Az 1848-49-es szabadságharc katonai eseményei

A szabadságharc katonai eseményeinek kezdete a Batthány-kormányhoz kötődnek. Miután 1848. április 11-én szentesítik az úgynevezett „áprilisi törvényeket”, a nemzetiségi területeken parasztmozgalmak indulnak meg, mert a jobbágyok 60%-a zsellér, akiknek nem juttatnak földet, ezért sok helyen földfoglaló mozgalmakra kerül sor, ezekkel is meg kell birkóznia a kormánynak.

Kossuth július 11-i beszédében 200000 újoncot és az ellátásukhoz szükséges 42 millió forintot szavaztat meg. Nyáron pedig megkezdődik a szabadcsapatok toborzása mellett a Kossuth-bankó kibocsátása. Júliusban a kormány tárgyal Jellesiccsal, de neki nem elég a Batthány által felkínált autonómia, mert vissza kellene adniuk Fiúmét, és el kellene ismernie a magyar kormányt. Jellasics ezt elutasítja, ezért Batthány és Deák augusztusban Bécsbe mennek, hogy a Habsburgok fékezzék meg a horvátokat, de nem fogadják őket.

Augusztus 31-én királyi leirat érkezik az országgyűléshez, amelyben közlik, hogy a hadügy és a pénzügy továbbra is a birodalom hatáskörébe tartozik, valamint, hogy a horvát kérdést Magyarországnak kell fegyveres erőszak nélkül megoldania. Az udvar kinevezi Jellasicsot horvát bánná, a magyar kormány beleegyezése nélkül. Szeptember 10-én a kormány – Szemere, Mészáros és Kossuth kivételével – lemond, mert tárgyalási politikája sikertelen, de szeptember 28-ig helyettes híján tovább intézi az ügyeket. Szeptember 11-én Jellasics átlépi a Drávát, és ezzel megkezdődik a szabadságharc.

Szeptember 16-án megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), melynek hattagú vezetősége – beleértve Kossuthot is – teljhatalommal rendelkezik, de az irányítást csak október elején veszi át. Eközben Jellasics 35000 főnyi seregével szinte akadálytalanul halad a Dunántúlon Pest felé. Szeptember 28-án gróf Lamberg Ferencet a teljhatalmú katonai biztost Pesten a hajóhídon fölkoncolják. A magyar hadsereg új főparancsnoka, Móga János parancsot kap az országgyűlési képviselőktől, hogy Pákozd- Sukoró térségében támadja meg Jellasicsot. Ez szeptember 29-én következik be, ahol Móga kétszeres túlerőt győz le újoncaival. A vereség miatt Jellasics fegyverszünetet kér, amit arra használ ki, hogy lóhalálában elhagyja az országot, október 4-én pedig kinevezik Magyarország teljhatalmú biztosává (mivel V. Ferdinánd későn értesül vereségéről).

Szeptember 30-án Görgei Artúr, a haditörvényszék elnöke kivégezteti gróf Zichy Ödönt hazaárulás vádjával, és ezen tettével nyeri meg Kossuth tetszését. Jellasics magára hagyta Rothot és Philippovicsot, akik oldalvédjének sorsa október 5-6-án teljesedik be; az ozorai csatában Görgeitől szenvednek vereséget, és kényszerülnek a fegyverletételre. A magyar győzelmek hírére Bécsben október 6-án újabb felkelés tör ki. Az udvar Olmützbe menekül, hogy onnan számolják föl a magyar segítséget váró bécsi forradalmat. Móga azonban megáll a magyar- osztrák határon, mert az országgyűlésen is vita alakul ki arról, hogy az önvédelmi harc kereteibe belefér-e Bécs megsegítése. Végül is háromhetes késlekedés után Móga átlépi a határt, de ekkorra Radeczky és Windischgrätz már fölszámolták a bécsi forradalmat. Október 30-án Schwechatnál az osztrákok győznek, de még nem tudják a magyarokat követni.

December 2-án lemondatják V. Ferdinándot a trónról és Ferenc Józsefet koronázzák meg. Ferenc József nem szentesíti az alkotmányt, ezért a magyar liberális nemesség egy része nem ismeri el törvényes uralkodónak, ami csak az ellentéteket növeli. Az udvar támadásokat intéz. A legnagyobb erőkkel Schlick Északkelet- Felvidéken, illetve Galíciában; Puchner Dél-Erdélyben; Urban Észak- Erdélyben és Bukovinában rendelkezik, az osztrák főerő (44000 fő) Windischgrätz vezetésével csak december közepén érkezik.

Az OHB fokozatosan szembekerül a parasztokkal is, mert a radikálisabbak meg akarják szerezni a hazaárulók földjeit, de az OHB ragaszkodik azon kijelentéséhez, hogy földosztás csak a szabadságharc után lesz. Ezen kívül a nemzetiségek az udvarral szövetkeznek.

A schwechati csatavesztés után Kossuth Görgeit teszi meg főparancsnoknak, akinek a 20000 fős fel-dunai hadseregével kellene Windischgrätzet a Kisalföldön föltartóztatnia Buda védelmében. Görgei azonban ehhez alkalmatlannak ítéli seregét, és visszavonul téli pihenőre a bányavárosokhoz. Eközben az osztrákok elfoglalják majdnem egész Erdélyt, Kassát, és Miskolc felé tartanak. Percel Mór Mórnál csatát vállal Windischgrätz-cel, de a túlerő győz, nyitva áll előtte az út Budáig. Az országgyűlést és a főbb hivatalokat átköltöztetik Debrecenbe.