A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ókori Róma

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
14586
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

Az ókori Róma

A köztársaság válsága, a Principátus kialakulása:

I. Hódítások:

Róma az ie. V. századtól folyamatosan háborúkkal növelte területét. Először leszámolt a város környékén élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén. Az elbizakodott római sereg ie. 387-ben vereséget szenvedett a galloktól, de ezt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat. Ie. 343-290-ig harcban álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. A háború alatt rengeteg rabszolgát szereztek, így nem volt szükség az adósrabszolgákra, ezért ezt az intézményt Ie. 326-ban eltörölték. Ie. 280 – 272-ig háborúban álltak a D-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították. A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás során ütköztek össze a Földközi-t. másik nagyhatalmával, Karthágóval. Ezért került sor az I. pun háborúra (ie. 264-241). Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a D-itáliai görög poliszok közreműködése hozta, ugyanis fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból.

A II. pun háború kirobbantó oka a pun reváns volt. (ie 218-201) Ez is Róma győzelmével zárult. Érdemes megemlíteni a két fővezér p: Hannibál és r: Scipio nevét.

A III. pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (ie. 149-146). Ez szintén Róma győzelmével ért véget.

 

II. A válság típusai és azok okai:

1. Politikai és államszervezeti válság:

A városállam egyre gyorsuló ütemben fejlődött világbirodalommá, ugyanakkor az állami hivatalok és intézmények lényegében egy városállam szervei maradtak. A hivatalnokokat és tisztviselőket egy évre választották. Ez jól bevált egy város irányításánál, de nem a hatalmas kiterjedésű birodalomban. Állandó szervezetekre és vezetőkre lett volna szükség. Mire az adott tisztviselő beleszokott hivatalába, már le is váltották.

 

2. Gazdasági válság:

A mezőgazdasági kisüzemek jelentős része tönkrement vagy a háborús pusztítások, vagy gazdasági okok miatt, ugyanis a kisparaszti birtokok nem bírták a versenyt a nagybirtokok nagy mennyiségű termésével szemben, főleg úgy, hogy a parasztok jelentős része katonáskodott. Nem volt, aki művelje a földet, míg a nagybirtokokon rabszolgák szárai dolgoztak. A birodalmon belül Itália súlya csökkent, ugyanis az olcsó provinciai árúval szemben még a nagybirtokok sem bírták a versenyt. A fenti folyamatnak az lett a végeredménye, hogy a parasztok eladósodtak, elvesztették földjüket és beáramlottak a városba. Rómát ellepték a proletárok, akik szavazati joguk árulásából éltek. Ez okozta a hadkiegészítési válságot is.

 

3. Hadkiegészítési válság:

A válság fő oka a parasztok eladósodása volt, ugyanis a törvények értelmében, aki nem rendelkezik földel, az nem is hívható be katonának. A katonák gyors fogyása nagy problémát jelentett, ugyanis egyre több katonára volt szükség a megnövekedett birodalom rendjének fenntartására és a további hódításokhoz. Ugyancsak katonákat igényelt a megnövekedett számú rabszolgaság kordában tartása is. A meglévő sereg sem volt megfelelő, ugyanis az alkalmanként katonáskodó parasztság helyett jól képzett állandó zsoldosseregre lett volna szükség. Problémát jelentett még ezen felül a birodalom lakosainak eltérő jogállása is. Csak a római polgárjoggal rendelkezők voltak teljes jogúak (szavazat, házasság, kereskedés, fellebbezés, tisztségviselési, tulajdonhoz való jog, katonáskodási jog). Szűkebb volt a latin joggal rendelkezők rétege, mégkisebb a szövetséges joggal rendelkezőké. Leghátrányosabb helyzetben a provinciák lakosai voltak.

 

III. Megoldási kísérletek:

1. Tiberius Gracchus: Katonaként tapasztalta a hadsereg válságát, de a paraszti birtokok elsorvadása is érzékeny érintették. Célja: a nincstelen parasztok földhöz juttatása volt. Ie. 133-ban néptribunus lett. Szorgalmazta a Licinius -féle földtörvény (ie. 367) felújítását. (Állami földekből max. 500jugerumot lehet bérelni 1 személynek) Ez az elképzelés a szenátori rend számos tagját súlyosan érintette, ezért amikor Tibetius Gracchus a szokással ellentétben másodszor is néptribunusnak jelöltette magát, számos párthívével együtt az utcán legyilkolták.

 

2. Gaius Gracchus: (ie. 123). Ő a problémát földosztással próbálta enyhíteni. Nem csak Itáliában, hanem a provinciákban akart földet osztani. Khartágót választotta ki alkalmas területként. Ezen intézkedéseivel megnyerte a proletariátus nagy részét. Politikai jogokat adott a lovagrend tagjainak. Ezen túl ők bíráskodhattak zsarolási ügyekben. Felvetette a szövetségesek egyenjogúsítását is. Ezzel kiváltotta a szenátus ellenszenvét. Távollétében néptribunustársa összeállt a szenátussal és Itáliában kínált sokkal előnyösebb feltételekkel földet. Gaius Gracchust a haza ellenségének nyilvánították, és parancsot adtak a kivégzésére. Ő nem várta meg, míg ellenségei végeznek vele, hanem öngyilkos lett. A Gracchusok hatása: kb. 60. 000 ember jutott földhöz és a Néppárt növelte befolyását az Optimatákkal szemben.

 

3. A hadsereg megreformálása: Mint már láthattuk, a földkérdéssel szorosan összefügg a hadsereg válsága is. A katonák fogyatkozó létszáma okozott nagy gondot. A kis létszámú parasztseregek nem akartak olyan háborúban részt venni, ami nem függ össze a haza védelmével. Szakszerű zsoldosseregre volt szükség. Ezt a kérdést Marius consul oldotta meg. A germánok elleni háború miatt 5 évig töltötte be folyamatosan a consuli címet. Hivatali évei alatt alapvető reformokat hajtott végre a seregben. Nincstelen proletárokat sorozott be, akik zsoldot kaptak, és bármely csatatéren hosszabb ideig is fel lehetett használni őket. Szolgálati idejük leteltével veteránként földet osztott nekik. Reformjai megteremtették az állandó, jól képzett sereget. Marius intézkedései szintén a néppártot erősítették. Újra napirendre került a földosztás.

 

4. Ennek az irányzatnak a fő képviselője Livius Drusus volt, aki fölújította a földosztást. Javasolta továbbá a szövetségesek egyenjogúsítását (ie. 91) A szenátus meggyilkoltatta Livius Drusust, ami a szövetségesek háborújához (ie. 90-88) vezetett. Róma a megbékélőknek megadta a polgárjogot, a maradék lázadókat pedig kegyetlenül leverte. A Néppárt megerősödését az Optimaták nem nézhették tétlenül. Céljaik megvalósítására a hadsereget használták. Sulla a seregével Rómába vonult, hogy megerősítse a szenátusi pártot. Feketelistát állított össze 2000 fő nevével és azokat kíméletlenül legyilkoltatta. (proscriptio) Ie. 82-ben diktátori hatalmat vívott ki magának. Felszabadított 10 000 rabszolgát, akik feltétlen hívei lettek. Ezután jelentősen korlátozta a néppárti politikusok jogkörét. Ie 74-ben kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, amit nagy erőfeszítések árán sikerült csak leverni Crassusnak. A helyzet rendezésére nem volt más lehetőség, mint az egyeduralmi rendszer bevezetése. Ezt a tényt Julius Caesar fedezte fel. Célja a néppárt hatalmának helyreállítása volt. Egyedül képtelen volt megoldani a válságot, ezért szövetkezett Crassussal és Pompeiussal. Ie. 60-ban létrehozták az I. triumvirátust. A megállapodásuk értelmében Caesar ie 59-ben consul lett. Tisztségének köszönhetően nagymértékű földosztást hajtott végre. Megbízatása lejártával proconsulként megkapta Galliát. Helytartóságát hódításokra használta, közben létrehozta a kor legjobb hadseregét. Így készült fel a visszatérésre. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Crassus meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal. Caesart felszólították, hogy seregét hátrahagyva térjen vissza Rómába és adjon számot munkájáról. Ő viszont seregével együtt indult el. Ie 49-ben átlépte a Rubico folyót. Pompeius meghátrált. Kettejük között a döntő ütközetre ie. 48-ban Pharsalos mellett került sor. A csatát Caesar nyerte, a menekülő Pompeiust Egyiptomban megölték.

Caesar politikája: leszámolt a köztársasággal, minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Nyílt egyeduralmat gyakorolt. Minden tisztséget betöltött, kivétel a cenzor, de annak jogkörét is gyakorolta. A szenátus létszámát 900 főre emelte és híveivel töltötte fel. Földet osztott a proletároknak és a veteránoknak. Naptárreformot hajtott végre. Kiadta az első római értékálló aranydénárt. Megreformálta az adózást is. Fellépett a korrupció és a zsarolás ellen. Intézkedései a szenátusi pártot sértették, ezért ie. 44. márc. 15.-én meggyilkolták. Ie. 43-ban létrejött a II. triumvirátus, melynek eredeti célja Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Tagjai: Augustus, Lepidus, Antonius. Ie. 42-ben a philippi csatában legyőzték a gyilkos Brutust és Cassiust. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Lepidus lemondott, Augustus és Antonius pedig szembe kerültek egymással. Ie. 31-ben csaptak össze Actium mellett. Itt Augustus győzött Antonius és Kleopátra hadai felett.

 

A principátus kora: (ie. I- isz. III. sz.)

Ie. 27- isz. 14-ig Augustus egyeduralkodó volt. Visszatért Rómába, és a híveivel feltöltött szenátus előtt letette a fegyvert. A testület viszont nem fogadta el lemondását, hanem megbízta az állam ügyeinek intézésével. Augustus tanult Caesar példájából. Nem gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása volt. Augustus lett a birodalom 1. számú polgára (princepsz). Ő szavazott először, ezzel megadta híveinek az irányelvet. A hadseregre támaszkodott. Felszámolta a rablóbandákat. Átszervezte a bíróságokat. Erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott. A kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból. “Cirkuszt és kenyeret a népnek!”

A császári közigazgatás kiépítése: Két csoportra osztotta a provinciákat. 1: régi, békés – ezeket a szenátusra bízta. 2: új, lázongó- ez a császár fennhatósága alá került. Egyiptom a saját tulajdona lett, ugyanis innen származott a legtöbb jövedelem.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (1)


Ezt olvastad már?
A német egység

Németország 1848 után: A '48-as forradalom két célja közül a...

Close