A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
3812
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-22 Küldd tovább
  Letöltés

IGE:

Az ige lehet tárgyas vagy tárgyatlan. Az ige ragozása lehet alanyi és tárgyas, illetve ikes. Az igének három módja van, ezeket módjelekkel jelöljük (*; -na, -ne, -ná, -né, volna; -j), és három ideje lehet (*; -t, -tt; főnévi igenév + fog, jelen idő).

Az igének lehet igekötője, mely megváltoztathatja az ige jelentését (él–megél, leél), tárgyatlan igéből tárgyast alkothat (él–megél, leél, fut–lefut), gyakorító szerepű lehet (ki-kinéz).

Igekötő négyféle helyzetű lehet: ige előtt egybe, ige után külön, ige és igekötő között egy szó, megismételt igekötő.

Képezhetünk igéből: műveltető igét, visszaható igét, szenvedő igét, ható igét, gyakorító igét, mozzanatos igét, kezdő igét, főnevet, melléknevet, igeneveket.

A mondatban betöltött szerepe állítmány, a legfelső szinten helyezkedik el, szabad szórendű, bővítményei alsóbb szinteken helyezkednek el.

Mondatban:

– igei állítmány: hordozza a mondat modalitását (igemódok), tartalmaz idővonatkozást, utal az alany számára, személyére, a tárgy személyére és határozottságára,
– névszói-igei áll. igei része: létige (és marad v. múlik); mondat modalitása (igemódok), idővonatkozást, alany száma, személye.

Meghatározza a mondat szerkezetét:

vannak kötelező és lehetséges bővítményei:

– Kötelező bővítmények: a mondat megértéséhez szükséges bővítmények. Leggyakrabban tárgy (megír vmit, néz vkit), állandó határozó (vágyik vmire, bővelkedik vmiben), az igekötő által megszabott határozók (megy vhova, de elmegy vhonnan).

Egy ige kötelező bővítményeinek segítségével sokféle árnyalat, jelentés kifejezésére képes. Pl.: vki kerül vkit, vki kerül vhová vagy vmi kerül vmibe.

– Lehetséges bővítmények: kapcsolatuk lazább az igével, a beszélő szándéka szerint használhatja őket v. kihagyhatja a mondatból.

Különböző igenemek használata meghatározza a mondatformát.

Igenemek a magyar nyelvben: cselekvő tárgyatlan, cselekvő tárgyas, műveltető, visszaható, állapotot kifejező tárgyatlan, történést kifejező tárgyatlan, szenvedő (kerestetik, köttetik, adatik, kéretik).

Az állítmány igeneme meghatározza az ige kötelező bővítményeit ezzel a mondat szerkezetét is. Pl.: cselekvő tárgyas igék kötelező bővítménye a tárgy, visszaható ige mellet nem állhat tárgy, mert az maga az alany, műveltető ige mellett az okozó a mondat alanya, a cselekvő pedig eszközhatározó vagy tárgy. * Azonos mondanivaló kifejezésére más igenemeket használva eltérő szerkezetű, de rokon jelentésű mondatokat alkothatunk.

 

 

IGENEVEK:

Minden fajtájuk igéből képzett szó.

Kétarcú szófajta:

– igei eredetük miatt őrzik az ige tulajdonságait (cselekvés kifejezése, tárggyal és határozóval bővíthetőség),
– kaphatnak főnévi, melléknévi vagy határozói tulajdonságokat is a képző révén, ettől függ, hogy milyen mondatrész szerepét töltik be.

Korlátozott mértékben toldalékolhatók (a határozói egyáltalán nem, a főnévi csak személyraggal, a valódi melléknévi igenév pedig nem fokozható). Nagy szerepük van a kifejezés tömörségében, mozgalmasságában, mivel egy-egy igeneves szerkezet egy egész mondatot sűrít magába.

– főnévi igenév: -ni képző,

– A cselekvést, történést személytől, időtől, módtól elvonatkoztatva fejezi ki. Stílusérték: általánosít, személytelen, statikus.

– A mondatban alany, tárgy, ok- vagy célhatározó lehet. Alany szerepében csak néhány személytelen ige és melléknév mellett lép föl: kell, lehet, illik, muszáj, szabad, elég, jó. Ebben az esetben a főnévi igenevet személyraggal látjuk el, így utalunk a cselekvés alanyára.

– melléknévi igenév:

A cselekvést valaminek a tulajdonságaként nevezi meg. Jellemzőjük a valódi főnévvé (író, fogó; sült, pörkölt; jövendő, mondandó) és melléknévvé válás (csillogó, forró, borzasztó; fáradt, hírhedt; illendő, kelendő). A melléknévvé válás jellemzője a fokozhatóság, és a főnévvé képezhetőség (-ság, -ség).

Fajtáit aszerint különböztetjük meg, hogy milyen időviszonyban áll a főigével.

Folyamatos melléknévi igenév (-ó, -ő): a főigével való egyidejűséget fejez ki. Cselekvő értelmű, a jelzett a cselekvés alanya (a vonat robog – a robogó vonat).

Befejezett melléknévi igenév

(-t, -tt): A főigéhez képest előidejű. Tárgyatlan igéből képezve cselekvő (a gyümölcs megérett – az érett gyümölcs), tárgyas igéből képezve általában szenvedő (bezárták az ajtót – a bezárt ajtó).

Beálló melléknévi igenév (-andő, -endő):

a cselekvés később fog bekövetkezni, a főigéhez képest utóidejűség. Cselekvő v. szenvedő volta ugyanúgy dől el, mint a befejezettnél.

Tárgyatlan igéből képezve cselekvő (leendő egyetemista), tárgyas igéből képezve általában szenvedő (megoldandó feladat).

határozói igenév:

– A cselekvést a főige valamely körülményeként fejezi ki.
– Képzője (-va, -ve, -ván, -vén) zárómorféma, nem követheti más toldalék.
– A mondatban mód vagy állapothatározó, időnként ok vagy időhatározó szerepében is fölléphet.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (1)


Ezt olvastad már?
A szöveg

A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok...

Close