Az Oszmán Birodalom terjeszkedése

A XIV. században a Kis-Ázsiában élő törökök egyre inkább terjeszkedni kezdtek. Hódításaikat nyugat felé kezdték. Első főbb állomásuk Drinápoly volt, ami 1361-ben került török kézre. Ezután észak-keleti irányban folytatták hadjárataikat. Megszerezték Ruméliát és Bulgáriát.

Ekkor már rendszeresen török portyák pusztították a Délvidéket. Zsigmond ezért évente török-ellenes hadjáratokat indított, de nem ért el velük jelentős sikereket. A nemzetközi lovagi hadak 1396-ban Nikápolynál próbálták I. Bajazid szultán seregeinek útját állni, sikertelenül. Elesett Galambóc vára is. Innentől kezdve állandósultak a harcok, ezért az ország megvédésére Zsigmond végvárrendszert építette ki. Ami 1521-ig sikeresen védte hazánkat.

Közben Hunyadi János eredményesen fel tudta venni a harcot a szultán seregeivel. 1443-ban vezetésével egy nagyobb hadjárat indult, melynek során a magyar haderő már az ellenséges területeken nyomult előre, eljutottak egészen Niś, de visszafordulásra kényszerültek.

A török térnyerése tovább folytatódott a Balkánon. 1453-ban bevették Bizáncot, a keleti kereszténység központját. 1456-ban II. Mohamed Nándorfehérvár ellen indult. A várat Szilágyi Mihály és 7000 katonája védte, akiket kiegészített még a Kapisztrán János által toborzott keresztes had. Hunyadi felmentő seregével sikerült megvédeni a várat.

II. Mohamed idején végérvényesen is török kézre került Szerbia. 1463-ban Mátyás Bosznia védelmére indult, vissza is szerezte Jajcát és Szreberniket. A király kerülte a törökkel való összecsapást, mert belátta, hogy nyugati támogatás híján nincs ereje az erősödő törökkel szemben. 1484-ben 5 évre békét kötöttek, majd később megújítottak.

I. Szelim ekkor figyelmét Magyarország helyett keletre fordította. Elfoglalta Aleppót, Damaszkuszt és Jeruzsálemet, később pedig Kairót. Továbbá ellenőrzése alá vonta a leventei kereskedelmet, amivel hatalmas bevételekhez jutott. 1520-is megszerezte Egyiptom nagy részét és Mezopotámiát.

Az 1520-as évektől ismét hódításnak kezdett a török. 1526-ban elfoglalták Szabácsot, Nándorfehérvárt és Péterváradot. A magyar sereggel Mohácsnál került ugyanebben az éven csatára a sor. A Tomori Pál vezette 20.000 fős sereg a nem megfelelő stratégia miatt 2 óra alatt elvesztette a küzdelmet. A győzelem után Szulejmán észak felé indult, felprédálták, Budát és Pestet, majd a Duna-Tisza közén keresztül kivonult az országból, úgy hogy a Szerémségből még ellenőrizni tudta hazánkat.

1541-ben a törökök csellel megszállták Budát, és tartósan berendezkedtek ott. 1544-ben Székesfehérvár is a szultán uralma alá került. Ezután hozzáfogtak az ország kettészakításához és Erdély ismételt hódoltatásához.

1552-ben Ali pasa és Ahmed nagyvezír vezetésével két nagy haderő indult, hogy újabb területeket szerezzen. Ali Veszprémet, Nógrádot, Szécsényt és Drégelyt foglalta el (utóbbi várkapitánya Szondi György volt). Ahmed Temesvárt hódította meg, majd Szolnok következett, később pedig egyesülve Ali hadával Eger ellen indultak, azonban a várat Dobó István vezetésével sikerült a magyaroknak megvédeniük.

1566-ban Szulejmán ostrom alá vette Szigetvárt, majd el is foglalta. Védői Zrínyi Miklós kapitányságával hősi halált haltak. A harcok alatt meghalt a szultán. Az utána következő II. Szelim 1568-ben Drinápolyban békét kötött Miksával és rögzítették a fennálló helyzetet.

A török hadra 1571-ben vereséget mértek a velencei, pápai és spanyol seregek Lepantónál. Kiújult a háború a Habsburg Birodalommal, de a két fél fokozatos kimerülésével inkább a béka mellet döntöttek, amit 1606-ban kötöttek meg Zsitvatoroknál.

Kara Musztafa idején a török hadsereg meggyengült, és már nem volt képes sikereket elérni. 1683-ban Bécsre támadt, de csúfos kudarcot vallott. 1684-ben megalakult a Szent Liga XI. Ince pápa ösztönzésére, hogy megvédjék a keresztény világot, ennek keretein belül a Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország, Oroszország és a pápaság támadásokat intéztek a törökök ellen. Végül 1699-ben Karlócán békét kötöttek és ezzel Magyarország felszabadult.

Az alatt a közel 150 év alatt, amíg a törökök hazánkban voltak, a hódoltatott területek pusztulásnak indultak és elnéptelenedtek. Ezeken a területeken a török közigazgatás vált meghatározóvá, a jobbágyoktól adót (harádzsot) szedtek. Az Oszmán Birodalom többi részének mintájára vilajetek létesültek.