A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Erdély fejlődése, aranykora és hanyatlása

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
14924
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

A XVI. század második felére a középkori magyar királyság három részre szakadt. A három rész közül Erdély próbálta képviselni, őrizni a magyar államiság érdekeit, a Habsburg Birodalom és a Török Porta között lavírozva.

1541-ben a törökök elfoglalták Budát, de Erdélyt nem kebelezték be. Évi 10.000 Ft adó fejében megtarthatta részleges önállóságát. Belpolitikában önállóan rendelkezett, de külpolitikában egyeztetni kellett a Portával. Igaz, hogy elvileg a török nem szólt bele a belső ügyekbe, de a fejedelmek akkor tudtak hatékonyan működni, amikor a szultán támogatta őket. 1566-ban megkapták az önálló fejedelemválasztás jogát. Rendszeresen összehívták az országgyűlést, melynek tagjai voltak a magyar nemesek, székely lófők és szász patríciusok. A legnagyobb hatalmat a fejedelem képviselte, ugyanis ő volt a legnagyobb földbirtokos és a protestáns egyház feje egy személyben. Döntéseit a Fejedelmi Tanács segítette. Erdély központja Gyulafehérvár volt.

Báthory István fejedelemsége (1571-86): János Zsigmond halála után került a fejedelmi székbe. Felesküdött a Habsburg uralomra, de megküldte a 10.000 Ft-ot a töröknek. Politikai célja volt, hogy megtalálja ez egyensúlyt a Porta és Bécs között. Ő maga katolikus volt, de mint fejedelem, bírta a protestáns egyházfői címet is. Az ellenreformáció híve volt, de elzárkózott minden erőszaktól.

1576-ban lengyel királlyá választották, így ereje jelentősen megnőtt. Székhelyét ugyan áttette Krakkóba, de ez még nem jelentett szakítást az erdélyi ügyekkel. Rendbe tette a kincstár ügyeit. Jelentős birtokvisszavételekkel pótolta a költségvetés hiányát. Merkantilista módon támogatta a kereskedelmet és az ipart. Ezzel a tevékenységével megerősítette Erdély helyzetét és új politikai célokat helyezett kilátásba, mégpedig az ország egyesítését Erdélyből kiindulva. Ebben az ügyben azonban már nem tudott cselekedni, mert 1586-ban meghalt.

Utódja unokatestvére a gyengekezű Báthory Zsigmond lett (1588-1602). Tanácsadója, Bocskai István ösztönzésére bekapcsolódott a törökellenes harcokba. Seregei nagy győzelmet arattak a visszavonuló török csapatokon 1595-ban Gyurgyevónál. A következő évben viszont fordulat következett. Elesett Eger és Kanizsa. A törökök ismételten megerősödtek és 1596-ban Mezőkeresztesnél vereséget mértek a császári-erdélyi egyesült seregekre.

Báthory Zsigmond uralkodása alatt négyszer lemondott és háromszor visszajött. Határozatlan magatartásával rengeteg ellenséget irányított Erdélyre.

Bocskai István: (élete: 1557-1606): Az elhúzódó háborúskodás, a zsoldosok féktelen garázdálkodása teljesen kimerítették Erdélyt. A Habsburg udvar különböző okokból koholt vádak alapján felségsértési pereket indított a magyar és erdélyi birtokosok ellen. A perbefogottakat fő- és jószágvesztésre ítélték, hogy elkobzott birtokaikkal pótolják az állam hiányát.

Ilyen támadás érte Erdély és a Partium leghatalmasabb urát, Bocskai Istvánt is, viszont ő nem hódolt be, hanem ellenállt. Amikor Belgiojoso gróf ostromolni kezdte bihari várát, Bocskai megnyerte magának a hajdúkat és fegyverrel válaszolt. 2-3.000 fős seregével Bocskai győzelmet aratott a császáriakon Diószeg és Álmosd mellett is. 1604-re már a Felvidék nagy részét ellenőrizte, beleértve Kassát is. 1605-ben megszerezte Erdélyt is török segítséggel. Ezután kiterjesztette hatalmát a Dunántúlra is. 1605-ben a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta. (Továbbá kimondták a katolikus és protestáns vallások egyenjogúságát.). A török szultán arannyal és drágakővel kirakott koronát küldött neki, de ő ezt nem fogadta el, ugyanis nem akarta a Magyar Királyságot török védnökség alá helyezni. Célja csak a magyar rendi jogok védelme volt Béccsel szemben. A török szövetséget ugyan elfogadta, de ezt mindig ideiglenesnek tekintette.

Az újabb győzelmek és a diplomáciai nyomás hatására az udvar békét ajánlott Bocskainak. 1606-ban megkötötték a bécsi békét, mely lezárta a felkelést. Megegyeztek, hogy a felkelők teljes amnesztiát kapnak, továbbá megállapodtak a törvénytelen perek lezárásában. Kijelentették, hogy a magyarországi tisztségeket csak magyarok tölthetik be. Vallásszabadságot biztosítottak a protestánsoknak (a mezővárosok és a falvak kivételével, mert ezek a földesurak tulajdonában voltak 1555 augsburgi vallásbéke �akié a föld, azé a vallás�). Megerősítették a rendi alkotmányt, az ország élére újból nádort választottak. Bécs elismerte az önálló Erdélyt. Bocskai letelepítette a hajdúkat és kollektív kiváltságokat adott nekik. (katonai szolgálat fejében teljes adómentesség). Bocskai megkapott élete végéig több területet (megyék: Ung, Bereg, Szatmár, + Tokaj várát)

Még ebben az évben (1606) sor került a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békére, melyet Bécs kötött a Portával. Status quo alapján rendezték a vitás területi kérdéseket. Bécs 20.000 forintos egyszeri ajándékot adott a szultánnak, cserébe az lemondott Bécs ostromáról.

1606-ban meghalt Bocskai István, az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot (1606-08) választották fejedelemnek. Tőle, a kiváltságaikért felkelt hajdúk segítségével, 1608-ban Báthory István unokaöccse, a 18 éves Báthory Gábor (1608-13) szerezte meg a hatalmat. Ő havasalföldi hadjáratával kivívta a Porta ellenszenvét és az ellene fellázadt hajdúk megölték. Halála után a rendek Bethlen Gábort (1613-29) választották fejedelemnek.

Bethlen Gábort fejedelemsége (1613-29): Ez az időszak új fejezetet nyitott Erdély történelmében. Bethlen korának egyik legnagyobb politikusa volt. Minden eszközt felhasznált hogy felvirágoztassa Erdélyt, ugyanis távoli céljai közé tartozott az ország egyesítése Erdélyből kiindulva. Tudta, hogy a török még jelentős erőt képvisel, ezért törekedett a jó kapcsolatra a Portával. Uralkodása nyugalmat és jólétet teremtett Erdélyben.

Bethlen a Báthorytól örökölt káoszban erős kézzel rövid idő alatt rendet teremtett. Sok hanyag tisztviselőt leváltott, a többit pedig rendszeresen ellenőrizte. Az érdemtelenül eladományozott birtokokat visszavette, ezzel jelentősen megnövelte saját befolyását. A nagyobb mennyiségben kivitelre kerülő árucikkekre monopóliumot vetett ki (higany, méz, viasz, szarvasmarha) Ezekből a gazdasági intézkedésekből a fejedelemnek és a népnek is jelentős haszna származott.

Figyelmet fordított az ipar fejlesztésére is. A rendkívüli hadi szükségleteket a céhek nem tudták ellátni, ezért gyakran bízott meg céhen kívülieket is termeléssel. Külföldi iparosokat hívott be az országba (pl.: morva anabaptisták). Az erdélyi bányák fejlesztésére a Felvidékről bányászokat hívott. Gazdasági tevékenysége miatt Erdély bevételei hallatlanul megnőttek, elérték az 500.000 forintot, amiből jutott pénz az állandó hadsereg fenntartására. Katonái rendszeres zsoldot kaptak, a várakat állandóan javították, karbantartották.

Bethlen háttérbe szorította a rendeket, megerősítette a fejedelmi hatalmat. Elsősorban a hadseregre és a fejedelmi birtokokra támaszkodott. Továbbra is megmaradtak a kormányzás állami szervei (Fejedelmi Tanács, országgyűlés, Kamara, Kincstartóság, vármegyék, székek, városok), de ezek alig korlátozták a fejedelmi hatalmat. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében összpontosult. Bethlen korlátlan hatalmát az tette lehetővé, hogy az erdélyi birtokosok a fejedelmi birtokok árnyékában éltek, viszonylag szegények voltak, nem tellett nekik familiárisokra, bandériumra. Bethlen támogatta a társadalom középrétegét. Védelmezte a jobbágyokat, a mezővárosoknak kiváltságokat adott.

Erdély uralkodása alatt élte fénykorát. Befolyásos tényező lett az európai politikai életben is. 1618-ban bekapcsolódott a harmincéves háborúba (1618-48). Csatlakozott Pfalzi Frigyes cseh királyhoz és a vele szövetkezett osztrák rendekhez. Majd a Porta engedélyével 1619-ben megindult felső-Magyarország felé. Elfoglalta Kassát is, majd 1620-ban a besztercebányai országgyűlésen a magyar rendek királynak választották. Megnyílt az út az ország egyesítésére. Ő mégsem koronáztatta meg magát, ingatagnak tartotta helyzetét. A katonai sikerek ellenére 1621-ben megkötötte a nikolsbugi békét II. Ferdinánddal. Visszaadta foglalásai jelentős részét, viszont élete végéig megkapott hét vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj), valamint megkapta a birodalmi hercegi címet. Még kétszer csatlakozott be a háborúba, de nem ért el jelentősebb eredményeket.

Pártolta a tudományokat és a művészeteket. A tehetséges jobbágyifjaknak biztosította a külföldi továbbtanulást. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, gazdag könyvtárat hozott létre. Megpróbálta visszaszerezni a töröktől a Corvinákat is.

Utóda I. Rákóczi György lett. (1630-48). Ő követte a Bethlen által létrehozott utat. Hasonlóan jó képességű politikus volt, mint elődje, bár sokkal konzervatívabb és céltudatosabb. A belső hatalom megszilárdítása végett növelte a fejedelmi birtokokat. Ő is bekapcsolódott a harmincéves háborúba. 1643-ban szövetkezett a svédekkel és megindult a Felvidéken. Jelentős katonai sikereket ért el. Lehetősége lett volna végső csapást mérni a Habsburgokra, de a Porta visszahívta. Kénytelen volt visszavonulni, de így is előnyös békét köthetett a császárral. 1645-ben megkötötte a linzi békét. Ez kiterjesztette a vallásszabadságot a mezővárosok és a falvak lakosságára is. Ő is megkapta az előbb említett hét megyét, sőt, a Szabolcs és Szatmár megyéket örökíthette is. 1648-ban halt meg, fiára a lengyel trón megszerzését bízta.

Utóda fia, II. Rákóczi György lett (1648-60). Trónraléptekor megváltoztak az európai viszonyok. Véget ért a harmincéves háború és a Porta is megerősödött.

Hiányzott belőle apja megfontoltsága. 1657-ben a svédekkel szövetkezve betört Lengyelországba. A szultán, aki határozottan megtiltotta a támadást, ellene küldte a krími tatárokat, akik elfogták az egész sereget és feldúlták Erdélyt. A fejedelem életét vesztette a török ellen vívott harcokban. 1660-ban elesett Nagyvárad és a törökök megszervezték az V. magyarországi vilajetet.

Apafi Mihály (1661-90) követte a fejedelmi székben. A tatár támadás után Erdély menthetetlenül hanyatlásnak indult. Uralkodása alatt tovább nőtt a Portától való függés. Jó politikus volt. Mindig megtalálta az utat a Porta és Bécs között. Viszonylagos nyugalmat teremtett Erdélyben.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
II. ipari forradalom

Az 1850-60-as években a világgazdaság rohamos fejlődésnek indult újra. Általános...

Close