A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A középkor politikai fejlődése az V-X. században

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
3361
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

A középkor politikai fejlődése az V-X. században

A korai feudalizmus

Isz. 395-ben az egységes római birodalom kettévált. A keleti rész Konstantinápoly, a nyugati Róma központtal működött tovább. A IV-V század népvándorlási hullámát Konstantinápoly ki tudta védeni egyrészt katonai erővel, másrészt pedig ügyes politizálással, ugyanis a betörő barbárokat Ny-ra irányította. Róma nem rendelkezett erős központi hatalommal, így nem tudott mit kezdeni a beáramló idegenekkel. Kénytelen volt befogadni és letelepíteni őket. A barbár törzsek földet kaptak, cserébe határvédelmi feladatokat láttak el. Ezzel megindult a birodalom barbarizálódása. Az V. század közepén megerősödő hun birodalmat ugyan 451-ben a katalaunumi csatában még sikerült legyőzni, de a nyugati birodalomrész menthetetlenül bukásra volt ítélve. 476-ban Odoaker barbár uralkodó megfosztotta hatalmától a gyermek Romolus Augustust. A kiskorú uralkodót nem ölték meg, ez azt jelzi, hogy nem rendelkezett tényleges hatalommal.

Ezzel NY-RÓMA MEGBUKOTT!!

A keleti birodalomrész fennmaradt és az egész birodalom örökösének tekintette magát. Justinianus császár (560-527) kísérletet tett a birodalom újraélesztésére. Hódításokat kezdett és jelentős területeket szerzett a Földközi-t. medencéjében. Róma bukásával párhuzamosan új gazdasági-politikai rendszer bontakozott ki: a FEUDALIZMUS.

A fejlődés fő centruma Flandria lett (ma: ÉK Fro.; Ny No.). Róma bukásával párhuzamosan csökkent az ipari termelés és ezáltal az árucsere is. A gazdaság súlypontja egyre inkább a mezőgazdaság felé tolódott. Megerősödött a nagybirtok. Ezzel párhuzamosan nagy mértéket öltött a dezurbanizáció. Az emberek kiköltöztek vidékre, ugyanis a városi lét nem biztosította a megélhetést. A nagybirtok jó ellátást biztosított mindenkinek. Zárt önellátó rendszerek jöttek létre a latifundiumokon, ugyanis a kézműipar nem a kereskedelem számára, hanem a mezőgazdaságban dolgozó rétegek részérte termelt. Így a parasztok jobb minőségű termelőeszközökhöz jutottak. A nagybirtok az ipar és a mezőgazdaság üzemszerű egysége lett. A birtokosok fokozatosan függésbe vonták a birtokaikra érkező szabadokat. Terményhányad fejében művelésre földet adtak nekik, cserébe védelmet nyújtottak a külső ellenséggel szemben. Új művelési módot alkalmaztak a mezőgazdaságban. É-on a legelőváltó- módszert alkalmazták, miszerint feltörtek egy földterületet, amit kimerülésig használtak (7-30év), majd új földet kerestek. D-en és Ny-Európában a VIII. század környékén honosodott meg a kétnyomásos földművelés. Lényege, hogy a felszántott föld egyik felét bevetették, míg a másik részét pihentették, legelőnek használták, így az állatok még meg is trágyázták. A IX. századtól fokozatosan teret nyert a háromnyomásos gazdálkodás. Lényege, hogy a felszántott föld egyik harmadát hagyták ugaron. A második harmadra őszi, míg a harmadik harmadra tavaszi búza került. Fejlődtek a termelőeszközök is. (Ugyanis az iparosok a földművesek közelében éltek, így ismerték igényeiket és elvárásaikat) Megjelent a nehézeke, mely asszimetrikus ekevassal (csoroszlya) volt ellátva, ami a keményebb földeket is könnyedén feltörte. A viszonylagos létbiztonság következtében a VII. században demográfiai robbanás következett be. Eddig a parasztok a földesúr kastélya körül építették fel házaikat, most azonban távolabbra költöztek. Létrejöttek a telepes falvak. A termelés rendjét a faluközösség szabta meg. Nem volt földmagántulajdon, az egész területet a közösség birtokolta. A földet parcellákra osztották melyeket sorsolásos úton osztottak ki évente. A közösség szabta meg, hogy mikor mit kell termelni (nyomáskényszer). A parasztok érdekeltek voltak a termelésben, ugyanis ha sokat termel, akkor ugyan sokat adózik, de több is marad meg neki, ezen felül örökíthették javaikat. Elterjedt a primogenitúra (elsőszülött örököl). A korban nem voltak nagy települések. A 8000 lakosú város már hatalmasnak számított. Az ipart a vándoriparosok fejlesztették. A birtokok közül az egyháziak voltak a legfejlettebbek, ugyanis nem voltak kiszolgáltatva a földesuraknak és a fegyveres konfliktusok idején viszonylag megkímélték őket. Jelentős volt a szerzetesrendek által üzemeltetett mintagazdaságok működése.

A társadalom meglehetősen tarka volt. Élén a barbár fejedelmek álltak. Ők birtokolták formálisan az állam területét. Erős fegyveres kísérettel vették körül magukat. Alattuk helyezkedtek el a nagybirtokosok, akik politikai és gazdasági erejük miatt szintén rendelkeztek fegyveres kísérettel. Legalul helyezkedtek el a kisbirtokosok és a szabad parasztok, akik kénytelenek voltak a nagybirtok oltalmába vonulni. A nagybirtokosok hatalmának alapját a fegyveres kíséret adta. A kor sajátossága volt az ún. nehézlovas harcmodor. A gyalogság fokozatosan eljelentéktelenedett, ami a szabadok lecsúszásához vezetett. A szabadok függő helyzetbe kerültek. Így alakult ki a hűbériség. A fegyveres férfiak az uralkodó kíséretébe álltak, annak védelme alá kerültek. Cserébe az uralkodó gondoskodott róluk, birtokokat adományozott nekik.

Az adományozott birtoknak 2 fajtája van:

A) benefícium: -mindenféle kötöttség nélkül adták ajándékba, nem örökíthető
B) feudum: -VII. sz.-tól, aki kapja, meghatározott számú lovas katona kiállítására van kötelezve, örökíthető.

Így létrejött a feudális társadalom. Két fő része van:

1: földbirtokosok

2: akik a földet művelik.(jobbágyok) A korban az egyház az uralkodók fontos támpillére volt, ugyanis ez szolgáltatta az ideológiát a rendszerhez (földi lét =siralomvölgy) A jobbágyság nem rendelkezett saját földdel, használatra kapott földesurától, cserébe különböző szolgáltatásokkal tartozott (robot, terményhányad, +tized az egyháznak) A jobbágyok örökíthették javaikat, érdekelt volt a termelésben. Személyében viszont függött urától. (földesúri igazságszolgáltatás, szabad költözés korlátozása)

A FRANK BIRODALOM:

Ny -Róma bukása után az utódállamok szinte állandóan harcban álltak egymással. Egyes államok hosszabb, mások rövidebb ideig álltak fönn. Egyedül a Frank Fejedelemség ígérkezett tartósnak. A frankok az V. sz. folyamán a Rajna és a Maas folyó vidékén telepedtek le. Ekkor az állam nemzetségek laza szövetségéből állt. Majd Clodvig (481-511) letörte a nemzetségfők uralmát és kiépítette az erős egyeduralmat. Ezzel kezdetét vette a Merowing din. uralma. Clodvig felvette a keresztséget, ezzel kivívta a pápa támogatását. Egységes törvényeket hozott, megszervezte a közigazgatást. Az állam területét grófságokra osztotta (gazdasági, katonai, közigazgatási funkció). Élükön a grafiók álltak. A VII sz.-ban a királyi hatalom meggyengült. A királyi udvarban fontos szerepet kapott a majordomus, a király főembere. Eredetileg az uralkodó 1. számú bizalmasa és támasza volt. A VII. sz.-ban ez a tisztség a Karoling család kezén volt. Az egyik majordomus , Martell Károly (714-741) hatalmát jelentősen megnövelte és 732-ben legyőzte a betörő arabokat Poitires mellett. Fia Kis Pippin megfosztotta hatalmától III. Childeriket, az utolsó Merowingot. Kis Pippin 741-751-ig majordomus volt, majd a pápa megkoronázta és király lett.(751-768) Cserébe 754-ben megalapította a pápai államot. Kis Pippin fia Nagy Károly (768-814) erős királyi hatalmat örökölt, amit elsősorban hódításra használt. 773-73-ben elfoglalta Longobárdiát, több hódítást hajtott végre az arabok rovására (790, 801-803, 811), ugyanis a Pireneusokig űzte őket. Meghódította a bajor hercegséget is. 791-ben és 796-ban két támadással megsemmisítette az avar államot. 772-804-ig folyamatosan harcban állt a szászokkal. Ezekkel a hadjáratokkal a vazallusi kötöttségeket erősítette. 800. Dec. 25.-én III. Leó pápa (795-816) császárrá koronázta. Nagy Károly célja az ókori Róma felélesztése volt. Újjászervezte a közigazgatást. A határ mentén őr/határgrófságokat hozott éltre (fel: határ védelme) A birodalom fő embereit évente ellenőrizte, ugyanis királyi küldötteket küldött hozzájuk (1 egyházi+1 világi, akik egymást is ellenőrzik) Rendeleti úton kormányzott (kapitulárékkal). Terjesztette a műveltséget, iskolákat hozott létre (karoling reneszánsz). A papokkal az ókori szerzők műveit másoltatta. (ezekből ismerjük őket)

Utódai halála után (814) felosztották a birodalmat a verduni szerződésben 843: Ny- Kopasz Károly (majd Fr.) K – Német Lajos (majd Német Római Császárság), Középső rész: Lothar -felosztották
962-ben I. Ottó megalapította a Német-római Császárságoz, 987-ben Capet Hugó francia király lett.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Caius Julius Caesar

HATALOMRAJUTÁSA: - Hatalmi erőviszonyok Rómában: - optimaták: szenátus pártiak -...

Close