A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Hatalmi viszonyok és nemzeti egységmozgalmak a XIX. század második felében

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
2401
Nyomtasd
Dátum: 2012-07-02 Küldd tovább
  Letöltés

A német egység létrejöttének bel- és külpolitikai feltételei, folyamata

Az 1648-as westfáliai béke után a Német-római Császárság széttagolódott, több mint 300 kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségéből állt, amelyek sorsa a szomszédos államoktól függött. 1803-ban Napóleon kezdte meg a német területek egységesítését. 1806-ban létrehozta a Rajnai Szövetséget, melynek vezető két királysága Bajorország és Württemberg lett. A német területeken 3 fő politikai erő alakult ki. a Habsburg Birodalom. Poroszország és Dél-Németország. A napóleoni időszak után 1815-ben létrejött Ausztria és Poroszország vezetésével a Német Szövetség (Bund), amely 35 állam és 4 szabad város laza szövetsége volt. A széttagoltság tehát csökkent, de nem szűnt meg. A tagállamokat vámhatárok választották el egymástól, nem volt közös pénzrendszer, központi kormányzat. A szövetség egyetlen központi szerve a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) volt, élén az osztrák császárral. Az államberendezkedés az abszolutizmus volt.

 

1834-ben porosz vezetéssel létrejött a Német Vámszövetség, ami egységes piacot biztosított a német ipar számára. Ausztria azonban kimaradt a szövetségből, elszigetelődött gazdaságilag és ez később Poroszország számára előnyt jelentett. Az 1830-as évek közepétől Poroszországban és az észak-német területeken megkezdődött az ipari forradalom. Az 1840-es években megerősödtek a liberális mozgalmak, a polgárság egyre ellenzékibbé vált. A Német Szövetség minden tagállamában nőtt a forradalmi elégedetlenség. A Habsburg Birodalom számára a német liberális mozgalmak mellett problémát jelentett a hasonló jellegű itáliai mozgalmak kibontakozása is.

Az 1848-as francia forradalom hatására 1848 tavaszán sorra törtek ki a forradalmak a német területeken, amelyek fő célja a nemzeti egység megteremtése volt. Poroszországban 1848 márc. 18.-án győzött a forradalom és az uralkodó (IV. Frigyes Vilmos) kénytelen volt polgári liberális kormányt kinevezni. A liberális burzsoázia azonban nem akart a radikális tömegmozgalmakra támaszkodni. 1848 május 18-án ült össze a német nemzetgyűlés Majna-Frankfurtban, amelynek legfontosabb feladata az egységes Németország megteremtése volt. A német egység megteremtésére két út kínálkozott, a nagy- és a kis német egység.

A nagy német egységet Ausztria hozta volna létre, amely magában foglalta volna a Habsburgok nem német országait is. és a német területek számára csak laza föderációt jelentett volna. A kis német egységet a poroszok akarták megvalósítani a Habsburg tartományok mellőzésével, protestáns nemzetállamként. A nemzetgyűlést azonban 1849-ben feloszlatta a porosz uralkodó és az államforma alkotmányos királyság lett. A forradalom egyik jelentős vívmánya, a jobbágyi függés felszámolása azonban megmaradt. Egyre jobban fejlődött az ipar és a kereskedelem, megindult a Ruhr-vidék fejlődése, sorra épültek a vasútvonalak. Az ipari fejlődés miatt Poroszország gazdaságilag megerősödött és kezdte túlszárnyalni Ausztriát.

A német egység ügyét az 1850-es évek végén az olasz nemzeti mozgalmak sikerei élesztették fel újra. 1861-től I. Vilmos lett a porosz király, aki 1862-ben Ottó von Bismarcot nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck a junkerekre (földbirtokosokra) támaszkodva, a parlament megkerülésével hadseregreformot hajtott végre. A katonai szolgálati időt 3 évben rögzítették, modern felszereléssel látták el a katonaságot. Bismarck jól tudta, hogy a porosz hatalmi ambíciókat csak akkor válthatja valóra, ha politikájához megszerzi a társadalom támogatását, ezért igyekezett a népakarat látszatát megtartva kormányozni.

A kancellár ki akarta provokálni az osztrák háborút. Erre jó alkalom kínálkozott, amikor Dánia 1863-ban magához csatolt két német hercegséget, amelyek addig perszonálúnióban voltak a dán királysággal. Poroszország mellett Ausztria is beszállt a háborúba a dánok ellen. Dánia vereséget szenvedett az 1864/65-ös schleswig-holsteini csatában. A két hercegség közül Schleswiget Poroszország. Holsteint pedig Ausztria kapta meg. Ausztria a közösen kivívott győzelem után a Német Szövetség konzerválasára számított, amit Biscmark visszautasított.

Bismarck még arról is meg akart győződni, hogy terveit az oroszok és az angolok nem keresztezik-e. Az oroszok és az angolok úgy vélték, hogy a francia fenyegetés miatt ajánlatos egy erős Poroszország létrehozása. Franciaországnak pedig semlegesség fejében Rajna menti területeket ígért.

Poroszország ekkor a Német Szövetséget feloszlottnak nyilvánította, 1866-ban kitört a porosz-osztrák háború. Poroszország hamar legyőzte az osztrákok szövetségeseit, majd 1866 júl. 3-án Königgratznél megsemmisítették az osztrák főerőket. A békét Prágában kötötték meg, ami alapján létrejött az Északnémet Szövetség. A franciák arra számítottak, hogy a porosz-osztrák háború után a Rajnán túl két meggyengült állam lesz, ehelyett a porosz nagyhatalommal találtak szembe magukat. 1870-ben Franciaország hadat üzent Poroszországnak. A poroszok 1870 szept. 2-án Sedan és Metz mellett megverték a franciákat, a császár (III. Napóleon) letette a fegyvert. Két nap múlva kikiáltották a francia köztársaságot. A poroszok azonban egészen Párizsig vonultak, körülzárták Párizst, a cél már Elzász-Lotharingia elszakítása és óriási összegű hadisarc kicsikarása volt. 1871 jan. 18-án az egybegyúlt német fejedelmek a wersaillesi kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A folyóvölgyi kultúrák városfejlődése

Mumford: „Az ősi város kezdete erős, egységes, magabiztos vezetés alatt...

Close