A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A rendszerváltás menete

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
6670
Nyomtasd
Dátum: 2010-07-03 Küldd tovább
  Letöltés

Előzmények:

1973 kőolajválság okozta gazdasági problémák, tarthatatlanná tették a Kádár-rendszer életszínvonal-politikáját, ami hitelválságba, adósságspirálba vitte Magyarországot, melyből kiutat jelentett, hogy 1981-ben felvették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba, Világbankba, aminek révén elkerültük az államcsődöt. Ez a gazdasági nehézség vezetett ahhoz, hogy a párton belül aktivizálódtak a reformközgazdászok valamint a párton kívüli, ellenzéki értelmiségiek két csoportja ún. Beszélő-kör, vagy polgári-demokraták; illetve a Tiszatáj folyóirat körül tömörülő a határon túli magyarok sorsáért felszólaló írók.

Már 1977 januárjában a magyar értelmiség néhány tagja állást foglalt a csehszlovákiai ellenzék Charta-77 elnevezésű polgárjogi kezdeményezése mellett. Kialakultak a magyar ellenzéki gondolkodás műhelyei és megjelent a házi készítésű sajtó, a szamizdat is.

1981-ben jelent meg a legjelentősebb szamizdat folyóirat a Beszélő. Az ellenzéki irodalom terjesztését és olvasását büntették, de nem tudták meggátolni a terjedésüket.

Az 1980-as években sorra alakultak a klubok, társaságok – a civil társadalom bele akart szólni a közügyekbe (Duna-kör, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Veres Péter Társaság)

1985-ben a magyar ellenzék 45 tagja tanácskozást tartott Monoron: elemezték az ország társadalmi és gazdasági válságának okait, keresték a kiút lehetőségeit.

1986 novemberében a Magyar Írószövetség a közgyűlésén kibuktatta a vezetésből a párt által támogatottakat.

1987 nyarán a Beszélő különszámában a radikális ellenzék megjelentette Társadalmi szerződés címmel politikai programját:

- Kádárnak le kell mondania

- gyökeres politikai fordulatra van szükség – gazdasági és politikai reformokra épülő politikára

- társadalmi egyetértésre van szükség, enélkül nem valósulhat meg a nemzeti felemelkedés

1987 júniusában a pártvezetés személyi változásokat hajtott végre:

- a miniszterelnök Grósz Károly lett

- az Elnöki Tanács elnöke Németh Károly lett

A változtatásokkal nemcsak a társadalom, hanem az MSZMP tagságának jelentős része is elégedetlen volt.

Az események következtében a hatalom arra kényszerült, hogy módosítsa az ellenzékkel szembeni politikáját: szélesebb teret engedtek a párbeszéd lehetőségének, de elutasították, hogy az ellenzék szervezett akciókat indítson.

 

Menete, jellemzői:

Az események hatására az új miniszterelnök kénytelen volt a korlátozott pluralizmus programjával fellépni. Az ellenzéknek a korábbinál valamivel tágasabb keretet kínált a Grósz-kormány. Az ellenzék számára azonban nyilvánvaló volt, hogy ez a program nem jelent változást.

1988-ban a lassú elszegényedésre válaszul a magyar társadalom fokozottabb változásokat követelt. Mivel a fennálló rendszer már nem tudta biztosítani az életszínvonal javítását, ezért a nép elfogadta az ellenzéki értelmiség javaslatát, a nyugati típusú demokráciát. Ebben viszont elsősorban nem a szabad társadalom eszménye vonzotta, hanem a fogyasztói társadalomé.

1988-ban jöttek létre az első ún. rendszerváltó pártok (MDF, FIDESZ, SZDSZ), még az egypártrendszer keretei között.

A Magyar Demokrata Fórum 1988 januárjától nyílt vitanapokat rendezett a Jurta Színházban. Ezeken az ellenzék minden irányzata részt vett, éppúgy, mint az 1988. március 15-i ünnepségeken, melyet a rendőrség még feloszlatott. 1988. március 30-án megalakult a FIDESZ, mint önálló, ifjúsági szervezet. Május 1-jén alakult meg a Szabad Kezdeményezések Hálózata, ez az SZDSZ elődszervezete lett. 1988 májusában szervezték meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságát (1956 áldozatainak felkutatására) is. Ekkor jött létre a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét, amely először ütött rést az állampárti szakszervezet, a SZOT kizárólagosságán.

Az MSZMP-n belül is egyre többen elégedetlenek voltak a fennálló vezetéssel és annak módszereivel. Pozsgay mellett Nyers Rezső szerepét kell megemlíteni, aki az Új Márciusi Frontot szervezte. Ez a párton belüli reformereket tömörítette. 1988 májusában pártértekezletet tartottak, ezen Kádár és klikkje kibukott a hatalomból. Beválasztották a Politikai Bizottságba Pozsgay Imrét és Nyers Rezsőt. A párt főtitkára és a miniszterelnök Grósz Károly lett. Kádár János az MSZMP elnöke lett, rendszerének bukását jelezte már ez a személyi változás is. Kádárék menesztése tehát felemás eredményt hozott. Grósz a munkásőröknek az ellenzékkel szembeni erőszakos eszközök alkalmazhatóságát említette.

Magyarország és a térség politikai változásait csak a szovjet politika alakulásának függvényében lehet megérteni. Az 1985-ben kezdődő szovjet változások (peresztrojka, glasznoszty) idején Moszkva a szovjet birodalom belső bajaival volt elfoglalva, ezért egyre kevesebb figyelmet tudott fordítani a csatlós országokra, ami megnövelte az itteni ellenzék mozgásterét. 1988 októberében Mihail Gorbacsov megválasztásával eldőlt a belső szovjet hatalmi harc, s ezt követően a szovjet vonalhoz következetesen ragaszkodó magyar pártvezetés már nem zárkózhatott el a többpártrendszer elvi elfogadásától. A hidegháború felszámolását eredményező szovjet-amerikai tárgyalások során Szovjetunió vezetője kijelentette: nem akadályozza a változásokat, nem fog fegyveresen beavatkozni, így 1989-ben a közép-európai országokban még nagyobb lendületet vett az ellenzék.

1988. június 27-én az ellenzék szervezésében tüntetést tartottak a romániai falurombolások ellen. 1988. szeptember 3-án tartotta második lakitelki tanácskozását az MDF, amelyen elhatározta, hogy tagsággal rendelkező független társadalmi szervezetté alakul, miközben a gyakorlatban már pártként működött. November 13-án megalakult az SZDSZ. November 12-én alakult meg a Független Kisgazda -, Földmunkás-, és Polgári Párt Szentendrei Városi Szervezete, november 18-án pedig bejelentették, hogy a párt az 1930-ban alakult párt jogutódjának tekinti magát. November 19-20-án tartotta első ülését a FIDESZ, s ezzel már nyíltan párttá vált. 1989 elején megalakult a Kereszténydemokrata Néppárt. Az FKgP, a KDNP, majd az MSZDP 1949-ben betiltott történelmi pártként alakult újra.

A többpártrendszer kialakulása idegességet okozott a Grósz Károly körül tömörülő csoportban. Annál is inkább, mert a falurombolások leállításáról folytatott tárgyalások is kudarcba fulladtak. A magyar társadalom elkeseredve állapította meg, hogy az új kormány sem képes megvédeni a határon túli magyarság érdekeit. Grósz úgy látta helyesnek, ha a gazdasági nehézségek miatt a kormány vezetését egy gazdasági szakemberre bízza, így lett Németh Miklós a miniszterelnök. November 29-én fehérterrorral riogatott Grósz az MSZMP tisztségviselőinek tartott kongresszuson. A lakosság többsége azonban ezt visszautasította, de a párt sem értett egyet vele. Így hamarosan leváltották, s helyére Németh Miklós került, aki szakértő-kormányt alakított, melynek miniszterei már nem a párthűség alapján teljesítették vállalt feladatukat.

1988 decemberében az ellenzék egy nyilatkozatot juttatott el az MSZMP vezetőihez, ebben leszögezték a rendszerváltás szükségességét, és egyértelművé tették a békés átmenet iránti igényüket, ezzel megerősítették az MSZMP reformerőinek helyzetét. 1989 január 28-án Pozsgay Imre bejelentette egy rádióadásban, hogy 1956-ban Nagy Imrének volt igaza, és nem ellenforradalom, hanem népfelkelés következett be. Február 16-án az MSZMP a többpártrendszer elfogadása mellett döntött. Az ellenzék kerekasztal tárgyalást javasolt a kormány, az MSZMP és a demokratikus szervezetek részvételével, amelynek feladata és célja az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kidolgozása.

1989 elején Németh Miklós kormánya önállósította magát és egyre nagyobb teret szentelt programjában a jogállamiság kérdésének.

Az ellenzéki erők kezdetben egyetértettek a kormány alkotmányozási elképzeléseivel, miszerint a megalkotott szövegtervezetet szakmai és társadalmi vitára bocsátják, majd a szükségessé váló módosítások után terjesztik az országgyűlés elé, és elfogadása után népszavazással erősítik meg. Közben azonban az MSZMP az ellenzék megosztására törekedett, és maga akarja kiválogatni ellenfeleit. Erre a Független Jogászfórum kezdeményezésére az ellenzéki pártok megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA). Ennek tagjai: a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a FIDESZ, az FKGP, az MDF, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az SZDSZ és a Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Később csatlakozott a Kereszténydemokrata Néppárt is.

Április 7-én az EKA vezetői Kónya Imrét bízták meg, hogy követeléseiket adja át a Parlamentben összegyűlt baloldali erőknek, és ismertesse az országgyűlés előtt. Azonban Kónyának csak átadni engedték az üzenetet, felolvasni nem volt módja. Az ellenzék követelte többek között az alkotmányozás demokratikus rendjének biztosítását, a szabad és demokratikus választások feltételeinek megteremtését és a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének megvitatását.

Miután az EKA és az MSZMP közti tárgyalások holtpontra jutottak, a két fél szakértői kezdtek tárgyalásokat. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a demokratikus átmenet csak békés úton és demokratikus eszközökkel mehet végbe. 1989. június 13-án a Parlamentben megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai. Ezzel kezdetét vette a tárgyalásos forradalom.

1989. március 15-e közeledtével kiéleződtek az ellentétek, miután a hatalom, az általa korábban semmi vett ünnep, közös megünneplését kezdte szorgalmazni. Az ellenzéki pártok elhatározták, hogy a hivatalos ünnepségtől függetlenül szervezik meg az ünneplést. Az ünneplés során tervbe vették, hogy a Szabadság téren tiltakoznak a Magyar Televízió egyoldalú tájékoztatása ellen. Erre a rendpártiak a tévé elfoglalásáról kezdtek beszélni, e tudatos félremagyarázással igyekeztek riadalmat kelteni a társadalomban.

Az ünneplésen sokan vettek részt, sor került a tévé jelképes elfoglalására és itt olvasták fel a modern 12 pontot. Ennek legfontosabb követelése volt, a szabad, demokratikus választások megtartása és a rendőrállam helyett a jogállam követelése. Ezt követően a Kossuth térre vonultak, majd a Bem térre özönlöttek. Este a Lánchídon átvonulva emlékeztek a szétvert 1986. március 15-ére, majd az MDF várban rendezett nagygyűlésén vettek részt.

A fővárosihoz hasonlóan minden nagyobb városban rendeztek független ünnepségeket. Itt már követelték a szovjet csapatok kivonását is.

1989 tavaszán a kormány tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról, és megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a szovjet csapatok 1991 június 30-ig kivonulnak hazánkból.

Az ellenzék pártok a Történelmi Igazságtétel Bizottságának kezdeményezésére megemlékezést szervezett június 16-ra Nagy Imre és társainak újratemetésére.

A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon június 21-én megegyeztek abban, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat. Ennek értelmében a kormány visszavonta már benyújtott rendszerváltoztató törvényjavaslatait. Ezt követően a Nemzeti Kerekasztal az országgyűlés napirendjéről levett és más sarkalatos törvények megfogalmazására törekedett.

1989. június 13-tól szeptember 18-ig folytak a Nemzeti Kerekasztal egyeztető tárgyalásai mind középszinten, mind az albizottságokban. A Nemzeti Kerekasztal történelmi érdeme, hogy a hosszadalmas és feszültségekkel teli viták után közmegegyezést teremtett az alkotmányosság, a békés átmenet és a jogállamiság kérdésében. A siker jórészt a tárgyalásokat vezető és irányító Pozsgay Imre kompromisszumkészségén valamint a hasonló tárgyalási stílust követő Antall József és Szabad György megegyezésre kész fáradozásán múlt.

A megállapodás öt sarkalatos törvényben öltött testet: az alkotmány módosításáról, az alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A Nemzeti Kerekasztal a törvényjavaslatokat megküldte a miniszterelnöknek, hogy azokat terjessze az országgyűlés elé. Ennek megtörténte után az országgyűlés elfogadta a törvényeket. Pártállami idők parlamentje fogadta el a rendszerváltást rögzítő új jogszabályokat, miként 1848-ban is a rendek az alkotmányos monarchia berendezkedését.

Október elején megszűnt az MSZMP helyébe az MSZP (utódpárt – vagyon került hozzá, míg az ideológiai örökös a Munkáspárt lett) lépett. Ezzel elhárult az utolsó és legfőbb akadály a demokratikus jogállam létrehozásának útjából.

A forradalom méltó megünneplését még augusztusban a Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) kezdeményezte.

Miután az országgyűlés október 20-án befejezte a sarkalatos törvények elfogadását, a kormány úgy határozott, hogy 1989 október 23-a legyen a III. Magyar Köztársaság kikiáltásának napja. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök az Országház egyik ablakából a Kossuth téren összegyűltek előtt kikiáltotta a köztársaságot. Ezzel megszületett a parlamentáris jogállam Magyarországon.

A 4 igenes népszavazás rögzítette 90%-os többséggel a Munkásőrség felszámolását, a pártok kivonulását a munkahelyekről, valamint szűk többséggel azt, hogy először lesznek parlamenti választások, majd ezt követően államfőválasztás. Így a kommunista politikusoknak nem sikerül átmenteniük hatalmukat, hiszen a választási kampány során az ellenzék politikusai is ismertté válhattak.

Az országgyűlési választásra 1990 március-áprilisában került sor, (plakátok szimbólumait ismertetni kell! – forrás), melynek eredményeként az MDF megnyerte a választásokat, de koalíciós kormányt alakított Antall József. Ellenzékbe került az SZDSZ, Fidesz, MSZP. Az új parlament választotta meg a nyár folyamán az MDF-SZDSZ paktum eredményeként Göncz Árpádot (SZDSZ) köztársasági elnökké, valamint elfogadták a konstruktív bizalmatlanság intézményét, mely a kormány stabilitását volt hivatott szolgálni.

Októberben zajlottak az önkormányzati választások, mely során a képviselők 80%-a újonnan került be. Ezzel zárult le a rendszerváltás folyamata politikai téren.

A gazdaságban már 1988-tól megkezdődött a spontán privatizáció (magánosítás), de ez elsősorban a politikai és kapcsolati tőkével rendelkezőket érintette. Átmentették vagyonukat. Az Antall-kormány időszakában a privatizáció-reprivatizáció (mindent az eredeti tulajdonosok kapjanak vissza) vitája folyt, mely végül a magánosítás elfogadásával zárult, de ehhez alapvetően a hazai tőke hiányzott. A Horn-kormány ideje alatt külföldi tőkebevonással vett lendületet a privatizáció, mely a munkanélküliséget növelte, életszínvonal-csökkenéssel járt. Ugyanakkor az államháztartás hiánya nem csökkent, ezért volt szükség a Bokros-csomagra, mely kiadás-bevétel egyensúlyát állította helyre. Kialakult a szociális piacgazdaság, vállalkozás szabadsága, mely a társadalom vagyoni differenciálódáshoz vezetett.

A külpolitikai rendszerváltás 1991-ben vette kezdetét, amikor a szovjet csapatok kivonultak az országból, megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST. A nyugati orientáció jele volt, hogy Magyarország tagja lett az Európa Tanácsnak (EU „előszobája”), majd 1999-ben a NATO katonai szervezetnek és 2004. május 1-jén az Európai Unió tagja lett.

Kulturális téren sajtó-, véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül.

A rendszerváltás fogadtatása a társadalomban vegyes érzelmeket vált ki. Vannak csoportok, amelyek megkérdőjelezik a rendszerváltás bekövetkezését, ami helytelen, hiszen politikai, gazdasági, külpolitikai téren egyértelműen lezajlott a változás. Miután nem hozott rögtön nyugati típusú életszínvonalat, ezért a társadalom jelentős része csalódásként éli meg a változásokat. Elgondolkodtató, hogy 20 év telt el a rendszerváltás óta, s eddig alkotmánymódosítás rögzítette a változásokat. Új, a polgári demokratikus átalakulást magába foglaló egységes alaptörvény elfogadására a politikai szándékot és a kétharmados többséget a 2010-es választások hozták el.

Egy politológus szerint politikai rendszerváltozáshoz 6 hónap elég, gazdaságihoz 6 év, kulturálishoz 60 év is kevés. Mindazok, akik éltek a Kádár-rendszer létbiztonságot, stabil munkahelyeket szavatoló rendszerében, azok nosztalgiával tekintenek vissza, feledve annak a korszaknak az árnyoldalait. A jelen problémái felnagyítva feledtetik, hogy ezek megoldása mindannyiunk feladata, ehhez nemcsak a jogainkkal kell tisztában lennünk, de kötelességeinkkel is!


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (2)


Ezt olvastad már?
Magyarország gazdasága az Anjou-korban

Az Árpád-ház kihalása (1301) után az ország a tartományurak (Csák...

Close