II. András

III. Béla idősebbik fiát, Imrét jelölte ki örökösének, de halála után András herceg megkeserítette Imre életét, és miután Imre és fia meghalt, ő léphetett trónra.

Míg a királyi főtisztségviselők eddig szolgálatukért kapták fizetésüket, ettől kezdve viszont jövedelmük nagy részét birtokadományokból nyerték , mivel Andrást rábírták arra, hogy birtokadományokat osszon szét a nagybirtokosok között. A birtokokat örök jogon, mindenféle feltétel nélkül nélkül kapták a javadalmazottak, így nem lettek a király hűbéresei.

Az új gazdaságpolitikának számos következménye volt.

Egy-egy vármegyében teljesen eltűnt a királyi birtokállomány, mivel az a nagybirtokosok, a bárók kezére került. Emiatt visszaszorult a királyi udvarházak szervezete és a várispánságok is, így csökkent a király katonai ereje. András német származású feleségének kisérete megszállta a királyi udvart és számos birtokadományhoz jutott, ami viszont a régi rend pártolóinak egyáltalán nem volt ínyére, így mikor András 1213-ban hadjáratot vezetett Halicsba, egy bárói csoport lemészárolta Gertrúdot és kíséretét. Ezenkívül a király óriási jövedelemtől esett el, ennek kompenzálásaképp rendkívül adót vezetett be és pénzváltást rendelt el évente egyszer vagy kétszer. A sókamarákat is bérbe adta – ami sértette az egyház érdekeit, mert addig ő volt a só egyedüli forgalmazója, ráadásul most ez az izmaeliták és zsidók kezébe került – és ez fellendítette a gazdaságot.

II. András ellen a feszültség egyre nőtt, és mikor 1217-ben visszatért sikertelen és rendkívül költséges keresztes háborújából, elég nagy számú ellenzékkel kellett szembenéznie. Azok a bárók, akik nem részesedtek az új gazdaságpolitikából, a régi rendet akarták visszaállítani és II. András fia, Béla herceg mellé álltak. Csatlakoztak hozzájuk a kis-és középbirtokosok, a szerviensek, akiknek függetlenségét veszélyeztették a megnövekedett hatalmú bárók. Támogatták még őket a várjobbágyok és a várnép is, akiket lesüllyedés fenyegetett és tiltakoztak a várbirtokok eladományozása ellen.

A régi rendszert pártoló bárók rákényszerítették a királyt az eladományozott vár-és udvarnokföldek visszavételének ígéretére, majd 1222-ben az Aranybulla kiadására. Ebben András

• megfogadta, hogy nem adományoz el több birtokot örök tulajdonul
• idegenek nem kaphatnak birtokadományt és tisztségeket is csak a király beleegyezésével viselhetnek
• megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták és zsidók álljanak
• adómentességet biztosított a servienseknek, kivéve a tized és a pénzügyeket
• katonakötelezettséget biztosított a servienseknek az ország határain belül, a határokon kivül csak pénzért voltak kötelesek harcolni
• megerősítette a várjobbágyok és a várnép szabadságjogait
• megtiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a tizedet
• az utolsó, 31. cikkelyében törvényesnek nyilvánította a nemesek ellenszegülését a királlyal szemben, amennyiben az megszegi a törvényt (ellenállási záradék)

1224-ben kiadta az Andreanumot, amelyben az erdélyi német hospeseket a szebeni ispán fennhatósága alá rendelte, ezért az ott élő székely-magyaroknak el kellett költözniük Erdély dél-keleti vidékére, hogy elkerüljék az ispán fennhatóságát.

Az Aranybullát azonban a bárók nem vették figyelembe és csorbították az egyház birtokait. Ezért 1231-ben a főpapi ellenzék rávette Andrást az Aranybulla megújítására, amely több ponton eltért az eredetitől, és elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapította, például nem tiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a tizedet és nem szólt bele a sóraktározásba és a sószállításba, de ezen törvények nagy része csak írott szó maradt.

András több hadjáratot vezetett Halics ellen, de mind sikertelen volt. Megpróbálta megszerezni a havasalföldi pogány kunok földjét és ezzel az 1215-ben Erdélyben letelepített német lovagrendet bízta meg, akik viszont nem hogy megtagadták volna András kérelmét, hanem függetlenedni akartak, ezért András kiűzte őket az országból és a lengyel peremvidékekre költöztek, ahol megalapították államukat. Megpróbálta megszerezni a Latin Császárságot is, de miután az sem sikerült, a Nikaiai Császársággal és a Bolgár Cársággal szövetkezett.