A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A római köztársaság válsága

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
6655
Nyomtasd
Dátum: 2012-09-22 Küldd tovább
  Letöltés

Előzmények:

 

Rómát a legenda szerint Romolus és Rémus alapította Kr.e. 753-ban. Kr.e. 510-ig etruszk királyok uralkodtak, ezután a királyság helyét átvette az arisztokratikus köztársaság. A római nép patríciusokra és plebejusokra oszlott. A főhatalmat a 2 consul gyakorolta, a tényleges politikai hatalom azonban a szenátus kezében volt. Háromféle népgyűlés működött, a comitia centuriata  (vagyonbecslés alapján), a comitia curiata (nemzetségek ügyeiben dönt) és a comitia tributa (lakóhely szerinti népgyűlés). A magistratusokban a kollegalitás elve működött, egy tisztséget egyszerre több személy látott el. 

Kr.e. 369-ben Veii városának meghódításával megkezdődött Róma gyors terjeszkedése. Kr.e. 340-338 között Latiumot, 343-290 között Campaniát vonták irányításuk alá. Kr.e. 282-ben kezdődő tarentumi háború után megkaparintották egész Dél-Itáliát. Szicília felé való terjeszkedésük közben összeütközésbe kerültek Karthagóval, amiből kirobbant a három nagy szakaszból álló pun háború (Kr.e. 264-146).  (Itt kell megemlíteni a híres pun hadvezért, Hannibált, aki a 2. pun háború alatt volt hadvezér, és akit egyszer sem győztek le.) A későbbiekben létrehozták Hispania, Achaia és Asia provinciát is. Ekkor már szinte a teljes Földközi-tenger fennhatóságuk alatt volt. Városállamból birodalom, Rómából Imperium Romanum lett.


A köztársaság válságának jelei

A hódítások következtében mind a társadalom, mind a gazdaság átalakult. A hódításokig a kisbirtokok voltak uralkodók, a tulajdonos családjával művelte a földet. A gazdaságok többnyire saját szükségleteik kielégítésére termeltek. A háborúk során szerzett rabszolgák tömegével áramlottak Rómába. Kialakultak a 10-15 rabszolgát foglalkoztató nagybirtokok, a latifundiumok. Ezek már kezdtek áttérni a jövedelmezőbb gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermelésre. A gabonát olcsón tudták behozni a meghódított provinciákról. A kisbirtokok már nem tudták felvenni a versenyt ezekkel a gazdaságokkal, és tönkrementek. 

A római hadseregben plebejusok katonáskodtak, akik saját magukat fegyverezték fel, nem kaptak zsoldot. A katonák hosszú távolléte miatt birtokaik tönkre mentek, eladósodtak és nem volt miből fegyvert venniük. Legtöbbjük Rómába ment, ahol minden polgár ingyen gabonát kapott és látogathatta a cirkuszt is. Innen származik a híres mondás: ,, Panem et cirsenses!’’ (= Kenyeret és cirkuszt!) Nőtt az elszegényedett parasztok, a plebsz száma. Egy részük ingyenélő volt, másik részük kézműves munkával foglalkozott, harmadrészük alkalmi munkákból élt. 

A besorozható plebejusok számával együtt csökkent a hadsereg ütőképessége. Számítani kellett az esetleges ellenséges betörésekre a határvidékeknél, és meg kellett tartani a megszerzett területeket, ezek a feladatok pedig nagy haderőt kívántak.

Nem csak a nagybirtokokon, de a cirkuszokban is rabszolgákat foglalkoztattak. Gladiátorként állatok és más emberek ellen kellett küzdeniük. Ha jól harcoltak és nem tudták legyőzni őket visszanyerhették szabadságukat, de ez nagyon ritkán fordult elő. A rómaiak beszélő szerszámnak tartották őket. A bányákban dolgozóknak volt a legkeservesebb sorsuk, alacsony alagutakban, gyakran négykézláb kellett végezni munkájukat. Egy-két évnél tovább nem sokan bírták. A rossz bánásmód és embertelen körülmények miatt rabszolgafelkelések törtek ki. Két nagyobb felkelés is volt Szicíliában, Kr.e. 136-132-ben és Kr.e. 104-101-ben. Mindkét esetben a birodalomban viszály dúlt és ez elterelte a figyelmet a felkelésről. A legnagyobb rabszolgafelkelés Kr.e. 73-71 között volt. Kirobbanásának oka a capuai gladiátorok elégedetlensége volt. Vezetőjük Spartacus. Több légiót legyőztek és észak felé vonultak, de visszafordultak, és Szicília felé vették az irányt, de onnan is visszafordultak. Crassus állta útjukat, akivel szemben – utánpótlás nélkül – alulmaradnak.

Az uralkodó osztály két rétege – a lovagok és az optimaták -  ellentétbe kerültek egymással. A lovagok néppártiak, a nép mindenhatóságát hirdetik, a nép érdekeit kifejező követeléseket hangoztattak. Az optimaták a köztársasági hagyományokra, a régi szokásokra hivatkoztak. Valójában mindkét párt célja a hatalom megszerzése. A két rend ellentétes érdeke többször polgárháborúhoz vezetett a Kr.e.1. században.

Kr.e. 90-es évek végének nagy eseménye Livius Drusus néptribunusz fellépése volt. Azt javasolta, hogy adjanak római polgárjogot szövetségeseiknek. Ez sokak nemtetszését váltotta ki, ezért Kr.e. 91-ben megölték. A szövetségesek természetesen Drusus pártját fogták és megöletésének hírére Róma ellen háborút indítottak. Válaszul szenátus meghirdette, hogy aki 60 napon belül leteszi a fegyvert, az megkapja a római jogot.


Kísérletek a válságból való kilábalásra

A régi köztársasági rend visszaállítására törekedtek a Gracchus-fivérek. Tiberius Gracchus néptribunusi tisztsége alatt Kr.e. 133-ban visszaállítatta a Licinius-Sextius-féle földtörvényt. Ennek értelmében egy személy 500 jugerumnál nem birtokolhatott többet az ager publicusból. Intézkedése veszélyeztette az optimaták vagyonát, ezért szenátusbeli ellenfelei megölették. 
Öccse, Caius Gracchus Kr.e. 123-ban, mint néptribunus felújítja a földreformot, a plebsz számára csökkenti a búzaárakat és bíráskodási jogot ad a lovagoknak. Tervezi az itáliai jog kiterjesztését a szövetségesekre, a szenátus azonban demagóg módon fellázítja a plebszt, 2 évvel később öngyilkosságba kergetik.

A birodalom fenntartásához elkerülhetetlen volt a hadseregreform. Ezt Caius Marius vezette be. A katonák ettől fogva zsoldot kaptak – ezzel nem csak felszereltségük, hanem harci moráljuk is nőtt, és kevésbé megvesztegethetőek lettek – és 16 év szolgálat után földet kaptak. Ezenfelül a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet, s a csapategységek átalakításával tagoltabbá, mozgékonyabbá tette a légiókat. A légiók cohorsokra, azok manipulosokra, azok pedig centuriákra (századokra) tagolódtak. Minden légió mellett egy 100 fős lovas segédcsapat is működött, elsősorban hírvivő céllal. 

Mariusnak kívánatos volt, hogy politikai tisztséget is szerezzen, hogy földet tudjon osztani veteránjainak. Kr.e. 105-ben megnyerte a Jugurtha, numídiai király ellen vívott háborút. Ennek tiszteletére diadalmenetet, triumfot tarthatott. A városba fegyverrel bevonuló katonák kiabálva éltették vezérüket. A szenátus félni kezdett a hadseregtől, ezért Mariust consullá választották. Ezt a tisztséget egymás után ötször viselte.

A diktatúra első formáját Cornelius Sulla teremtette meg. Kr.e. 82-79 között polgárháborút folytatott Mariussal. Miközben Sulla megtorló háborúba indult Mitridátész ellen Marius átvette a hatalmat, és üldözni kezdték a szenátorokat. Sulla visszatért és vérengzést folytatott. Mikor ismét távozott a frontra Marius és társai újra kézbe vették a hatalmat. Sulla ezért békét kötött Mitriádésszal és hazatér rendet teremteni. Felveszi a diktátori címet és lemészároltatta a néppárti vezetőket. Közzé tett egy feketelistát, amely listára felvett személyeket bárki szabadon megölhette. A poscripción 2600 lovag és 90 szenátor neve szerepelt. Továbbá visszavonta a néptribunosok jogkörét, 300-zal növelte a szenátus számát, ellenségei rabszolgáiból több ezret felszabadított. Minden intézkedése a szenátoroknak kedvezett. Sulla diktatúrája, nemhogy nem oldotta meg, de elmélyítette a köztársaság válságát.

A rendkívül feszült helyzetben megszületett az l. triumvirátus elnevezésű hatalmi csoportosulás. Kr.e. 60-ban Crassus, Pompeius Magnus és Gaius Julius Caesar magánjelleggel megkötik az első triumvirátust. E három kitűnő hadvezér felosztotta maga között a birodalmat. Pompeius Hispaniát, Crassus Szíriát, Caesar pedig Galliát kapta. Caesar – a szenátus számításaival ellentétben – jól kormányozza a neki kiosztott területet, sőt tovább is bővíti Kr.e. 58-51-ben Illiriával és Transalpániával. Az 50-es évek vége felé a triumvirátus felbomlott, ugyanis Crassust a parthusok megölték, és Caesar és Pompeius között is ellentétek éleződnek ki. Pompeius a szenátussal szövetkezve visszahívatja triumvirtársát Rómába hadserege nélkül. Ezután Kr.e. 49-ben Caesar a hatalomátvétel mellett döntött, fölismerte, hogy a birodalmat nem lehet az eddigi módszerrel hatásosan irányítani. Egy évvel később Pharszalosznál legyőzte Pompeiust. 

Kr.e. 48-44 közötti időben Caesar diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelentette. Veteránjait letelepítette, kenyeret osztott a plebsznek, értékálló aranypénzt veretett, megreformálta a naptárat és további területekkel gazdagította a birodalmat. Továbbá segítette Kleopátrát a trónra jutásban és szövetséget kötött Egyiptommal. Marcus fölajánlotta neki a királyi koronát, de visszautasította. Ekkor határozza el 60 szenátor, hogy megölik. Caesar nem csak kitűnő hadvezér és politikus volt, hanem író és költő is. (Harcairól szóló műve a ,, Debello Gallici’’.)

Utódja Octavianus Antoniussal és Lepidussal létrehozza Kr.e. 43-ban a ll. triumvirátust. De később az Antonius és Octavianus közötti ellentétek miatt polgárháború robban ki, és Antoniust öngyilkosságba kergetik. Ezek után Octavianus (= Augustus) censor, örök consul, néptribunus és princepsz (=szenátorok feje) lesz. A principátussal megoldja a köztársaság válságát, és megteremti a Pax Romanat, azaz a római békét.

 

Függelék, fogalmak, személyek:

 

Plebejusok: a köznép tagjai, személyükben szabadok voltak, de jogokkal nem rendelkeztek
Patrícius: politikai jogokkal kizárólagosan rendelkező nemzetiségi arisztokrácia tagja
Consul: az egyik legfontosabb magistratus a köztársaságkori Rómában, ketten látták el a tisztet, a comitia centuriata választotta őket, a legfőbb katonai és bírói hatalommal rendelkeztek
Szenátus: öregek tanácsa, a köztársaság korában az állam legfőbb szerve, ellenőrizte az állam vagyonát, irányította a külügyeket, törvényeket javasolt, jóváhagyta a népgyűlések határozatait, rendeleteket alkotott
Optimaták: konzervatív szenátori családok, a földbirtokos arisztokrácia pártja a néppárttal szemben
Ager publicus: közföld, állami tulajdonban lévő terület

Crassus: az l. triumvirátus tagja, az egyik legvagyonosabb ember Rómában, a Spartacus vezette rabszolgafelkelés leverője, Kr.e. 53-ban ölik meg a parthusok
Julius Caesar: néppárti politikus, a 60-as években elnyeri a pontifex maximus címet, Hispániába kerül kormányzónak, consul, néptribunus, imperator, censor
Spartacus: thrák származású galdiátor, a Kr.e 73-71-ig tartó rabszolgafelkelés vezetője.
Kleopátra: Xlll. Ptolemaios lánya, egyiptomi királynő, szépsége Caesart és Antoniust is rabul ejtette, mindkettőjüktől gyereke született, Kr.e. 30-ban lett öngyilkos
Hannibál: pun hadvezér, apja: Hamilcar Barcas, fontos szerepet játszott a ll. pun háborúban, seregével az Alpokon keresztül közelítette meg Rómát, hogy elkerülje a római fogságot Kr.e. 182-ben öngyilkos lett

Kr.e. 264-241: l. pun háború, Szicíliánál az Aegates-szigeteknél vívták a rómaiak és a punok, a csapóhíd feltalálásával a rómaiak győztek
Kr.e. 218-201: ll. pun háború, kezdetekor Hispániában ütközött a két fél érdeke, megállapodást kötöttek, de Hannibál elfoglalta Seguntumot és megkezdődött a háború, a rómaiak nyereségével végződött Zamánál
Kr.e. 148-146: lll. pun háború, Karthagó a békeszerződésben leírtakat megszegve védekezőháborút folytatott Numídia ellen, az utolsó pun háborút a rómaiak indították megtorlásként, és teljes győzelmet arattak
Kr.e. 111-105: Jugurtha, numídiai király elleni háború, Marius vezetésével győztek a rómaiak
Kr.e. 44. március 15.: Caesar meggyilkolásának napja, Pompeius kúriájában szenátorok ölték meg Julius Brutus és Cassius vezetésével, ekkor hangzott el a híres mondat: ,,Te is fiam, Brutus ?’’



 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az antik hitvilág, művészet és tudomány

Az antik kultúra meglehetősen gazdag volt, ezért van, hogy a...

Close