A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ókori Görögország I. Athén és Spárta berendezkedése az archaikus korban

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
8445
Nyomtasd
Dátum: 2012-04-11 Küldd tovább
  Letöltés

I. Görögország természetföldrajzi adottságai

Az ókori Görögország a Balkán félsziget déli részén terült el. E terület felszíne is, tengerpartja is erősen tagolt. Ez az erősen tagolt felszín a politikai fejlődésre is hatott: egymástól független, kis politikai egységek, városállamok kialakulását segítette elő. Görögország területén sok városállam, polisz jött létre.

A két legellentétesebben fejlődő, s a görög világ életében döntő szerepet játszó polisz Spárta és Athén volt.

 

II. Spárta

Spárta a peloponnészoszi félsziget legnagyobb állama volt. Társadalma két részre tagozódott: a dór spártai nemzetségek tagjaira és a meghódítottakra.

A spártaiak alkották az uralkodó osztályt. Meghódították a környező vidékek lakosságát, s arra kényszerítették őket, hogy földjeiken dolgozzanak.

A perioikoszok spártát körüllakó népek voltak. Szabadok voltak, de polgári jogokkal nem rendelkeztek és kötelező számukra a katonai szolgálat.

A helóták leigázott népek voltak, ők voltak az őslakosok. Jogfosztottak voltak és csak a földjeiken dolgozhattak. A meghódítottak voltak tehát a kizsákmányoltak. Termelőmunkát csak ők végeztek, minden termésfelesleget kisajátítottak tőlük, és kegyetlenül elnyomták őket. A spártaiak mindenfajta fizikai munkát mélységesen megvetetek.

A hódító spártaiak csak akkor tarthatták fenn  hatalmukat a sokszorosan nagyobb létszámú akháj őslakosok felett, ha maguk között a nemzetségi társadalom egyenlőségét mesterségesen is fenntartották. Ezért a föld vagyis a klérosz az állam tulajdona maradt, s egyenlő parcellákra osztották. Minden spártai egy parcellát kapott használatra, sorhúzás útján. Ezt a földet nem lehetett eladni, fölosztani, apáról első szülött fiúra szállt. Akinek nem jutott föld az állami tartalékokból kapott, ez meggátolta a vagyoni különbségeket.

Az egyenlőség fenntartását és a hódítók uralmának biztonságát szolgálta a nevelés állami, katonai jellege.  Amikor megszületett egy gyerek akkor a vének tanácsa döntötte el, hogy életben maradjon e: ha nem találta a vének tanácsa elég ‘rátermettnek’ a csecsemőt akkor kihelyezték a Taügetosz hegyre és ott hagyták meghalni. A fiú gyerekek állami nevelése 7 éves kórtól kezdődött, a nevelésben a fő hangsúly testedzésen és a fájdalom eltűrésén volt. 20 éves korig felkészítették őket a katonai szolgálatra. 20-30 éves korig katonai táborokban laktak. 30 éves kortól házasodhattak. 60 éves korig tartott a katonai szolgálat.

Kétségtelenül kiváló katonákká lettek a spártaiak, de az egyenlőség mégis lassan névlegessé vált. Ezt mutatta az állam szervezete is.

Az állam vezetői a két király és a 28 tagú vének tanácsa mindig ugyanazokból a családokból kerültek ki. Az állam vezetésében fontos szerepe volt az 5 felügyelőnek vagyis az ephorosznak. Az ephorosz 30 év feletti férfiakból állt. Ők voltak a követek, ők ellenőrizték a tisztségviselőket, a perioikoszokat és a helótákat. A valóságos hatalom az ő kezükben volt. Az egyik király gondoskodott a hadseregről, a másik király az igazságszolgáltatást tartotta a kezében. A királyok vétó joggal rendelkeztek. A vének tanácsa vagyis a geruszia hozta létre a törvény javaslatokat. A népgyűlésnek csak annyi joga volt, hogy a vének tanácsa által eléje terjesztett javaslatokat elfogadhatta.

Azt az államot, ahol a hatalom néhány kiváltságos család tagjai közt öröklődik, arisztokratikus államnak nevezzük. Spártában az államforma arisztokratikus köztársaság volt. A spártai polgárnak mindig alá kellett vetnie magát a közösség akaratának, de hogy mi legyen a közösség akarata, abba nem szólhatott bele. A közösség nevében mindig csak néhány ember döntött, a többiek számára a vak engedelmesség maradt. Egyén és közösség kapcsolata nem volt kölcsönös, s így az egyének nem bontakoztathatták ki sokoldalúan képességeiket.

 

 

 

 

III. Athén

Az ókori Athén az Attikai félszigeten volt. Ez is erősen tagolt hegyvidékes, sziklás terület. Földműveléssel nem nagyon foglalkoztak, főként az állattenyésztéssel és a gyümölcstermesztéssel foglalkozik a parasztság. Az ipar és a kereskedelem viszont egyre jobban fejlődik.

Kezdetben Athénban is arisztokratikus köztársaság alakult ki Spártához hasonlóan. Viszont itt vált legerősebbé a démosz (szabadok), a köznép. Kialakult egy gazdag iparos-, kereskedőréteg, amely politikai egyenjogúságáért kezdett harcot, s ebben a harcban nemcsak gazdasági erejére, de megnövekedett katonai jelentőségére is támaszkodhatott. (A hadászatban ugyanis a korábbi arisztokratikus lovas harcmodorral szemben egyre nagyobb lett a nehézfegyverzetű gyalogság szerepe, a gyalogság pedig a démosz jómódú tagjaiból került ki.)

Ez az iparos-, kereskedő réteg szövetkezett az adósrabszolgaság megszüntetéséért harcoló parasztsággal.  A démosz harcának első eredményeként

Drakón arkhón i.e.621-ben írásba foglalta a törvényeket. E törvények nagyon szigorúak voltak, de mégis a démosz érdekeit szolgálták. Írott törvények lévén, de mégis bizonyos fokig határt szabtak az arisztokraták önkényének, akik eddig csak a szokásjog alapján jártak el. Az adósrabszolgaságot azonban Drakón sem szüntette meg. Ezért a társadalmi harcok folytatódtak, sőt egyre élesedtek.

Egy arisztokrata származású gazdag kereskedő, Szolón i.e.594-ben teljesítette a démosz legfontosabb követeléseit. Szolón reformjai: megtíltotta-, eltörölte az adósrabszolgaságot, a fennálló összes adósságot eltörölte, a lakosságot vagyon becslés alapján négy osztályba sorolta….. lovasok (500 mérő fölöttiek), lovagok (500 és 300 mérő közöttiek), ökörfogatosok (300 és 200 mérő közöttiek) és a napszámosok vagy béresek (ők voltak a gyalogság és 200 mérőnél kevesebb vagyonuk volt). Szolón tehát olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek tette, véleménye hatással van a közösségre; az egyén felelős tetteiért, szavaiért, s ugyanakkor az egyes ember nem vonja ki magát a közösséget érintő feladatok vállalása alól. Szolón intézkedései megerősítették a démoszt, és korlátozták az arisztokrácia hatalmát.

Három politikai csoport alakult ki:

a síkságiak (ők a Szolón előtti időszakot szeretnék visszaállítani),

a tengerpartiak (ők a Szolón időszakát szeretnék visszaállítani) és a

hegyvidékiek (ők földosztást követelnek).

Az arisztokrata származású  Peisisztratosz tejhatalma vagyis zsarnoksága i.e. 560- i.e.527- ig tartott.

Ezt a típusú rendszert zsarnokságnak, türannisznak nevezték. A türannosz (zsarnok) gazdasági téren a nép érdekeit szolgálta: fejlesztette az ipart-, a kereskedelmet és a hadsereget is. A népre adót vetett ki. Gazdaságilag megerősítette a démoszt, viszont a politikai hatalmat nem adta a nép kezébe. Peisistratos bevezette az istenek tiszteletét, például Dionűszosz isten tiszteletét aki a szőlő és a bor istene volt.  Peisistratost a trónon két fia követi:

Hippiász és Hipparkosz. Hipparkoszt megölik, Hippiász pedig elmenekül.  I.e.508- ban Kleiszthenész arkhón kerül hatalomra. Reformjai miatt a politikai vezető szerep a démosz kezébe kerül. Kleiszthenész Attikában 10 kerületet (phűlét) hozott létre. Minden kerület polgárait 3 csoportra osztotta:  -parasztok  -gazdag iparosok, kereskedők  -arisztokraták. Minden kerület 50 képviselőt (50-ek tanácsa = bule) küldött az 500-ak tanácsába. Az 500-ak tanácsa lett az állam egyik legfontosabb szervezete. Mivel minden kerületből mind a három csoport azonos számú képviselőt küldött: a gazdag iparosok, kereskedők és a parasztok tehát a démosz, mindig leszavazhatta az arisztokratákat. Ezzel a démosz és az arisztokrácia közti harc az arisztokrácia javára dőlt el.

Megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
1848-49-es forradalom és szabadságharc

Az utolsó rendi gyűlés – Pozsony Az 1847 őszére meghirdetett pozsonyi diétán Kossuth Lajos követté...

Close