A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A római hódítás és következményei

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
9681
Nyomtasd
Dátum: 2010-07-07 Küldd tovább
  Letöltés

Az ókorban a Római Birodalom volt a Földközi-tenger medencéjének uralkodó állama. Megfelelő környezeti adottságai és belső rendszere emelte erre a címre.

A terület már a neolitikumban lakott volt, de Róma mondai alapítása Romulus és Remus nevéhez fűződik Kr. e 753-ban. A valóságban a latin törzsek alapították a Tiberis folyó melletti hét dombon. A görögök délen alapítottak gyarmatvárosokat a Kr. e. VIII-VI. sz. /Szürakusza, Neapolis, Taras/, míg az etruszkok a fejlett városi kultúrával rendelkező északi szomszédok voltak. Róma fejlődésére mindkét szomszéd nagy hatással volt. Róma első államformája a királyság volt és a monda szerint Romulust még 6 király követte, tehát Kr. e. 510-ig hét király.

Ebben az időszakban alakult ki a társadalom szerkezete. A vezető réteg tagjai a patríciusok voltak, akik a földjeiket származás alapján kapták, közülük kerültek ki a senatus, tehát a király tanácsadó testületének tagjai. Az elszegényedett nemzetségtagokból jöttek létre a cliensek. A nemzetséghez nem tartozók és bevándorlók voltak a plebejusok. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, ők voltak a parasztság, a kézművesek, a kereskedők.

Ekkor voltak az első jelentős építkezések, amelyeknek köszönhetjük pl.: a Forum Romanum-ot.

A korszak katonailag a védekezésről szólt a keltákkal és az etruszkokkal szemben. Végül Kr. e. 510-ben az utolsó meggyengült királyt/Tarquinius Superbus/ elűzték és létrehozták az arisztokratikus köztársaságot.

A köztársaságot a nép által választott tisztségviselők, a magistratusok irányították. A visszaélések ellen kettőzték a hivatalnokokat és mindenki csak egy évig tölthette be tisztségét. Fizetést nem kaptak, tehát csak patríciusok vállalhatták a feladatot. Az állam élén a két consul állt, békében övék volt a főhatalom, háborúban a katonai vezetés. A senatus létszáma eleinte 100, majd 300 fő volt, tagjai nemzetségfők lehettek. A consulok helyettesei a preatorok voltak, akik a város rendjének fenntartásáért feleltek, illetve az ezzel kapcsolatos bíráskodásokkal. Végveszély esetén diktátort választottak. Teljhatalommal bírt és később nem vonhatták felelősségre.

A háborúk során a plebejusok jelentősége egyre nőtt, így eredményesen indíthattak harcot követeléseik teljesítéséért, melyek közül legfőbb a római polgárjog elnyerése volt. A követelések fokozatosan valósulhattak meg. Néptribunust választhattak (Kr. e 494), amely egy külön tisztség volt plebejusok számára. Személyük sérthetetlen volt és megvétózhatták a törvényeket. Kr. e 451-ben írásba foglalták a törvényeket/XII. Táblás törvények/, amelyek már nem tettek különbséget plebejus és patrícius között, vagyoni különbség számított a büntetéseknél. A társadalom alapegységének a családot jelölte meg, amelyben az apának szinte korlátlan hatalmat biztosított.

Kr. e. 326-ban eltörölték az adósrabszolgaságot, hiszen a hódítások nagy mennyiségű, olcsó rabszolga beáramlását tették lehetővé. Kr. e 287-től pedig a népgyűlés határozatai az egész római népre kiterjedtek, így lehetővé téve egy új társadalmi csoport, a nemesség kialakulását, a gazdag plebejusok és a patríciusok összeolvadása révén.

Ezzel egy időben bontakoztak ki a hódítások. A korábbi védekező állásmóddal szemben területszerzés lett a cél. Az első győzelmeket Közép-Itália területén aratták. Az „Oszd meg és uralkodj!”Divide et impera! elvét megvalósítva elfoglalták Campaniát és Etruriát, majd a területeken coloniakat létrehozva, biztosították a római fennhatóságot.

Kr. e. 272-re Róma lett Itália ura, ami kiváltotta az észak-afrikai kereskedő város, Karthágó ellenállását.

Az első római-pun háború (Kr. e 264-241) érdekkonfliktusa Szicília megszerzése volt. Eleinte tengeren a punok fölénye érvényesült, de egy technikai újítással, a csapóhíd feltalálásával végül a rómaiak győztek. Karthágó kénytelen volt hadisarcot fizetni és lemondani a szigetről.

Szicília lett Róma első provinciája, ami azt jelentette, hogy adófizetésre kényszerült, hivatalnokait Róma nevezte ki és nem lehetett független külpolitikája sem.

Ezt követte Szardínia és Korzika megszerzése. (A nyugati irányú terjeszkedést segítette, hogy ebbe az irányba voltak római kikötők és hellenisztikus államok sem akadályozták őket.)

A második pun háború (Kr. e 218- 201) idején Karthágó ereje még nem tört meg. Kiemelkedő hadvezére, Hannibál váratlanul akart Rómára törni, ezért az Alpokon keresztül közelítette meg a birodalmat.”Hannibal ante portas!”Hannibál a kapuk előtt! Cannae-nál (Kr. e. 216) megsemmisítette a római sereget, de Róma szövetségesei kitartottak. A fordulatot az hozta, hogy római részről is egy jelentős hadvezér került hatalomra Cornelius Scipio személyében, aki átkelt Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszarendelni seregeit.

Kr. e. 202-ben Zamánál súlyos vereséget szenvedtek a punok. A békediktátumban kötelezték őket a flottájuk leszerelésére, jelentős jóvátétel fizetésre és hogy Róma engedélye nélkül nem kezdhet háborút. Róma ez által a Fölközi-tenger nyugati medencéjének legjelentősebb birodalma lett.

Az utolsó tétel adott ürügyet a harmadik pun háborúhoz (Kr. e. 149-146), mert Karthágó egy szomszédos afrikai törzzsel háborút kezdett, ezért a római seregek földig rombolták a várost, helyén pedig létrehozták Africa provinciát.

Keleten ezzel egy időben megszerezték Macedonia provinciát, a görög területet Achaia néven, majd végrendeleti úton Kis-Ázsiát Asia provincia néven.

A gyarmatosításnak azonban negatív hatásai is voltak. Megkezdődött a társadalom szétcsúszása. A provinciák jövedelmeit elsősorban a kereskedők fölözték le, akik adóbérlettel foglalkoztak és a bérleti díj többszörösét hajtották be, viszont Róma törvényeinek értelmében le kellett mondaniuk politikai jogaikról. Így jött létre egy új réteg, a lovagrend.

A vezető réteg a nagybirtokos arisztokrácia lett, akik a főhivatalnokokat, a senatus tagjait adták. Innen származik nevük is, a senatori rend. Az ager publicusból/közös földek/ nagy területeket szereztek meg, amiket magántulajdonként kezeltek, ezek voltak a latifundiumok/nagybirtokok/. Ezeken a birtokokon megindult a modernizálás; a belterjes termelésre való áttérés, a zöldség-és gyümölcstermesztés. Ezenkívül az olcsó rabszolgák munkaerőkként való alkalmazása.

Nőtt a rabszolgák száma. Árukat szaktudásuk határozta meg; külön kasztot képviseltek a gladiátorok.

A kisbirtokosoknak nem volt elég vagyona a modernizációhoz, így tömegesen szegényedtek el a parasztcsaládok. A háború idején nem tudták művelni földjüket, a felperzselt föld taktikája miatt birtokaik elpusztultak. Ők alkották a plebset. Egy részük ingyenélő tömeggé vélt, amely pénzért árulta politikai szavazatait. Ők voltak a proletárok/nincstelenek/, akiket a Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszt! megszerzése motivált.

A városállami hivatalszervezet nem tudott birodalmi szintű problémákat ellátni. A katonaságban utánpótlás válság alakultak ki, hiszen nőttek a határok és a belső rendfenntartásra szükséges erők. A néphadseregben csak a vagyonosok szolgáltak. A helyzet igényelte a változtatást.

Az első politikusok, akik reform célokat fogalmaztak meg, a Gracchus testvérek, Tiberius és Caius voltak. Mindketten néptribunusi címet viseltek és munkásságuk Kr. e 133 és 123 között bontakozott ki.

Tiberius a Licinius-Sextius-féle földtörvény értelmében visszavette az ager publicus jelentős részét és földosztás kívánt. Ez a senatori rend érdekeit sértette/befektetéseik sérültek/, utcai összetűzések robbantak ki, amelyben Tiberiust meggyilkolták.

Testvére a lovagokra támaszkodott elsősorban, nekik kedvező döntéseket vitt keresztül/provinciák ítélkezését rájuk bízta/. Levitte a gabona árát, polgárjogot kívánt juttatni a szövetségeseknek, de ezzel a plebset fordította maga ellen. Végül öngyilkosságba hajszolták.

Polgárháborús helyzet bontakozott ki Rómában, ami kedvezett az egyeduralom létrejöttének és a köztársaság válságának. Ennek első lépése Marius és Sulla viszálya volt. Marius hadsereg reformjainak/Kr. e. 105/ köszönhette sikereit. Létrehozta az antik proletárokból a zsoldossereget, bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet, ruházatot, s mozgékonyabbá tette a légiókat. A katonák 16 évi szolgálatért, veteránként földet kaphattak, a hadsereg felhasználható volt a politikai ambíciók eléréséhez, ezáltal erősödtek a politikai háborúk.

Közben Kis-Ázsiában harcok robbantak ki, a sereg élére Sullát állították. Mivel Mariust consullá nevezték ki a néppártiak, Sulla visszafordult és saját zsoldosaival indult Róma ellen, a törvényt megszegve. Kr.e. 83-ban korlátlan időre diktátorrá neveztette ki magát és korlátozta a néptribunusi hatalmat. Ellenfelei ellen a feketelista/proscriptio/ rendszerét alkalmazta. Aki rákerült a listára, azt bárki büntetlenül megölhette. A senatust 300-ról 600 főre emelte. Munkáját a köztársaság és a senatori rend/optimaták/ védelmében fejtette ki, és amikor úgy látta elérte célját, lemondott. Műve azonban sokkal inkább a köztársaság diktatórikus és törvénytelen módjához vezetett el.

A birodalom területén sorra törtek ki rabszolgafelkelések, ezek közül a leghíresebb a Spartacus-féle, amit Crassus vert le. A másik veszélyt a kalóztámadások jelentették, amely ellen Pompeius lépett fel sikeresen. Crassus, Pompeius és Caesar Kr. e. 60-ban szövetséget kötöttek, amely az I. triumvirátus létrejöttét jelentette. Később Caesar consul lett, majd örökös diktátor és végleg szakított a köztársaság rendjével. Halála után/Kr. e. 44. március idusa/, már a nevéből eredő császárság lett Róma államformája egészen bukásáig. Augustus császár/Octavianus/ leplezett egyeduralma, a principatus teremti meg Róma békéjét. A keleti típusú despotikus hatalomgyakorlás tette naggyá a Római Birodalmat.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A dualizmus korának társadalma

A második ipari forradalom (1870-1914) okozta gazdasági fejlődés átalakította a...

Close