A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ország három részre szakadása

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
9543
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

Az ország három részre szakadása

I. Politikai változások:

Az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés súlyos válságot jelzett a magyar társadalomban. A földesurak véresen megtorolták a parasztság megmozdulását. Súlyosbították terheiket, erősítették a jobbágyi függést. 1516-ban meghalt II. Ulászló magyar király. Utódja II. Lajos 9 évesen került a trónra. Apjáról üres államkincstárat örökölt. Eközben a török birodalom erősebb volt, mint valaha. I. Vitéz Szelim (1512-20) hatalmas hódításokat hajtott végre. Ő ellenőrizte az egész Közel-keletet, Egyiptomot, a Kaukázust, a Perzsa-öblöt. Hatalma szilárd volt a Balkánon is. 1520-ban új szultán került a törökök élére I. Törvényhozó Szulejmán (1520-66) személyében., aki rögtön békét ajánlott Magyarországnak, de visszautasítottuk. II. Lajos (1516-26) nemzetközi segítséget várt, de a Habsburgok nem tudtak beleszólni a magyar ügyekbe, ugyanis szinte egész Európa összefogott ellenük. Török támadás: 1521-ben megkezdődött a hatalmas erejű török offenzíva. Még ebben az évben elesett Nándorfehérvár, Zimony, Szabács. A török veszély azonban senkit nem érdekelt Magyarországon. Üres volt az államkincstár, a főnemesek egymással rivalizáltak. a gyermek uralkodó pedig képtelen volt hatalmat gyakorolni. Ilyen körülmények között került sor 1526. Aug. 29-en a mohácsi csatára, amely 150 évre megpecsételte az ország sorsát. Elesett kb. 15.000 ember, 7 főpap, 28 főúr, Tomori Pál, II. Lajos pedig menekülés közben vesztette életét. Ezalatt Szapolyai János a Tiszánál várakozott 15.000 ember élén. Szulejmán nem tudta, hogy ez volt a magyar főerő. Bevonult Budára, végigpusztította a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, de cseltől tartva kivonult az országból, de helyőrséget hagy a megszállt erősségekben. A törökök elvonultával ismét hangot kaptak a széthúzó erők az országban.

Belpolitika: 1526. Nov. 10-én, a székesférvári országgyűlésen az 1505-ös rákosi végzésre (csak magyar embert választanak meg királynak a Jagelló-ház kihalása után) hivatkozva megválasztották Magyarország királyává Szapolyai Jánost (1526-40). A legnagyobb érintetlen hazai sereg vezetőjét. 1526. dec. 17-én a Habsburg-párti főurak Pozsonyban megválasztották Habsburg I. Ferdinándot (1526-64) az 1506-os családi szerződésre hivatkozva. (a Habsburgok dinasztikus házasságot kötöttek II. Ulászlóval, ennek értelmében segítenek kiűzni a törököt, de övék a trónutódlás joga) Trónviszályok: Magyarország mindkét királya külföldi segítséggel próbálta megszilárdítani hatalmát. I. Ferdinánd bátyját, V. Károlyt hívta segítségül, míg Szapolyai 1528-ban, az isztambuli szerződésben megállapodik a szultánnal, hogy támogatja őt Ferdinánd ellen. 1529-ben meg is érkezett az ígért török segítség. Szapolyai János kézcsókkal üdvözölte Szulejmánt a mohácsi síkon. 200.000 katonával visszaszerezték Budát, majd Bécs ellen indultak, de a rossz időjárás és az utánpótlás akadozása miatt visszavonultak. Nyomában Ferdinánd visszavette a várakat Esztergom kivételével. Észak- Dunántúl az ő kezébe került, míg az ország többi részét Szapolyai uralta. EZZEL AZ ORSZÁG KÉTFELÉ SZAKADT! 1529

1532-ben újabb török támadás indult Bécs ellen, de a hősiesen védekező Jurisics Miklós megállította az előrenyomulást Kőszegnél. A vár ugyan török kézre került, de Bécs időt nyert és csapatösszevonást hajtott végre, ezért a törökök visszavonultak. Szapolyai és Ferdinánd között változó sikerrel folytak tovább a harcok, egyik fél sem bírt a másikkal. Mindketten belátták, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással, ezért 1538-ban megkötötték a Váradi egyezményt, melyben elismerik egymás hatalmát. Megállapodtak, hogy Szapolyai halála után Ferdinánd örökli az országot. A szerződés természetesen titkos volt a törökök előtt. Egyik fél sem szándékozta betartani az egyességet, sőt, Ferdinánd beárulta a szultánnak. Közben Szapolyai elvette Jagelló Izabellát és fia született, de két héttel rá, 1540-ben meghalt. Halálos ágyán felkérte híveit, hogy támogassák fiát, János Zsigmondot Ferdinánddal szemben. A nevelő, Fráter György gyorsan összehívott egy országgyűlést, mely elismerte II. Jánost királynak. A gyermek királyt a szultán is elismerte. (ugyanis érdekében állt az ellentét fokozása Mo. és Bécs között) 1541-ben Ferdinánd Buda ellen vonult, hogy érvényt szerezzen a Váradi egyezménynek. Fráter György a töröktől kért segítséget. A felmentő sereg létszáma hatalmas volt, könnyedén le is győzte Ferdinándot. Közben Szulejmán meghívta a sátrába az ifjú uralkodót és kíséretét. Ezalatt a janicsárok beszivárogtak Budára és vér nélkül bevették azt. (1541. Aug. 29.). A Duna menti terület a szultán birodalmává vált. EZZEL AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE SZAKADT (1541).

1. Tiszántúl és Erdély -Izabella és János Zsigmond kezén maradt évi 10.000Ft adó fejében
2. Felvidék, Horvátország, Nyugat- Dunántúl, Szlavónia – a Habsburgok kezén lévő egyre keskenyedő sáv.
3. Duna menti területek – a Szultán ellenőrzése alatt állt. Egyre szélesedett, terjeszkedett.

1541-ben Fráter György és Habsburg Ferdinánd megkötötték a Gyalui egyezményt, melyben megegyeznek, hogy Fráter György halála után az ország Ferdinándra száll, ha egyesíti azt. Izabella és János Zsigmond a lemondásért cserébe egy sziléziai hercegséget kap.

 

A három országrész berendezkedése:

1. Erdély:
Erősen függött külpolitikailag a szultántól. Évi 10.000 Ft adóval tartozott, cserébe megtarthatta az önálló belpolitikát. 1566-ban megkapták a szabad fejedelemválasztás jogát. Az erdélyi rendek gyengék voltak, ugyanis a nemesek birtokai szinte elhanyagolhatóak voltak a fejedelmi birtokokhoz képest. A fejedelem döntött az önálló belpolitikában, külpolitikában egyeztetett a szultánnal. Döntéseit a Fejedelmi Tanács segítette. A pénzügyeket a Kamara intézte. Rendszeresen országgyűlést hívtak össze, melyen helyet kaptak a székely lófők, a szász patríciusok és a magyar nemesek. A székelyek és a szászok saját közigazgatással rendelkeztek, melynek egységei a székek voltak. Élükön a királybírák álltak.
Vallások: szász városok- evangélikus
Székelyek – katolikus
Magyarok – református
Románok – görögkeleti (ortodox)
Továbbá jelentős az unitáriusok és a zsidók (szombatosok) száma.

 

2. Magyarország:

Az Adriai-tengertől Erdélyig húzódó egyre keskenyedő sáv volt. Az egyre jobban terjeszkedő törökök állandóan fenyegették. Lakossága kb. 1.500.000 fő volt. Évente kb. 500.000 forint bevétele volt, de a védelmi kiadások háromszor ennyit tettek ki. Ezért a Habsburgok nagyon elhanyagolták.
Részei: Horvátország és Szlavónia. Élükön a bán állt. Részben önállóságot élveztek, mert belügyeiket az egykamarás nemzetgyűlés intézte, ami Zágrábban ülésezett.

Irányítás:

- Udvari Haditanács: Ez a szerv irányította a hadügyeket. Hatalma kiterjedt az egész birodalomra. A magyar seregek főparancsnoka a nádor volt. A haderő kb. 15-20.000 végvári katonából állt. Ezek 100 végvárba tömörültek. Az irányítást hat főkapitány szervezte. A Habsburgok új végvárvonal kiépítésére törekedtek. Várakat építettek át, melyeket a kor legjobb olasz mérnökei terveztettek.
Magyar Kamara: Ez a szerv foglalkozott a pénzügyekkel. Pozsonyban székelt és a kincstári javakat kezelte. Alá van rendelve az Udvari Kamarának.
Szepesi Kamara: 1567-1774-ig állt fenn. Kassa székhellyel működött és a keleti területek pénzügyeivel foglalkozott.
Magyar Kancellária: Ez volt a királyi végrehajtó szerv. Bécsben működött. Vezetője a főkancellár (általában az esztergomi érsek) volt. Részt vett az igazságszolgáltatásban, írásba foglalta a törvényeket.
Helytartóság: 1537-től áll fenn a szerv. Pozsonyban székelt. Feladata a közigazgatás és az igazságszolgáltatás. Nem foglalkozott külügyekkel, hadügyekkel, pénzüggyel.

 

3. Hódoltság:

Az Oszmán Birodalom I. Szulejmán alatt érte el fénykorát. A meghódított magyar területeket vilajetekre osztották (katonai közigazgatási egység) Ezeket szandzsákokra bontották. Élükön a bég állt. Magyarország helytartója a budai pasa volt. A meghódított területek a szultán saját birtokai lettek. Ezeket használatra adta oda a lovas katonáknak (szpáhi). Ez rablógazdálkodáshoz vezetett, ugyanis a föld használói nem tudták, hogy meddig lesz az övék a birtok. A legrövidebb időn belül a legtöbb hasznot akarták kiszedni a földből és a rajta élőkből. Nem voltak tekintettel semmire, nem érdekelte őket a föld kimerülése. A trágyázás szóba sem jöhetett. Az adóztatás igazodott az előző, a magyarok által beszedett terhekhez. Figyelembe vették a helyi szokásokat is. Az állami adók közül a legfontosabb a nem mohamedánok adója, a haradzs volt. Ennek összege 50 akcse, azaz 1 Ft volt. Jelentős teher volt a kötelező állami robot is. Az adókat a defterdár állapította meg. Előfordult, hogy egy-egy területet duplán, akár triplán is megadóztattak, ugyanis a magyar birtokosok is visszaküldték behajtóikat az elveszített birtokokra. (+ 10-ed,kapuadó) mufti-jogtudós khádi-jogtudós.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az angol polgári forradalom

Előzmények: Az angol nemes polgárosodott, ellentétben a franciával, beszállt a...

Close