A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A magyar honfoglalás

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
11065
Nyomtasd
Dátum: 2012-04-10 Küldd tovább
  Letöltés

I. Őstörténet

1. A Kr.e. V – IV. évezred körül a magyarok (uráli népek) erdő ill. sztyeppelakók voltak (Uráli őshaza: Nyugat-Szibériában). A kutatás mai állása szerint az URÁLI ŐSHAZA Nyugat-Szibériában, az Ob folyó alsó folyása mellett, és az Urál-hg. déli részén, erdős területen volt, ahol az uráli népek közössége élt.

- A paleolit – kori ősemberek életét élték.

- Halászat-vadászat gyűjtögető életmód.

- Pattintott kőeszközöket használtak, de ismerték az íjat, a nyilat és a fazekasságot.

2. Kr.e. 3000 körül az Uráli népek kettéváltak: (Finnugor-kor), a finn-ugorok nemzetségi szervezetben éltek, földbemélyesztett veremházakban éltek.

- megjelentek a csiszolt kőeszközök.

- új szavak: tesztrészek, természeti jelenségek, számnevek, rokonság, alapvető igék.

3. Kr.e. 2000 körül kiváltak a finnek: Ugor-kor.

- nomád/félnomád életmód, az ugorok legeltető állattartással biztosították megélhetésüket. Átálltunk a földművelésre és az állattartásra.

- új szavak: ló, fék, nyereg, a lótartás jelentősége megnőtt.

- Iráni népek hatására megismertük a fémeket. (réz csak Kr.e.: 1500 körül)

- apajogú nemzetségi szervezetekben éltünk.

Településeik vízparton álltak, a folyók tehát közlekedési útvonalként fontos szerepet játszottak életükben. Házaik négyszögletesek voltak, belsejük 25-30 cm-rel mélyebben húzódott, a gerenda falak fölé boruló sártetőt pedig cölöpsor tartotta. A hajózás ismeretéről tanúskodik az az i. e. III. évezredre datált, fatörzsből vájt csónak, amelyet az Oka mellett találtak, a Vicsegda vidéken pedig ősi evező került elő. A halászatot horgokkal, hálókkal, az árterületeken felállított karókból és cölöpökből készített csapdákkal végezték.

A famegmunkáláshoz már a kőkorszakban jól kidolgozott baltákat, kaparókat, a vadászathoz nyílhegyeket készítettek. A szerszám és fegyverkészletet bővítették a III. évezred vége felé elterjedt réz és bronzeszközök. Az i.e. II. évezred közepére tehető az ugor alapnyelv elkülönülése.

A kézművesek szerszámaikkal együtt külön csoportba kezdenek temetkezni, s a kialakuló társadalmi rétegződésjeleként a halottakat fegyverekkel, ékszerekkel helyezik a sírba, amíg a többiek sírjai szegényesebbek. Az ugorokkal szomszédos déli füves pusztaság iráni nyelvű népei őseinkre gyakorolt kulturális hatását számos jövevényszó jelzi. E népekkel keveredésre is sor került.

4. Kr.e. 1000 körül felbomlott az ugor közösség: az obi-ugorok (vogulok, osztjákok) visszaköltöztek az Ob folyó partjához és visszatértek a halászathoz. Az ősmagyarság (előmagyarok) nagyjából i.e. 1000 és 500 között kezdte el önálló életét. Obi-ugorok és déli-ugorok (előmagyarok) szétválásának időszaka. A „magyar őshaza” területét a Dél-Urál környékére tehetjük. Ezt a területsávot szkíták és szarmaták lakták.

- sámánhit (világfa: égígérő fa melynek három szintje: az alvilág, a föld és az ég. Táltos: Varázsló, aki kapcsolatba tud lépni a szellemekkel. Táltosdob, síp: a táltos eszközei.)

5. Kr. e. 500 körül kezdődött és Kr. u. 500-ig tartó időszakban őseink átköltöztek a mai Baskíriába, az egykori Magna Hungariába (=régi Magyarország; az itt maradottakra talált rá Julianus barát 1230-as években).

Urál és a Volga között terült el (ma Baskíria). Itt is nomád/félnomád életmód.

- vándorló, legeltető állattartás, mely hatalmas gazdasági előrelépést jelentett a vadászó-legeltető állattartáshoz képest.

- évszakonként változtattak legelőt => nagy állatállomány, mely magas fokú fegyelmet és szervezettséget igényelt. Ebben is fontos szerepe volt a lovaknak.

- a telet téli szálláshelyeken töltötték, ezek folyóvölgyek, nádas folyótorkolatok voltak. Csak kényszerítő körülmények miatt hagyták el (pl.: támadás)

- a téli szálláshely födet is műveltek (faeke, kézzel, sarlóval arattak, kézzel vetettek).

- Szükségessé vált a nagycsaládokba, nemzetségekbe, törzsekbe szerveződés => nagyobb katonai erő => könnyebben védhették az állatokat.

- a nomád közösség minden tagja részt vett a harcokban, mindenki tudott fegyverrel bánni.

- a nemzettségek/nagycsaládok vezetőinek hatalma megnőtt.

- A nagycsalád: 3-4 nemzedék együttesén alapuló társadalmi egység. Egy férfi van az élen, akit meghatározott idő után váltottak le.

- A nemzetség: 5-20 rokon nagycsaládjából álhatott. Alapja az apai ágon való vérrokonság. Kiegészült a rabolt nőkkel.

Törzsszövetség, életforma

A honfoglaló magyarság életmódja az erdős sztyepp és a sztyepp átmeneti területsávjához kötődött. A hét magyar törzs politikai szövetségét vérségi kötelékek erősítették. A fejedelmi hatalom az előkelőkre, a tehetősebb és szegényebb közrendűekre egyaránt kiterjedt. A törzsek vezéreit úrnak szólították.

A szegényebbek megnevezése ín volt. A társadalmi hierarchia legalján álltak a szolgák. Számuk nem volt túlságosan jelentős. A harácsoló hadjáratok mellett jövedelmi forrást jelentettek a szomszéd szláv népektől beszedett adók is. Maguk a magyarok is foglalkoztak legeltető, pásztorkodó állattartás mellett földműveléssel. Őseink között voltak kézművesek is.

Kereskedelmüket főként arab és perzsa kalmárok bonyolították le. Ismerték a pénzt, leginkább az arab dirhemeket használták.

A magyar köznép öltözete gatya, ing, köpeny és csizma volt. Kis bőrtarsolyt is viseltek, benne a legfontosabb használati tárgyakkal.

Az őshazában élő vándorló ősök vallása összefüggött az animizmussal, lélekhittel, a testnek a lélektől önálló létezését feltételező gondolkodásmóddal. Hittek a szellemek létezésében. Sámánjaik (táltosaik) révületben, vagyis eksztázisban viaskodtak a túlvilági szellemekkel.

Az ún. sámánhitű népek elképzelése szerint a világ rétegekre oszlik: a középső a mi világunk, a felső az istenek és szellemek lakóhelye, míg az alsó világ a gonosz szellemek tanyája. E világi rétegeket egy csodálatos fa, az életfa köti össze, melynek gyökere az alsó, csúcsa és felső ágai a felső világi rétegekbe nyúlnak. Ennek tetején ül az a csodálatos erővel bíró madár- általában sas képében -, amely az újszülöttek lelkét a fa csúcsáról lehozza. A fa ágai között van a Nap, a Hold és a csillagok.

A különböző világi rétegek közt, az ember és az istenek, vagy szellemek közt csak a különleges tulajdonságokkal és tudással rendelkező sámán tud közvetíteni, aki képes megnyerni a túlvilági erők jóindulatát és támogatását az ember számára. Vándorló őseink tisztelték a totemeket, egyes állatok neveit ki sem ejtették, külső jellegzetességeivel nevezték meg őket.

Népünk már vándorlása során kapcsolatba került a kereszténységgel. Az 5. század óta a krími gót püspökség már missziós tevékenységet folytatott a pusztai népek körében, “kereszt” szavunkat honfoglalás előtti szláv közvetítő szónak tartják.

A körünkbe érkezett Cirillt- legendája szerint- őseink szent embernek tekintették, tisztelettel fogadták, bár ez távolról sem jelenti, hogy tömegesen elfogadták volna tanítását, s megkeresztelkedtek volna.

Az ősmagyarok írása csaknem feledésbe merült. Késő középkori krónikáink említik a székelyek szkíta betűit, illetve a fára rótt, hunok módjára használt írást. Az i.sz. 5. századtól a magyarság ősei belesodródtak a népvándorlás áramlataiba. A vándorló magyarság életmódja, harcmodora, megjelenése, kultúrája ez időtől kezdett mind inkább törökössé válni.

6. 750 táján a magyarok átköltöztek Levédiába, (Volga és a Don közötti terület) ahol a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. (Kazár Kaganátus segédnépévé lettünk). A kabarok átmenetileg csatlakoztak a magyarokhoz, ők a honfoglalásnál az előhad szerepét töltötték be. Itt alakult ki a kettős fejedelemség intézménye: 1. gyula (hold): katonai, tényleges vezető és 2. kende vagy kündü (nap), névleges vezető, szakrális vezető. A kazár együttélésnek mélyreható gazdasági, nyelvi, műveltségi és politikai következményei voltak (földművelés és belterjes istállózó állattartás).

7. A 850-es évektől a magyar nép elszakadt a Kazár Fejedelemségtől és egyidejűleg szállásterületeit kiterjesztette Etelközre is (etil-folyó, tehát folyamköz). Itt történt meg a törzsek szövetsége (vérszerződés; törzsek 7+1: Tarján, Jenő, Kér, Keszi Nyék, Megyer, Kürtgyarmat + Kabar) és Álmos fejedelemmé választása.

- rosszul védhető határok=> támadások

- a legeltető állattartáshoz kevés terület (360.000 km2 )

- Hadjáratok során ismertük meg a Kárpát-medencét. Elődeink a 800-as évek közepétől egyre többször jártak Nyugaton, így módjuk volt a Kárpát-medencét alaposan megismerni.

 

Honfoglalás

Honfoglaláson a magyar népnek Etelközből a Kárpát-medencébe való beköltözését értjük. Az okok között említhető az, hogy az Etelköz sík területén átvezető utak nem voltak jól védhetőek, szemben a Kárpátok hegyekkel zárt vidékével. A hatalmi viszonyok is kedvezőek voltak, mert mindkét határos nép (frankok és bolgárok) peremvidéknek tartotta a területet.

A 800-as évek vége felé az Etelközben lakó magyarok tudatosan készültek a Kárpát-medence megszállására. Az első hadak 894-ben egy csellel szerezték meg a területet Szvatopluk morva uralkodótól.

Eközben 895-ben váratlan bolgár-besenyő támadásérte a magyarokat, akik kénytelenek voltak az állatállományt hátrahagyva bemenekülni a Kárpát-medencébe. A magyarság nagyobb része a Vereckei-szoroson át Árpád gyula, a többi Erdély szorosain át Kurszán kende vezetésével nyomult előre. Kurszán halálával Árpád a maga kezében egyesítette a hatalmat. A magasabb kultúrájú szláv lakossággal megindult a keveredés. A honfoglaló magyarság sajátos, fejlett kultúrát hozott magával.

A 896-ban kezdődött ideiglenes berendezkedés 900-ban zárult le a végleges birtokbavétellel. A honfoglalók számát közel félmillióra teszik. A behódolt népek (avarok, szlávok, szlovének, bolgárok) rövidesen élénk kapcsolatba kerültek a magyarokkal és besodródtak az akkori magyar társadalomba.

A második szakaszra 900-ban került sor. A Dunántúlt uraló frankok összeütközésbe keveredtek a morvákkal. A hadiszerencse először a morvák felé billent, de végül vereséget szenvedtek a magyaroktól, akik így megszállták a Dunántúlt, és egészen az Enns folyó határáig terjesztették ki befolyásukat.

 

II. A társadalmi tagozódás

A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető minden bizonnyal Kurszán kündü volt, a hadak vezére pedig Árpád (Álmos fia) gyula.

A honfoglalás-kori magyar társadalom tagolódása

A magyar társadalom alapsejtje a nagycsalád. Élén a legidősebb férfi állt. A családtagok két oldalán helyezkedtek el, mind a letelepedésnél, mind az ültetésnél: jobbról a magasabb rangúak, illetve az idősebbek. Hasonlóan alakult a nemzetségek helye és szerepe a törzsben, törzseké a törzsszövetségben.

Az elfoglalt területet a gyepű vette körül: lakatlan, a természettől védett, helyenként mesterséges nehezen járhatóvá tett övezet. A törzsek területén belül a nemzetségeknek, illetve a nagycsaládoknak volt téli és nyári szállásuk. E nomád pásztorélet nyomai még a XII. században is megvoltak. Házaik egyetlen 80-160 cm-re a földbe süllyesztett, kemencével fűtött helyiségből álltak.

A honfoglaló magyarság egynejűségben élt. Főfoglalkozásuk az állattenyésztés volt. Hit és hiedelemvilágukra jellemző volt, hogy a halottakat fontosabb használati eszközeivel, fegyvereivel temették el. A sírba azonban minden fordítva feküdt. A túlvilági életet ugyanis őseink az evilági tükörképének képzelték el. A temetkezés a kísérő áldozati szertartásra is fényt vet. Az áldozati lovat megnyúzták, bőrét kitömték és felszerszámozták. Húsát az áldozatnál és a tornál felhasználták. A bőrt és a megnyúzatlan fejet és lábszárakat a sírba helyezték, a halott fejét nyeregre helyezték. A pogány magyarság szerint kétféle lélek van: a lélegzet lélek, amely magát az életet jelentette és a szabad lélek, amely időről időre elhagyhatja a testet.

Költészetükre jellemző volt a líra, a munkadal, a siratóének és a sámánének. Az epikus költészetnek az ősök kultikus tisztelete lehetett a funkciója. Művelőit a sámánokban kereshetjük. Így maradt ránk az Árpád-nemzettségnek eredetmondája. Mind a Csodaszarvas, mind az Álmos monda totemisztikus elemeket rögzít. A magyarság díszítőművészetének megítélésekor figyelembe kell vennünk, hogy emlékei-az ún. Attila kard kivételével- mind sírleletek, vagy esetleg meneküléskor földbe rejtett kincsek. Az államalapítás, a kereszténység felvétele nem jelenti pogány kori kultúránk azonnali végét.

 

III. A kalandozások

            Európa őseinket legtöbbször félelmetes és legyőzhetetlen harcosokként ismerte meg a kalandozások miatt. A zsákmányszerző harcok alapja a magyar könnyűlovasság volt, amely rendkívül gyorsan mozgott. A források 43 magyar hadjárat emlékét örökítették meg, portyázásaik a Pireneusi-félszigetig, illetve Bizáncig terjedtek. Céljuk elsősorban a zsákmányszerzés volt, de politikai szándékuk – a szomszédok megfélemlítésével – saját biztonságuk növelése is lehetett. A kalandozások eleinte komoly sikereket hoztak, de később kiismerték a magyarok harcmodorát. Így következett be az első vereség 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál. Egyre sürgetőbbé vált a külpolitikai válság megoldása.

 

[1] Steppei láncreakció: arabok megtámadták az úzokat, úzok a besenyőket, besenyők a magyarokat!


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A rendi állam kialakulásának folyamata Angliában és Franciaországban

I. Franciaország helyzete Franciaországban a XI - XII. században nem...

Close