Hirdetés

A római hódítás és következményei

11 perc olvasás

Az ókorban a Római Birodalom volt a Földközi-tenger medencéjének uralkodó állama. Megfelelő környezeti adottságai és belső rendszere emelte erre a címre.

Hirdetés


A terület már a neolitikumban lakott volt, de Róma mondai alapítása Romulus és Remus nevéhez fűződik Kr. e 753-ban. A valóságban a latin törzsek alapították a Tiberis folyó melletti hét dombon. A görögök délen alapítottak gyarmatvárosokat a Kr. e. VIII-VI. sz. /Szürakusza, Neapolis, Taras/, míg az etruszkok a fejlett városi kultúrával rendelkező északi szomszédok voltak. Róma fejlődésére mindkét szomszéd nagy hatással volt. Róma első államformája a királyság volt és a monda szerint Romulust még 6 király követte, tehát Kr. e. 510-ig hét király.

Ebben az időszakban alakult ki a társadalom szerkezete. A vezető réteg tagjai a patríciusok voltak, akik a földjeiket származás alapján kapták, közülük kerültek ki a senatus, tehát a király tanácsadó testületének tagjai. Az elszegényedett nemzetségtagokból jöttek létre a cliensek. A nemzetséghez nem tartozók és bevándorlók voltak a plebejusok. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, ők voltak a parasztság, a kézművesek, a kereskedők.

Ekkor voltak az első jelentős építkezések, amelyeknek köszönhetjük pl.: a Forum Romanum-ot.

A korszak katonailag a védekezésről szólt a keltákkal és az etruszkokkal szemben. Végül Kr. e. 510-ben az utolsó meggyengült királyt/Tarquinius Superbus/ elűzték és létrehozták az arisztokratikus köztársaságot.

Hirdetés

A köztársaságot a nép által választott tisztségviselők, a magistratusok irányították. A visszaélések ellen kettőzték a hivatalnokokat és mindenki csak egy évig tölthette be tisztségét. Fizetést nem kaptak, tehát csak patríciusok vállalhatták a feladatot. Az állam élén a két consul állt, békében övék volt a főhatalom, háborúban a katonai vezetés. A senatus létszáma eleinte 100, majd 300 fő volt, tagjai nemzetségfők lehettek. A consulok helyettesei a preatorok voltak, akik a város rendjének fenntartásáért feleltek, illetve az ezzel kapcsolatos bíráskodásokkal. Végveszély esetén diktátort választottak. Teljhatalommal bírt és később nem vonhatták felelősségre.

A háborúk során a plebejusok jelentősége egyre nőtt, így eredményesen indíthattak harcot követeléseik teljesítéséért, melyek közül legfőbb a római polgárjog elnyerése volt. A követelések fokozatosan valósulhattak meg. Néptribunust választhattak (Kr. e 494), amely egy külön tisztség volt plebejusok számára. Személyük sérthetetlen volt és megvétózhatták a törvényeket. Kr. e 451-ben írásba foglalták a törvényeket/XII. Táblás törvények/, amelyek már nem tettek különbséget plebejus és patrícius között, vagyoni különbség számított a büntetéseknél. A társadalom alapegységének a családot jelölte meg, amelyben az apának szinte korlátlan hatalmat biztosított.

Kr. e. 326-ban eltörölték az adósrabszolgaságot, hiszen a hódítások nagy mennyiségű, olcsó rabszolga beáramlását tették lehetővé. Kr. e 287-től pedig a népgyűlés határozatai az egész római népre kiterjedtek, így lehetővé téve egy új társadalmi csoport, a nemesség kialakulását, a gazdag plebejusok és a patríciusok összeolvadása révén.

Ezzel egy időben bontakoztak ki a hódítások. A korábbi védekező állásmóddal szemben területszerzés lett a cél. Az első győzelmeket Közép-Itália területén aratták. Az „Oszd meg és uralkodj!”Divide et impera! elvét megvalósítva elfoglalták Campaniát és Etruriát, majd a területeken coloniakat létrehozva, biztosították a római fennhatóságot.

Kr. e. 272-re Róma lett Itália ura, ami kiváltotta az észak-afrikai kereskedő város, Karthágó ellenállását.

Hirdetés

Az első római-pun háború (Kr. e 264-241) érdekkonfliktusa Szicília megszerzése volt. Eleinte tengeren a punok fölénye érvényesült, de egy technikai újítással, a csapóhíd feltalálásával végül a rómaiak győztek. Karthágó kénytelen volt hadisarcot fizetni és lemondani a szigetről.

Szicília lett Róma első provinciája, ami azt jelentette, hogy adófizetésre kényszerült, hivatalnokait Róma nevezte ki és nem lehetett független külpolitikája sem.

Ezt követte Szardínia és Korzika megszerzése. (A nyugati irányú terjeszkedést segítette, hogy ebbe az irányba voltak római kikötők és hellenisztikus államok sem akadályozták őket.)

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!