A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A hidegháború

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
10134
Nyomtasd
Dátum: 2010-05-27 Küldd tovább
  Letöltés

A második világháború idején (1939-1945) a különböző politikai vezetésű hatalmak szövetségre léptek (szövetségesek),(USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió) egy közös cél, a náci német birodalom leverése érdekében.

Az amerikai, angol – szovjet szembenállás már a teheráni (1943. nov. 28-dec. 1) és a jaltai (1945. febr. 4-11.) konferencián is érződött. A két tömb egymástól teljesen ellentétes érdekei szintén ütköztek a békekonferenciák alkalmával.

A békék lezárása után az amerikai-szovjet ellentét kiéleződött, majd 1946. március 5-én, Churchill fultoni beszédében egyértelműen megfogalmazta a világ megosztottságát, a kapitalista nyugat és a kommunista kelet szembenállását. Európa nem képes előretörni. 1947-ben kiadták a Truman-elvet, mely a feltartóztatás politikáját fogalmazta meg a szovjetek ellen. A Marshall terv alapján a Kominform segélyt kapott. Ez egyben egy valutareformot is jelentett, mely magába foglalta a blokádot és a légihíd kialakítását is. Ezek által létrejött az I. berlini válság.

Ezt követte a hidegháború korszaka.

Az olyan háborút, amelyben a szembenálló felek kerülik a közvetlen fegyveres összecsapást, hidegháborúnak nevezzük. A klasszikus időszaka 1947-1962 között zajlott.

1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK)-Bonn, válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), közepén a kölcsönös megszállás alatt álló Berlinnel.

Berlin kettéosztottsága állandó feszültségforrás volt, ugyanis ez volt a „rés” a szovjet tömb falán, amelyen keresztül rengetegen menekültek nyugatra. Ennek megszüntetésére építették fel 1961-ben a berlini falat. Ez az európai megosztottság szimbólumává vált.

Az USA, Kanada és az európai államok egy része biztonságuk megerősítése érdekében 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t.

1955 májusában az NSZK is a NATO tagjává vált. Ürügyül használva az eseményt, Moszkva létrehozta saját katonai szövetségi rendszerét, a Varsói szerződést. Ezzel lezárult a katonai tömbösödés.

1949-ben Kína szövetséget kötött a Szovjetunióval, így a hidegháború Ázsiára is kiterjedt. Az 1950-53-ig tartó koreai háború eredménye területi megosztás lett.

A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt. A Szovjetunió felvette a versenyt az USA-val és elkészítették saját atomfegyverüket, majd 1 évvel az amerikaiak után a hidrogénbombájukat is.

1957-ben a világon először a szovjetek lőttek fel mesterséges tárgyat, a Szputnyik nevű műholdat Föld körüli pályára. Így az USA elveszítette az óceánpajzs védelmét. Valamint elsőként egy szovjet űrhajós, Jurij Gagarin jutott fel a világűrbe (1961. ápr. 12.).

A ’60-as évekre világossá vált, hogy a két szuperhatalom birtokában lévő több száz, majd több ezer nukleáris robbanófej gyökeresen új stratégiát követel.

Az új doktrína a kölcsönös elrettentés stratégiája lett: az atomhatalmak azért tartottak atomfegyvereket, hogy elrettentsék a többieket az ellenük irányuló csapástól. Ezek nyomán 1962-ben megszületett az atomcsend-egyezmény, amely kimondta, hogy csak a föld alatt végezhető rakétakísérlet, 1968-ban pedig az atomsorompó-egyezmény, amely tiltotta az atomtitkok át-és eladását.

Az ’50-es években Nasszer egyiptomi elnök szovjetbarát politikát hirdetett meg, s mikor államosítani akarta a Szuezi-csatornát ellenfelei összefogtak ellene. 1956. október 29-én brit, francia és izraeli csapatok támadták meg Egyiptomot. A támadók szétverték az egyiptomi főerőket, de politikai sikereket nem tudtak elérni, mert a szovjetek és az amerikaiak utasították őket a visszavonulásra. 1956 februárjában történt a Szuezi-Budapesti ikerválság is. A lengyel tüntetések mellett Magyarországon, Budapesten 1956. október 23-án kitört a forradalom. Azonban ezt a szovjet csapatok leverték bevonulásukkal.

A két szuperhatalom 1962-ben, az ún. karibi-válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubába szovjet rakétákat telepítettek (1959-62), egyensúlyozva az amerikaiak Törökországba telepített rakétáit. Az USA a szovjet rakéták visszavonását követelve blokád alá veszi Kubát. A két elnök (Kennedy és Hruscsov) találkozása után megszületik az egyezség a rakéták és a blokád visszavonásáról. A találkozás az ENSZ főtitkár közvetítésével jött létre.

A hidegháború alatt lezajló két legnagyobb háborúnak (regionális háborúk) a koreai és a vietnami háború bizonyult. 1950-ben Észak-Korea kommunista diktátora megtámadta Dél-Koreát. Az USA katonákat küldött Dél-Korea megsegítésére. A váltakozó sikerű harcok után végül a panmindzsoni fegyverszünet visszaállította a tényleges határokat.

Vietnamban 1946-ban felszabadító hadjárat kezdődött a franciák ellen a kommunisták vezetésével, amelynek végeredménye a franciák kivonulása lett, ám Vietnamot egy ideiglenes demarkációs vonallal kettéosztották. Északon kommunista rendszer rendezkedett be, míg délen az Amerika-barát Vietnami Köztársaság jött létre. 1973-ban az amerikai katonákat fokozatosan kivonták az országból, s 1975-ben a kommunisták egyesítették a két országrészt.

A hidegháború időről-időre bekövetkező békülékenyebb, az együttműködést hangsúlyozó szakaszait „enyhülésnek” nevezték.

Az első ilyen hullám Sztálin 1953-as halála után következett be. Az ’50-es évek végén a kommunista tömb egysége meghasadt: Kína eltávolodott a Szovjetuniótól, s tárgyalásokat kezdett Nixon amerikai elnökkel.

Az enyhülés irányába hatott a nyugatnémetek keleti politikája is, amely Willy Brandt kancellár nevéhez fűződik. Brandt alatt az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített az európai szocialista országokkal, elismerte a lengyel és szovjet határokat. A két német állam 1972-ben kölcsönösen is elismerte egymást (de egy nép két állam).

1972-ben aláírták a SALT-1 szerződést, amely fegyverzetkorlátozási egyezményt jelentett az USA és a Szovjetunió között.

1975-ben az USA, Kanada és 33 európai ország aláírták a Helsinki Záróokmányt, amely kimondta a területek sérthetetlenségét, a határok megváltoztathatatlanságát és az emberi-és polgárjogok biztosítását.

A ’70-es évek végén azonban a Szovjetunió bevonul Afganisztánba (Kis hidegháború 1979-84), amely átmenetileg megakasztja az enyhülési folyamatot.

1945 után Sztálin belpolitikája ott folytatódott, ahol a II. világháború kitörésekor abbamaradt: erőltetett iparfejlesztés, terror, koncepciós perek. Sztálin halála után utódai életszínvonal-javító intézkedéseket jelentette be, s a több millió embert fogva tartó koncentrációstábor-hálózatot nagyrészt felszámolták.

Sztálin utódja 1958-ban Hruscsov lett. Ebben a korszakban javultak az életkörülmények, ugyanakkor nőtt az elégedetlenség is; s 1964-ben nyugdíjazták.

Helyére Brezsnyev került. 1968 elején Csehszlovákiában Alexandr Dubcek a párt reformerei mellé állt. Reformokat irányzott elő a gazdaság centralizálására, a külföldi utazások szabaddá tételére, állam és egyház kapcsolatának normalizálására, ill. a csehek és szlovákok egyenjogú viszonyának kialakítására. 1968. augusztusában azonban öt szocialista ország csapatai váratlanul megszállták Csehszlovákiát és véget vetettek a reformfolyamatnak. Ezt nevezzük prágai tavasznak.

A II. világháborút követően páratlan világgazdasági fellendülés következett be. A fejlődést azonban megakasztotta a ’70-es évek olajár robbanása.

1947-ben az USA segélyprogramja, a Marshall-segély Nyugat-Európát is újra feltámasztotta. Japán gazdasága is hamar talpra állt.

A Szovjet tömb országai egy „ellen-világgazdaságot” akartak létrehozni, ahol nem a tőke, a pénz és a piac logikája diktál, hanem a politikai vezetés akarata. Így jött létre 1949-ben a KGST. Eleinte a szovjet tömb országai látványos gazdasági növekedést értek el, majd folyamatosan romlott a helyzet, főleg a mezőgazdaságban. A Szovjetunió a ’70-es-’80-as években folyamatos gabonavásárlásra kényszerült. Ebben az időszakban a technológiai fejlődés is jócskán lemaradt nyugathoz képest.

1985-ben a Politikai Bizottság Gorbacsovot választotta meg az SZKP főtitkárává. Fő jelszavai az átalakítás és a nyíltság voltak.

Gorbacsov újra kapcsolatokat keresett az USA-val, majd 1989-ben a szovjet tömb szétesett, 1991-ben pedig maga a Szovjetunió is felbomlott.

Mindezek eredményeképpen ma, a világ, politikailag egypólusú, míg gazdaságilag pentapolárisnak nevezhető, ahol a vezető hatalmak az USA, Európa Unió, Japán, Oroszország és Kína. A globális világ K-NY szembenállása helyett az É-D konfliktus lépett.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Magyarország a II. világháborúban

Az 1930-as évekre, Magyarországra külpolitikája mindinkább a németekhez igazodott. A...

Close