A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A magyar nyelv szókészletének rétegei

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
7418
Nyomtasd
Dátum: 2012-01-30 Küldd tovább
  Letöltés

Szókészlet:

  • a nyelv alapvető építőeleme
  • a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik
  • egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül

- magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs

– elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény

- vagy idegen szó
-a történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak

 

Magyar nyelv:

1. a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)
2. szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó
3. korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet
4. latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek
5. újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb
6. nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)
7. modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel
8. tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)
9. jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják valamelyiket

 

A magyar nyelv szókészletének rétegei


A szókészlet változása-külső és belső okok-külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése-belső ok: nyelvi természetű változások-belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában-régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe-újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed.

 

A szókészlet változása belső forrásból:

  • szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak
  • jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül
  • szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:
  • szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)
  • képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők
  • szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős
  • ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról
  • elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)
  • mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs

 

A szókészlet változásai külső forrásból 

-idegen eredetű szavak között találhatóak:

bizonytalan eredetűek

– átvettek, de nem lehet tudni honnan,

 

ismeretlen eredetűek

– lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv,

 

nemzetközi vándorszó

– azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak-idegen szavak

– ideiglenes jelleg, jövevényszavak

– alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez,

 

toldalékfonémák-csoportosítás:

időrend és átadó nyelv szerint

-ősmagyar kor

– iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej),

- csuvasos (török – kecske, disznó)

- ómagyar kor

– szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye),

- német eredetű a városlakó életmóddal (gróf),

- latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)

-középmagyar kori

- francia hatás (kilincs, lakat),

- olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola),

- oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács),

- román jövevényszavak (cimbora, poronty)

 

A magyar nyelv szókészletének rétegei


Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:

    • közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk
    • igényszint: irodalmi nyelv
    • területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)
    • társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)
    • témakör (tematikus vagy csoportszempont)
    • kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)
    • nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)
    • életkor (pl. ifjúsági nyelv)
    • gyakoriság

 

A nyelvváltozatok rendszere:

    • idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok
    • familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai
    • szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is
    • zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem
    • argó: tolvajnyelv

 

Beszédrétegek:

    • élőszó
    • félproduktív
    • reproduktív
    • interpretatív
    • felolvasás

 

A beszéd hangzásának stílusszintjei:

    • igényes norma
    • átlagos norma (sztenderd)
    • igénytelen beszédmód

 

Történeti változásokra utaló tényezők:

    • élőnyelvi szavak
    • archaizmusok
    • neologizmusok
    • feltűnő neologizmusok (idegen szavak)

 

A magyar szókészlet rétegei:


Ősi örökség:

az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó

 

igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék: van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos
főnevek, testrészek: kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj
főnevek, rokonsági kifejezések: anya, apa, fiú, nő, rokon, árva
főnevek, vallási kifejezések: ég, menny, éj, hajnal, villám
melléknevek, tulajdonságok jelzése: ó, új, agy, vén, lágy, vékony
mennyiséget jelölő fogalmak: egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz
névmások: én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

 

Jövevényszavak:

a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket

 

iráni tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd
ótörök (csuvas)k. 300 szó bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy
oszmán-török kb. 30 szó dívány, findzsa, pamut, dolmány
szláv: kb. 500 szó; bolgár, cseh, lengyel, orosz, szerb-horvát, bosnyák, szlovák, szlovén, ukrán palota, zarándok, csésze, bekecs, galuska, jász, tanya, borostyán, kupica, boróka, lekvár, kasza malac, zablaharisnya, kalamajka
német kb. 400 szó herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye
latin kb. 200 szó káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika
francia kb. 10 szó címer, kilincs, tárgy
olasz kb. 100 szó kastély, rizs, táska, torzsa, dús
román kb. 150 szó cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya
angol meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs
cigány csaj, csávó, csór, góré, kajál
jiddis gój, jampec, jatt, kóser

 

Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:

    • eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)
    • stíluskategória, stílusréteg

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Mikszáth Kálmán – A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-1908)

Mikszáth pontos társadalomképen alapuló, nagy művészi leleménye az, hogy a...

Close