Az ötvenes évek hírhedt kommunista vezérei

Az 50-es évek hírhedt kommunista vezérei: Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Péter Gábor

Magyarország 1945 áprilisában szabadult fel a német megszállás alól, ám ez az esemény egyúttal a szovjet megszállást is jelentette. Az orosz hadsereg jelenléte már 1945 tavaszán előrevetítette, hogy országunkban – valószínűleg hosszú időre – az általuk támogatott kommunisták fogják majd uralni az államhatalmat. Garantálta mindezt az is, hogy a győztes országokból álló SZEB (Szövetségesek Ellenőrző Bizottsága) nevében a szovjet Vorosilov volt az ország tényleges ura!

A kommunisták hatalomra jutása azonban valójában négy év alatt, 1945 áprilisa és 1949 február elseje közt ment végbe! (1949 február elsején számolták fel Magyarországon a pártokat, és olvasztottak be minden politikai erőt a kommunisták vezette Népfrontba.)

Először, még 1944 decemberében egy ideiglenes kormány jött létre, Miklós Béla volt tábornok vezetésével, mely kormányban a kommunisták még „csak” három, a kisgazdák és a szociáldemokraták kettő-kettő, a parasztpártiak pedig egy tárcát kaptak. Ez a kormány kért fegyverszünetet a szovjetektől, állította helyre a közigazgatást, helyezte kívül a Horthysta törvényeket (pl. zsidótörvények) és állította bíróság elé a háborús bűnösöket (Szálasi kivégzése: 1946 március 12). Egyúttal elrendelt egy minimális földosztást is, hogy a parasztok körülményein javítani lehessen.

Végül eljött 1945 novembere, és megtartották a háború utáni első parlamenti választást, melyet a Független Kisgazdapárt nyert meg (a kommunisták csak harmadikok lettek a szociáldemokraták mögött, 17% -os gyatra eredménnyel). Új kormány alakult a kisgazda Tildy Zoltán vezetésével, mely kormányban hangsúlyos szerep jutott a kommunistáknak. Szovjet nyomásra lett egy kommunista kormányfő helyettes (Rákosi Mátyás), és a kommunistáké lett a belügyminiszteri tárca (Nagy Imre) illetve  a közlekedés (Gerő Ernő) és a népjólét (Molnár Erik) minisztériumai, majd elérték, hogy a Gazdasági Főtanács is a kezükbe kerüljön. Jóval nagyobb befolyást kaptak, mint a 17%-os eredményük ezt indokolta volna. (Itt jelentkezett először, a szovjet befolyásolás és nyomás ereje.)

Az ország kikiáltotta a 2, köztársaságot, és ekkor, 1946 februárjában átalakították kissé a államhatalmi rendszert, hiszen szükség lett egy köztársasági elnökre is. Ezt a tisztséget végül Tildy Zoltán kapta, és egyúttal átadta a miniszterelnöki posztot Nagy Ferencnek. Innentől kezdve, 1946 februárjától három év alatt, 1949 február 1 -ig a kommunisták ügyes taktikázásokkal felszámolták a több-párt rendszert és átvették a teljhatalmat. Az 1946/ VII. tc. alapján, amely a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szólt, sorra tartóztattak le kisgazda politikusokat, és fokról fokra „olvasztották” a többségben lévő kisgazdapártot (szalámi taktika).

Közben megindultak az államosítások (többnyire erőszakos úton), és a közigazgatás megtisztítása a megbízhatatlan (azaz nem hithű kommunista) alkalmazottaktól. Lezajlottak a nagy koncepciós perek, melyekben a kommunisták leszámoltak azokkal, akik veszélyesek lehettek volna hatalmukra, így a hadsereg nem megbízható vezetőivel (tábornokok pere), az egyház vezetőivel (Mindszenty per) és az arisztokratákkal (kitelepítések a Hortobágyra). A megbízhatatlan – kommunista ellenes – elemek elleni harcra a rendőrségből létrehozták az Államvédelmi Osztályt (ÁVO: 1946-1948), majd az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH: 1948-1956). Ezen szervek egyetlen fő feladata a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt

A kommunista hatalomátvételnek fontos fordulópontja volt az 1947 augusztus 31-én tartott „kékcédulás választás”. Már javában folyt a választási kampány, amikorra elkészültek a választási névjegyzékek. Közel 400.000 személyt kihagytak a névjegyzékekből, megfosztva őket szavazati joguktól, ezzel a legérzékenyebb veszteséget okozva a demokratikus ellenzéki pártoknak. A választásra kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonatokat készítettek. Azok adhatták le ilyen szelvénnyel a szavazataikat, akik a voksolás napján nem tartózkodtak állandó lakhelyükön.

Ebből az Magyar Kommunista Párt saját részre kinyomtatott egy jelentős mennyiséget és a párttagok a választás napján ezzel mentek kirándulni. A „hétvégi kirándulók” teherautókkal több településen is megjelentek és ugyanazon kommunisták több helyen is szavazva – gyakorlatilag csalással – jelentős mértékben gyarapították szeretett pártjukra leadott szavazatok számát. A választás győztese ki más, mint az MKP lett 22,3%-kal és mintegy 68.000 hamis szavazattal. A győzelemmel tovább erősödött a kommunista befolyás, hisz az új kormányban már minden kulcspozíció az ő kezükbe került. A demokrácia felszámolásának egyik utolsó lépése az volt, hogy 1948 június 12-én felszámolták a Szociáldemokrata Pártot, melyet egyesülésnek álcáztak. A két pártból létrejött a kommunisták által uralt Magyar Dolgozók Pártja. (Az 56-os forradalom után új neve: Magyar Szocialista Munkáspárt lesz.). A legvégső lépést 1949 február elsején a Függetlenségi Népfront létrehozása jelentette, melybe minden még létező pártot beolvasztottak, és a szervezetet kommunista irányítás alá helyeztek. Ezzel lezárult egy korszak hazánk történetében. Új sztálinista alkotmánnyal, és a szovjetek jelenlétével Magyarország egészen 1988-ig, 39 évre kommunista vezetés alá került.