A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
DMA Divat és Művészeti Szakközépiskola
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az aranybulla

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
4172
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

A magyar feudális társadalom kialakulása és az aranybulla-mozgalom

Társadalom a XI. században:

A korabeli társadalom szabadokra és szolgákra tagozódott. Nagyon sok átmeneti réteg volt az uralkodó arisztokrácia és a még termelőeszközeivel sem rendelkező szolga között. A XI. század új viszonyainak köszönhetően nagymértékben megváltozott-e két réteg megítélése.

Korábban a származás volt a társadalmi tagozódás alapja, de a földtulajdon megjelenésével azonban minden megváltozott. A vidéki birtokos joga volt, hogy a birtokán élőket szolgává tegye, ugyanis a födet a rajta élő népességgel együtt kapta. A szabadok ugyan nem váltak szolgává, de függésbe kerültek, különböző szolgáltatásokkal tartoztak uruknak. A függésben lévő szabadokat egységesen félszabadoknak nevezhetjük.

Általánosan jellemezte őket, hogy saját munkaeszközeikkel dolgoztak, de más földjén.

 

Az uralkodó csoport:

Magyarországon az Árpád-ház uralkodott, de a dinasztikus kapcsolatoknak köszönhetően az országnak nem volt “színmagyar” királya. Az arisztokrácia is ugyanolyan változatos volt, mint a királyi dinasztia. Az idegenek bekerülése az országba nem folyamatosan történt, hanem az uralkodókhoz, királynékhoz és fontosabb nemzetközi eseményekhez volt köthető. Jellemző volt, hogy az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, de a legnagyobb magánbirtok sem volt nagyobb, mint a királyi földek 1%-a!!

A főurak néha a királyi családba is beházasodtak, ők alkották a király kíséretét és a királyi tanácsot.

 

Középréteg:

A társadalom középrétegét legnagyobb részben a harcos elemek adták. Ők az előző század katonai kíséreteiből származtak. Megjelentek a királyi birtokokon, udvarházakban, várakban, várbirtokon, de még az egyházi földeken is. Ők uruktól függtek és katonai szolgálat fejében földet kaptak. Javaikat örökíthették (még a földet is). Ellátásukról 2-3 szolga gondoskodott.

Feladatuk uruk lovas kísérete békében és háborúban egyaránt.

Másik részt a várjobbágyok alkották, akik korlátozott szabadsággal rendelkeztek. Életük alig különbözött a hagyományos értelemben vett jobbágyokétól. Feladatuk a rájuk bízott vár védelme volt. Békeidőben pedig a várbirokon dolgoztak. Alávetettek: Ezek szolga sorsú önálló termelők voltak. Egyrészt terménnyel, másrészt munkával (robot) adóztak. Két rétegük van: akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Ők évi 8 dénár adót fizettek.

A másik réteget a lovasok adták. Ők békében fuvarozással, háborúban lovas katonáskodással foglalkoztak. Ők csak évi 4 dénárt fizettek.

 

Hospesek, városok:

a telepesek behívása királyi jog volt. A XI. században 3 nagy hullámban került sor betelepítésre: I. Szt. István, I. András és Szt. László uralkodása alatt. A hospesek többsége a környező országokból érkezett, de nagy számban voltak zsidók is (az ő vallásukat elismerték). Magyarország nagyon vonzó hely volt a betelepülőknek, ugyanis hatalmas kedvezményekben részesültek. A XI. század magyar városai nem falvak összenövésével jöttek létre, hanem várak melletti piachelyek körül alakultak.

Két alapvető várostípust különböztetünk meg: mezőváros és szabad királyi város. Igazi polgárság még nem fejlődött. Jellemző volt a hűbéri függés.

Társadalom a XII. században:

A földek nagy része magántulajdonba került. A birtokoknak 3 fő fajtája van: királyi, egyházi és világi.

Ezek aránya: királyi 75% : egyházi 10% : világi 15% A királyi birtokok mérete folyamatosan csökkent a hatalmas adományozások miatt, másrészt állandóan növekedett, mert az ország terjeszkedő politikát folytatott. A korabeli lakosság száma körülbelül 1,5 – 2 millió fő lehetett. A nagyobbik rész magyar volt, de jelentős volt az idegenek száma is. Nagy bevándorlási hullám indult nyugat felől hazánkba. Falvak: A falvak még mindig földbe ásott házakból álltak, melyeket szalmával vagy náddal fedtek be. Ezek között földutak haladtak. A falvak élén bíró állt, akinek döntéseibe a faluközösség is beleszólhatott.

Városok: nem beszélhetünk valódi városokról, hanem csak városszerű településekről. A kereskedés és kézművesség jelen volt ugyan, de még nem önállóan. Általában párosult a mezőgazdasággal.

A legfontosabb “város” Esztergom volt, ugyanis fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál helyezkedett el. Ekkor csak itt vertek pénzt és a város árumegállító joggal is rendelkezett.

Fehérvár volt a 2. legfontosabb. Itt koronázták és ide temették a királyokat.

Óbuda töltötte be e harmadik helyet. Szerepe csupán a kereskedelemben volt jelentős.

Alávetettek:

Az előző századhoz képest most sem jelentettek egységes csoportot. Gazdasági szempontból 2 nagy csoportra oszlottak: Házi szolgák- kiszolgálták urukat, rendben tartották az udvarházat. Nem volt semmijük (ház, föld, termelőeszközök) A második csoport tagjai házzal és földdel rendelkeztek, terményjáradékot fizettek. Jogi helyzetük sem volt egységes. Jelen volt köztük a teljes jogfosztottól a szabad emberig minden. Legrosszabb helyzetben a szolgák voltak. Teljesen uruk befolyása alá kerültek. Önállóan még családot sem alapíthattak.

Átmeneti rétegek: Ezen réteg helyzete nem volt egyértelműen meghatározható. Sem az előkelőkhöz, sem az alávetettekhez nem tartoztak. Egyik csoportjuk a közszabadok voltak. Fontos, hogy személyükben szabadok voltak. Rendelkeztek szabad költözködési joggal, részt vehettek a közéletben, köthettek érvényes házasságot. Belőlük lettek később a királyi szerviensek. Másik jelentős réteget képviseltek a királyi birtokszervezet vezetői is. Helyzetük alig volt kedvezőbb, mint a várjobbágyoké. Előkelők: Őket is két csoportra lehet osztani: egyháziak és világiak. Az ő kíséretük képviselte a fejlett nyugati harcmodort országunkban. Katonai és diplomáciai feladatokat töltöttek be. A klerikusok nagy része nehezen fogadta a cölibátust. Nem akartak lemondani a világi életről. Sokan közülük nem papi szolgálatot végeztek, hanem az államgépezet munkáját segítették, ugyanis ők voltak a legműveltebbek az országban. A világi papság mellett jelen voltak a szerzetesrendek is Magyarországon.

Az aranybulla-mozgalom:

A korai feudális állam:

 III Béla (1172-96) alatt élte fénykorát. Ekkor sikerült legjobban felzárkózni a fejlett nyugati országokhoz. Béla halála után hanyatlás következett. Fiai között trónviszály tört ki, amely újabb hatalmas birtokadományozásokhoz vezetett.

II. András (1205-35) került ki győztesen a harcokból, de ez a győzelem meglehetősen sokba került. A nagybirtokosok ereje és politikai befolyása tovább nőtt az uralkodó rovására. Annyira meggyengült András uralma, hogy nem tudta ellátni önerőből az ország katonai védelmét és a földesurakra kellett támaszkodnia. Keresztes hadjáratával és többszörös halicsi kudarcok hatására az államkincstár kiürült. II. András az eladományozott birtokok helyett regálékkal akarta pótolni a hiányt. Fokozta a parasztság terheit, gyakran rontotta a pénzt. A királyi hatalom hanyatlásával párhuzamosan erősödtek a földesurak, ami nagy veszélyt jelentett a szerviensek (=személyében szabad, CSAK a király alá tartozó katonáskodó személy, aki a saját kisbirtokán él) számára, ugyanis önállóan nem tudták kivédeni a nagyurak folyamatos terjeszkedését és földéhségét. Hasonló sors várt a vármegyerendszer széthullása miatt földtulajdonossá váló várjobbágyokra is. Mindkét csoportot az fenyegette, hogy elvesztik földjüket és állandó katonáskodásra kényszerülnek a földesúri magánhadseregekben. A főurak nyomása miatt a szerviensek és a várjobbágyok szervezkedni kezdtek a király ellen. A nemesek közül sem támogatta mindenki a király birtokadományozó politikáját. Főleg azok elégedetlenkedtek, akik kimaradtak a földosztásból. Rossz szemmel nézték Gertrúd és a merániak hatalmaskodásait is. Elégedetlenkedett az egyház is, ugyanis ők teljesen kimaradtak a bőkezű adományozásból. Ezért került sor 1213-ban a főurak merényletére Gertrúd ellen. Eltérő okok miatt ugyan, de az egész társadalom szembekerült az uralkodóval. Az elégedetlenség társadalmi mozgalommá alakult, melynek élére az ellenzéki főurak álltak, fegyveres erejét pedig a szerviensek alkották. A várjobbágyok és a parasztok segítségével az 1222-es fehérvári törvénynapon kényszerítették II. Andrást, hogy a jogaikat az Aranybullában erősítse meg. A dokumentum 31 cikkelyből állt, de nem ment át a gyakorlatba.

 

Az Aranybulla főbb pontjai:

1 Évi törvénynap Fehérváron;
2 Szerviensek személyének és birtokainak védelme;
3 Szerviensek és az egyház adómentessége
4 Szerviensek birtokainak öröklését szabályozta
7 Szerviensek hadkötelezettségének szabályozása (csak védekezésnél)
11 Idegenek tisztségviselése (csak az országos tanács beleegyezésével)
15 Tilos a beszállásolás a szerviensekhez
16 Tilos a tisztségek öröklése
17 Szolgálattal szerzett birtok elidegeníthetetlen
18 Várjobbágyok és idegenek szabadságának rögzítése
20 Tized fizetése csak terményben
23 Pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és csak egyszer lehet évente rontani
24 Zsidók tisztségviselése tilos
26 Tilos idegennek földet adományozni
30 Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)

Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte, hogyha a király nem tartja be a lefektetett pontokat, akkor a felkelés ellene jogos. Az királyi hatalom annyi gyengének bizonyult, hogy az egyház kikényszerítette az Aranybulla megújítását 1231-ben. Ez az új változat megengedte a tized pénzbeli behajtását, megváltoztatták az ellenállási záradékot is, miszerint az egyháznak jog a van a királyt kiközösíteni. Azonban az egyház nem elégedett meg az eredményekkel. Egyházi átokkal fenyegette az országot, így kizsarolta azt, hogy II. András részt engedett az egyháznak a sókereskedelemből is. Ezt 1233-ban a beregi egyezményben rögzítették. A szervienseket még az Aranybulla sem védte meg a földesurak önkényeskedéseitől, ezért más formában szervezkedtek jogaik érvényesítése miatt. 1232-ben kérték a királyt levelükben, hogy szolgabírákat választhassanak maguk közül jogaik védelmére (zalai szerviensek levele- 1232). Bár ezek a bíróságok sokáig erőtlenek voltak, innen számítjuk a nemesi vármegye megalakulásának kezdetét.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
I. Világháború

Előzmények: Szövetségek: 1. 1873: Három császár szövetsége: Ausztria, Németország, Oroszország...

Close