A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Diakrónia és szinkrónia a nyelvben

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
12581
Nyomtasd
Dátum: 2012-04-16 Küldd tovább
  Letöltés

1. Diakrónia és szinkrónia a nyelvben

Az emberiség  3-6 ezer féle anyanyelven beszél, ezekben vannak közös vonások, ezek összessége az emberi nyelvet alkotja. A nyelvek eredetét már régóta kutatják, a tudósok, ám csak feltételezésekre hagyatkozhatnak. Lehet hogy egy nyelvből ered az összes többi, ám lehet, hogy több ősnyelvből származnak. Az egyetlen ősnyelvet feltételező elmélet a monogenézis, a több ősnyelvet feltételező elmélet a poligenézis. Bárczy Géza szerint a nyelv: „Az emberi elme legcsodálatosabb alkotása – az emberi fejlődés legfőbb tényezője, sőt föltétele.” 

Minél fejlettebb a gondolkodás, annál fejlettebb a nyelv.

A haladást segíti elő a nyelv.

 

2. Az első írásjelek: 

képírás (piktogrammok)

fogalomírás (ideogrammok)

ékírás

hieroglifák

szóírás

szótagírás

 

3. Az ábécé kialakulása:

A betűírást valószínűleg egy Szíria és Palesztina területén élő nép találta fel kb.3000 évvel ezelőtt. A nyelvészetnek kétféle vizsgálódási módszere, két megközelítési módja lehet: szinkrónia és diakrónia. 

Az elnevezés Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe című munkájából származik. Ferdinand Soussure a modern nyelvészet megteremtője. Ő különítette el a beszéd és a nyelv fogalmát.

Szerinte a beszéd és a nyelv ugyanannak a dolognak a két oldala. Beszélünk egymással, de a nyelv szabályai szerint.

 

4. Szinkrónia (szinkron/leíró nyelvi vizsgálat):

 - a nyelvi rendszer egyidejű elemeinek egymáshoz való viszonyát tanulmányozza, a nyelv mai állapotát vizsgálja. Leíró, egyidejű vizsgálat. Keresztmetszeteket készít.

Diakrónia (diakron/történeti nyelvi vizsgálat): a nyelvi tényeket történeti fejlődésben vizsgálják. Hosszmetszeteket készít.

A szinkrón, vagy leíró vizsgálat tárgya a nyelv egyidejű állapota, célja pedig annak megállapí- tása, hogyan működik vagy működött a nyelv az adott időszakban. A diakrón, vagy történeti vizsgálat tárgya ezzel szemben a nyelv időbeli egymásutánja, célja pedig annak megállapítá- sa, hogy mi, hogyan és miért változott meg, s mi maradt változatlan az idők folyamán. A szinkrónia és a diakrónia sajátos viszonyban van egymással. A szinkrón rendszer az egyidejű állapot sohasem statikus, mindig mozgással van tele, s ezek a mozgások a történeti változások részei, azoknak a pillanatnyi állapotát mutatják, s értelemszerűen azok törvény- szerűségeinek felelnek meg. A szinkrónia a jelenbe átnyúló diakrónia, amely mindig történeti alapokon nyugszik. A nyelvtörténet viszont – egymással szorosabb, lazább összefüggésben volt – múltbéli nyelvi történések, mozgások folyamataként értelmezhető. A nyelvtörténeti lán- colat utolsó láncszeme a mindenkori jelen, a nyelvtörténetnek változatos és változó, nyitott, dinamikus szakasza. Vele szemben a folyamat valamennyi többi láncszeme változatos, de már nem változó, zárt szakasz.

A nyelv élete tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődé- sének különböző állapotait, állomásait. Egy nyelvről úgy kapunk hiteles képet, ha figyelembe vesszük ezeket a változásokat, fejlődési tendenciákat is. „A nyelvi tények időbeli egymásutánja a beszélő számára nem létezik: az ő számára csak állapot van. A nyelvésznek, aki ezt az állapotot meg akarja érteni, szintén meg kell feledkeznie mindenről, ami azt létrehozza, és a diakróniáról nem szabad tudomást vennie. A beszélők tudatába csak úgy hatolhat be, ha a múltat figyelmen kívül hagyja.” A fenti idézet a szinkrón, tehát az egyidejű vizsgálati módszert mutatja be szemléletes hasonlattal. A következő pedig a diakrón vizsgálódást jellemzi: „Ami- kor a nyelvész a nyelv fejlődését követi, olyan mozgásban lévő figyelőhöz hasonlít, aki a Jura egyik végétől a másikig megy, hogy a kilátás eltolódásait feljegyezze.”

Kétféle nyelvvizsgálati módszer létezik tehát.:

- az egyik, amelynek feladata egy bizonyos nyelvállapot leírása, függetlenül az előzményektől és a következményektől [egyidejű, szinkrón],

- és a másik, amely éppen ezeket az előzményeket és következményeket vizsgálja az egymásra következő nyelv- állapotokban [történeti, diakrón].

- a leíró módszer tehát „látképet” készít, a diakrón pedig összehasonlít, folyamatokat, tendenciákat állapít meg.

 

Szinkron nyelvi vizsgálat – pl.: nyelvtipológia.

Nyelvtipológia: az emberi nyelv összességét típusok szerint csoportosítják 3 típus létezik:

-Izoláló nyelvek: elkülönítő Pl.: kínai, maláj, indonéz

-Flektáló nyelvek: hajlító Pl.: indoeurópai nyelvcsalád és a sémi nyelvcsalád

-Agglutináló nyelvek: toldalékoló, ragasztó pl.: magyar, uráli, altáji és sumér nyelvcsalád

 

5. Diakron nyelvi vizsgálat – nyelvek eredet szerinti, történeti csoportosítása:

Feladata:

-eredet és nyelvrokonság vizsgálata

- a nyelv változásainak vizsgálata (hangváltozás, hangtan története, szótövek, toldalékok  kialakulása, szókincs változás története, nyelvtani szerkezet kialakulása) -korszakokat állít fel

- meg kell találni az ősnyelvet (alapnyelvet), amelyből kialakulhattak a különböző nyelvek. Így lehet megállapítani a nyelvek közötti rokonságot.

 

Európai népek nyelvét 3 csoportba sorolhatjuk:

-Indoeurópai nyelvcsalád

-Uráli nyelvcsalád

-Baszk nyelvcsalád

 

Más nyelvcsaládok:

-kínai, tibeti (1,5 milliárd ember)

-paleoszibériai nyelvcsalád(25000 ember)

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya

1. Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya A...

Close