Károly Róbert gazdaságpolitikájának főbb elemei

Károly Róbert trónra kerülése az interregnum időszaka (1301-1308) után a tartományúri családok legyűrése után történt meg, ami által újrateremtette a magyar királyi hatalmat és tekintélyt; megóvta az országot attól, hogy független tartományokra hulljon szét. A küzdelem alatt a királyt támogató köznemesek közül többen a bárók közé emelkedtek, és ugyancsak az uralkodó támaszai lettek az Anjouk külföldről jött legjelentősebb hívei.

A központi hatalom megerősítésére pénzügyi reformokat hajtott végre:

– 1320-as években feltárt körmöcbányai aranylelőhelyek nagyban elősegítették a királyi jövedelemforrások átcsoportosítását.

– Az arany kiaknázására külföldről bányászokat telepített be, és a nemesérc forgalmának királyi monopóliumát úgy biztosította, hogy a bányászatból a birtokosok is hasznot húztak:

– Károlynak lehetősége adódott regálejövedelmek (királyi felségjog alapján szerzett jövedelmek) növelésére (gazd.-i fejl., sok ásványkincs – arany, ezüst, só). Reformjai kidolgozásában nagy szerep jutott gazdasági ügyekért felelős tárnokmesterének, Nekcsei Demeternek.

– A források szerint 1326-tól vezette be a király az új magyar aranypénzt, a firenzei fiorino d’oro mintájára vert értékálló aranyforintot, ami Európában igen kedvelt volt. Az aranyforint váltópénze az ezüst garas és az ezüst dénár volt, amelyet cseh mintára vertek.

– A bányászati reformok mellett bevezeti a pénzverés monopóliumát. Eszerint csak az uralkodó verethetett pénzt, ami felszámolta a pénzügyi sokszínűséget. A kibányászott nemesércet a királyi pénzügyi igazgatás helyi szerveinek, a kamaráknak kellett beszolgáltatni. Itt a földesúr a tiszta fém súlyának megfelelő súlyú pénzt kapott vissza. Ezzel a királyi kincstár 30-50%-os haszonhoz jutott (kamara haszna).

– Az értékálló pénz bevezetése után a király nem élt a pénzrontással és az évenkénti kötelező pénzbeváltással (kamara haszna), s bevételtől esett el. Ennek pótlására vezette be Károly Róbert a kapuadót (portális adót). Ezt azoknak a jobbágyoknak kellett fizetniük, akiknek a kapujukon befért egy megrakott szénásszekér. Ez volt az első, csak parasztokra kivetett állami adó.

– A kincstár hasznát látta a kereskedelmi forgalom növekedésének is. Az északi- és nyugati-kereskedelemre harmincad, a déli kereskedelemre huszad vámot vetett ki.

– A pénzverő kamarákat polgároknak adta bérbe, akik előre kifizették a jövedelmeket (Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya)

https://youtu.be/i4BGwQFBf5o Kronológia:

1325 – Állandó értékű aranypénz verése

1327 – Bányareform

1335 – Visegrádi királytalálkozó

1336 – A kapuadó bevezetése

Fogalmak:

honor: valamennyi országos tisztség és azok a királyi várak, birtokrészek, amelyekkel a király hűséges híveit megadományozta. Az adományozás megbízás volt a honorhoz kötődő igazgatási, bíráskodási, katonai, stb. feladatok ellátására. A megadományozott élvezhette a honorhoz tartozó összes jövedelmeket. Az adomány személyhez kötődött, s a király bármikor visszavehette. Az Anjouk idején a honorok révén működött a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a honvédelem; nem a saját birtok, hanem elsősorban a honorok birtoklása révén tartozott valaki az ország előkelői (bárói) közé. Ez magyarázza az Anjou-kori arisztokrácia királyhűségét is. Jelentősége a XV. századra megszűnt.

urbura: A pénzveréshez a nemesfémet a magyarországi bányák adták, ezért megerősítette a nemesérc monopóliumát, vagyis kötelezte az embereket, hogy minden nemesfémet az uralkodónak szolgáltassák be. Ha valaki ezt nem tartotta be, akkor azt súlyosan megbüntették. Ugyanakkor, ha a magánföldesúri birtokon nemesfémet találtak, akkor a király elvette azt a birtokot, és helyébe cserebirtokot adományozott. Ám ezek a birtokok sokszor rosszabb minőségűek voltak, és a birtokosnak itt ismét fel kellett építenie házát, ami nagy költségekkel járt, ezért gyakran eltitkolták a bányákat. Károly Róbert bevezette az urburát (bányaadó): a király kiváltságolt bányászai az egész ország területén szabadon bányászkodhattak, de a kitermelt fémek bizonyos hányadát a királyi kincstárba kellett befizetni, és mértéke az arany esetén 1/10-e, ezüst esetén 1/8-a volt a kibányászott mennyiségnek. Annak érdekében, hogy a földesurak ne titkolják el a földjükön levő lelőhelyeket, a király az urbura 1/3-át átengedte annak, akinek a területén feltárták a nemesfémet. Ez az intézkedés jelentősen fellendítette az arany és ezüstbányászatot, és Magyarország e téren jelentős országgá vált.