A dualizmus korának társadalma

A második ipari forradalom (1870-1914) okozta gazdasági fejlődés átalakította a dualista magyar társadalmat. Általánosságképpen elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági népesség aránya csökkent, de nőtt a munkásság az ipari fejlődés miatt, a középosztály és az alkalmazotti réteg a polgári állam kiépülése végett. Az átalakulás egész Európában megindult, viszont korántsem egyformán zajlott le.

Kelet- és Közép-Európában egymás mellet éltek a régi, földbirtokos és parasztokból álló preindusztriális; és az új, polgárokból és munkásokból álló posztindusztriális társadalmi rétegek. Az ilyen átmeneti szerkezetű társadalmat nevezik torlódó társadalomnak.

Az 1867-1918 között fennálló Osztrák-Magyar Monarchiára is ilyen szerkezetű társadalom volt a jellemző. Ennek a jelenségnek demográfiai háttere van: a gazdaság és az egészségügy fejlődése életszínvonal emelkedést okozott. Nőtt a természetes szaporulat is a korban. Ennek ellenére akadnak csökkentő tényezők is, úgymint az egykézés, az öngyilkosságok számának emelkedése, és a migráció.

Bár 1848. április 11-én eltörölték a kiváltságokat, mégis megmaradt az elit befolyása sok területen, pl.: a politikában. Ezek hierarchikus berendezkedéshez vezettek.

A társadalom kevesebb, mint 1%-át tették ki a nagybirtokosok (herceg, gróf, báró) (Esterházy, Festetics). Ez a kb. 2000 család rendelkezett Magyarország földterületeinek 1/3-ával. A megtermelt javakat feldolgozták, illetve beforgatták. Jelentős tőkékkel vettek részt a kereskedelemben és ipari beruházásokban. Összeköttetéseik révén tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honoráltak a pénzemberek (nagypolgárok). Közülük kerültek ki a miniszterek, felsőházi képviselők, akadémiai elnökök. Palotákban, kastélyokban éltek (Festetics-kastély). A birtokaprózódás ellen hitbizománnyal védekeztek, miszerint az elsőszülött fiú örökli a birtokot, s ebből a rokonságnak a rangjukhoz méltó életkörülményeket kell biztosítani. Zárt, elkülönülő világot alkottak. A befolyás, a jólét a műveltség, mely meghatározta életformájukat mintául szolgált. /UTALÁS A FORRÁSRA!/

Az elszegényedő birtokos nemesek, a dzsentri kb. 200- 1000 holdas birtokkal rendelkeztek. Elszegényedésük okaként említhetjük a kárpótlás elhúzódását, a jobbágyfelszabadítás következtében elveszítették az ingyen munkaerőt, a passzív ellenállás, a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok, illetve az ügyvédi, jogi pálya voltak, s jövedelmei egyre nagyobb részt innen származtak. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. Az elvárt úri külsőségek és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat, így a dzsentri joggal vált a korszak kipellengérezett figurájává. Ám mindemellett ott volt ’48, s a régi elmúló világ hagyománya.

A szűk nagypolgári réteg jelentős része az 1830-48-ig tartó reformkorban terménykereskedelemből gazdagodott meg, majd kihasználták a szabad gyár és ipar alapítását (1839). A haszonból újra befektették. A nagypolgárság gazdasági ereje egyre jelentősebb lett, azonban a közvetlen politizálást átengedte a történelmi osztályoknak, ennek ellenére érdekeit érvényre tudta juttatni az arisztokráciával létrehozott kapcsolatai révén. A nagypolgárok lakhelyei voltak pl.: az Andrássy úti villák. Ilyenek voltak például Ganz, Weiss, Kornfeld, kiknek a tudás és a mértékletesség volt az érték. Asszimilációs törekvésekkel rendelkeztek, a nemesi cím vásárlása révén, a birtokaikon és az öltözetükön keresztül.

A városi kispolgárság tagjait a polgári állam alkalmazottai a rendőrök, a csendőrök, a postások, a vasutasok és altisztek alkották. De ide tartoztak a kisiparosok és a szakmunkások is. Állandó fizetésüket az államtól kapták. A bérházak harmadik emeletén laktak.

A ’48. április 11-ei törvények értelmében a jobbágyság felszabadult terheik alól. A parasztság a dualizmus alatt a telkeik arányában rendelkeztek vagyonnal, de ezek többsége csak a létfenntartást biztosította. A parasztságon belül megkülönböztetünk gazdag-, középbirtokos-, és kisbirtokos, valamint a birtoktalan parasztokat.