágosodás kora óta töretlenül hitt a fejlődésben és az emberi értelemnek, a rációnak a világot földolgozó lehetőségeiben. A XIX. század – többek között- a tudomány és a technika diadalútja. Nem véletlen tehát, hogy a XIX. század második felének egyik legnagyobb hatású filozófiai áramlata, a pozitivizmus (megalapítója a francia Auguste Comte (1798-1867) az egyén és a társadalom problémáinak megoldását a tudomány és a technika haladásától várta, és legfőbb támaszát a tényekben kereste. A tapasztalatra építő pozitivisták arra törekedtek, hogy fölülemelkedjenek a materializmus és idealizmus – szerintük üres spekuláción alapuló – ellentétén. Úgy gondolták, hogy a világegyetem és Isten egyaránt befogadható a matematikailag leírható tudásba. Végül egyesek primitív természettudományos materializmushoz jutottak. Egy hírhedt meghatározás szerint a gondolat viszonya az agyhoz ugyanolyan, mint az epéé a májhoz vagy a vizeleté a veséhez. Comte pozitivizmusából indult ki az angol John Stuart Mill (1806-1873), a liberális demokrácia propagátora. Mill új értelmezést adott Bentham ún. hasznossági elvének (utilitarizmus). Bentham nyomán vallotta például Kossuth Lajos, hogy a politikai-jogi intézmények létjogosultsága (hasznossága) attól függ, mennyiben mozdítják elő a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságát. Mill szerint azonban a boldogság nem vezethető vissza természetes, fizikai örömökre, hanem a személyiség teljes függetlensége (individualizmusa) a boldogság legfőbb forrása. Az ellentmondás viszont így kiküszöbölhetetlennek tűnt az egyén és közösség, az egyéni ítélet és a közvélemény között.

Más gondolkodók – a pozitivistákkal szemben – úgy vélték, hogy az alkotó személyiség, a büszke polgár a modern időkben az olajozott gépezet fogaskerekévé vagy egy áttekinthetetlen káosz ide-oda csapódó száműzöttjévé lett. A világot irracionálisnak, azaz zűrzavarosnak, ésszerűtlennek és megismerhetetlennek látták. Egyik első jelentős képviselőjük, Arthur Schopenhauer (1788-1860) mélységesen pesszimista. Schopenhauer szerint a közönséges ember saját akaratának foglya. A világ sem más, mint az akarat megtestesülése. Az akaratból, tehát a világ lényegéből fakad a testi-lelki nyomor, a szenvedés. A boldog élet –mint mondja- egy koldus álma. Boldogok csak úgy lehetünk, ha megszabadulunk az akarattól, ez azonban csak az öncélúan alkotó zseninek vagy a szentnek sikerülhet.

Schopenhauerből indult ki az egyik legnagyobb hatású rációellenes (vagy irracionista) filozófus, a német Frederich Nietze (1844-1900), ő azonban Schopenhauerrel ellentétben – hangsúlyozottan optimista. Alapgondolata az, hogy az örökölt racionális és erkölcsi értékrend kiüresedett. A hagyományos erkölcs: tömegerkölcs, szolgaerkölcs. Új értékeket csak maga az ember adhat önmagának, erre azonban csupán a “felsőbbrendű” ember képes. A “felsőbbrendű ember” az értékteremtő ember, Isten emberi megfelelője, az, amivé az embernek történetileg válnia kell.

 

Művészetek

A technika új lehetőségeket nyújtott a műalkotások sokszorosításához. (Ebben az irodalmi alkotások jártak az élen, voltaképpen már fél évszázada mindenki számára elérhetővé váltak.) A nagy lehetőségek azonban veszélyeket is hordoztak: a kultúra is profithordozó árucikké vált. Jelentős alkotók nyomorogtak, ügyes mesteremberek nagy vagyonokat kerestek. De a technika, a nagyüzemi munka, az ipari táj az igazi művészet formájában, témáiban és mondanivalójában is egyre maradandóbb változásokat hozott. Az akadémizmus a szobrászatban tartotta legszívósabban magát. Rodin részben a francia festészet hatására alakított ki új művészeti eszközöket. Közismert Gondolkodója a kifejezés erejét (expresszivitás), a Danaide a festői hatások alkalmazását szemlélteti.

 

A szecesszió, vagy “új művészet” valamennyi művészeti ágat átfogó stílust akart teremteni, mely szakít a naturalizmussal, a történelmi stílusok utánzásával. A szecessziót dekoratív hatáskeltés, hullámzó vonalvezetés, a keleties és népi motívumok fölhasználása jellemezte.

Az új írónemzedék elfordult a romantika szárnyalásától, a realizmust dicsőítette, és bízott a tudományokban. Igaz, a romantika megálmodta hősöket nehéz is lett volna fölfedezni az ipar és a tőzsde új lovagjaiban. A század végén a naturalisták (Zola) egyenesen a tudomány módszereit kívánták alkalmazni a valóság művészi föltárásában. Döbbenetes eredményekre jutottak. Az igazi irodalom a lázadás állapotában volt. Más módon, de tagadást fejezett ki a szimbolista költők zárt, nehezen megközelíthető világa, és később Apollinaire meghökkentő újítása, a “szürrealizmus” is.

A zenei élet központjában az opera állott, melynek eszköztárát a német Wagner nagy hatású életműve gazdagította, Verdi Wagnertől idegenkedve teljesítette ki az olasz operaiskolát. Az opera történelmi hagyományait folytatta az orosz Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov is.

A szimfonikus és kamarazenei műfajok talán legszínesebb mestere Brahms, akinek nemes és szenvedélyes muzsikájára nagy hatást gyakorolt – többek között – a magyar népzene. A romantikus programzene (Liszt, Berlioz) hagyományait fejlesztette tovább Richard Strauss, akinek zeneszerzői művében már megjelentek az irodalomból, festészetből is ismert újszerű elemek. A zenei hangzást, mint impresszionista festők a fényt és a színt, a francia Debussy szabadította ki a klasszikus és romantikus bilincsekből.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Brazilia újkori története

Külön kell megemlékeznünk Brazíliáról, amelynek sok belső megrázkódtatást, politikai zavart...

Close