A magyar gazdaság jellemzői 1900-1945 között

Magyarország az első világháború után, gazdasági nehézségek

Az antant blokádjába zárva Magyarországon súlyos szén-, nyersanyag- és élelmiszerhiány-, munkanélküliség. Az alapvető élelmiszereket továbbra is jegyre adták, ha ugyan volt mit. Korlátozták a lakások fűtését is, a villany- és a gázfogyasztást. Áruhiány lépett fel, kibontakozott az infláció. Az országot súlyos háborús adósságok is terhelték.lépett fel. Gondot okozott a háborús termelés átállítása is. Így, miközben többszázezer leszerelt katona keresett munkát, a munkások egy részének elbocsátásával még tovább nőtt a

Súlyos problémát jelentett az agrárkérdés. Az 1918. novemberi spontán, gyakran anarchisztikus parasztmozgalmakat erőszakkal elfojtották. A földreformról szóló néptörvény 1919. februárjában született meg, de az 500 holdas birtokhatár, s a bonyolult eljárási szabályok miatt világos volt, hogy a földnélküliek jelentős része nem vagy csak sokára juthat birtokhoz. Az egyetlen „hivatalos” földosztásra Károlyi Mihály kápolnai birtokán került sor.

Az általános elégedetlenség, a válságos bel- és külpolitikai viszonyok kedvező társadalmi hangulatot teremtettek egy új politikai erő, a kommunisták számára, aki Magyarországon is egy második, bolsevik forradalmat hirdettek. Kun Béla kezdeményezésére 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Alapítói közé tartoztak Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok, hazai forradalmi szocialisták és üzemi munkásvezetők. A KMP programja a következőket tartalmazta: a földbirtokok kártalanítás nélküli kisajátítása, az ipar munkásellenőrzése, a nemzeti keretekben megoldhatatlan nemzetiségi kérdés orvoslása egy közép-európai szocialista föderációval, valamint a viszonzatlan antantbarátsággal való szakítás. Ez a program rokonszenvre talált nemcsak a munkásság, a föld nélküli parasztság, de az értelmiség egy részénél is.

A magyar gazdaság a két világháború között

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után megváltoztak a magyar gazdaság létfeltételei. Gazdasági kapcsolataiban a Duna menti országok szerepe általában csökkent, ami rontotta a magyar mezőgazdaság értékesítési esélyeit.

A térség országai a századfordulón Európa legfőbb élelmiszer ellátói közé tartoztak. A világháború után nem tudták megtartani nyugat-európai piacaikat. Míg a háború előtt a világ búzaexportjának 11,2%-a származott Délkelet-Európából, 1926 és 1930 között csak 3%-a. Ezekben az években Európa gabonaimportjából Délkelet-Európa csak 9,5, búzaimportjából csak 1,7%-kal részesedett.

A Monarchia védett gazdasági keretéből kiszakadva Magyarország külkereskedelemre utalt országgá vált. Az Osztrák-Magyar Monarchiában lényegében belkereskedelmi jellegű volt az egyes részek közötti kapcsolat. Vám nélküli volt a kereskedelem, közös a pénz, összekapcsolt a bank- és hitelrendszer. A magyar gazdaság kivitele és behozatala 80%-ban a vele ily módon összefogott cseh és osztrák piaccal volt összekötve. Az új határok között megváltozott az egyes gazdasági ágak egymáshoz viszonyított aránya is. Nőtt az ipar részaránya, ez az ipar azonban súlyos gondokkal küszködött. Az ország területe ércekben és fában szegény lett, s majd minden ipari nyersanyagból behozatalra szorult.

Az ipari termelés 1920-ban az 1913-as termelés 35-40%-át, a mezőgazdaság 50-60%-át teljesítette. A kohászat termelőkapacitásának 31%-a maradt az országban, de a vasércnek csak 11%-a. A malomipar 69 millió mázsa őrlőkapacitását nem tudta a mezőgazdaság kielégíteni: maximum 20-25 millió mázsa gabonát termelt. A vasúti eszközgyártás kapacitásának 75%-a, a régi vasúthálózat 30%-a maradt Magyarországon.

A 20-as években világszerte kialakult protekcionista gazdaságpolitika (a nemzetgazdaságokat óvó magas védővámok bevezetése) nem kedvezett a magyar mezőgazdaság exportjának. Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy míg Magyarországon az osztrák-cseh áruk importja 1913-hoz viszonyítva 1924-re 60%-kal csökkent, Ausztria búzaimportjának 1/3-a, Csehszlovákia lisztimportjának fele Amerikából érkezett.

Gazdasági fejlődés az évtized második felében

Az évtized közepétől Európában mérsékelt konjunktúra bontakozott ki. Magyarországon mindössze három évre, az 1926-29 közötti időre korlátozódott. A termelés 1927-re végre elérte a háború előtti szintet, és 1929-ben kissé meg is haladta azt.