Hirdetés

Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

46 perc olvasás
Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – III. rész

A tétel első része: Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – I. rész

Hirdetés

A tétel második része: Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – II. rész

Augustus és a Iuluus-Claudius-dinasztia kora

A köztársasági Róma átalakítását Caesar a Basilica Iulia építésével kezdte meg. Ha a halál nem éri olyan hamar utol, Caesar bizonyára maga valósítja meg annak a városreformnak egy részét, amelyre később annyira büszke volt Augustus. Közismert, hogy az első császár állítólag azzal kérkedett, hogy téglavárosban kezdett el uralkodni, és márványvárost hagy utódaira. Augustusnak ez a mondása azonban némiképp túlzott, Róma ugyanis nem téglából, hanem Latium puha vulkanikus kövéből épült, és az a városszépítés, amelyet látszólag Augustus hasznos reformokkal teli, hosszú uralkodása (i. e. 27-i. sz. 14) hozott, a művészeteket illetően már az előző korban elkezdődött, hála a görög művészet bűvkörébe került dúsgazdag patríciusoknak. Azzal, hogy hivatalosan támogatta a hellénisztikus irányzatokat, Augustus lendületet adott ennek a folyamatnak. A görög és a keleti fényűzés meghonosult Rómában, és amikor a múltba tekintő Cicero az idősebb Catót dicséri, mintegy azoknak a nevében emeli fel utoljára tiltakozó szavát, akik fájdalommal látták, hogyan válnak semmivé a korai Róma szigorú erényei.

barokkos A római festészet idővel „barokkos” jelleget öltött. A diagonálisan elhelyezett testek a tér és alak kapcsolatát élénk színekkel egyensúlyozzák ki. Cornelius Diadumenus házának ez a festménye Venust és Adonist ábrázolja, amint egy madárfészket szemlélnek (Museo Archeologico Nazionale, Nápoly). A bensőséges jelenetet a művész fesztelenül mutatja be.

Róma tehát elfogadta a görög világ eszméit. Az első császár közvetlen utódai is hasonlóan éreztek. Még az Augustus-ház legtehetségtelenebb uralkodóit is az építkezések arisztokratikus szenvedélye fűtötte. A fennkölt márványvárost nem is annyira Augustus, mint Tiberius, Claudius és Nero emelték. A Flaviusok és az Antoninusok uralkodása idején a már érett római művészet folytatta az önálló formák kifejlesztését: hatalmas boltozott építmények és új típusú monumentális együttesek (fórumok, bazilikák és fürdők) épültek. A Constantinusig egymást követő császárok alatt a római művészet fokozatos átalakulása érdekes újdonságokat hozott, és előkészítette a középkori művészet kialakulását.

Hirdetés

A császárkor első szakaszában Róma valóban a világ új fővárosa lett, és érthető módon itt gyűltek össze az egykori hellénisztikus nagyvárosok művészei. Nehéz feladat az Augustus kori művészetben a görög mesterektől készült alkotást a rómaiakétól szétválasztani. Emellett a Rómába érkező görög művészekre hatott a „hely szelleme”; sok esetben felmerül a kétely, vajon elrómaiasodott görög művésszel vagy hellénizáló rómaival állunk-e szemben. Feltehetően Rómába települt művészek készítették azokat az i. e. I. századból származó, a római Museo Capitolinóban őrzött domborműveket, amelyek a város több pontján, így a Palatinuson is előkerültek. A sorozatokat alkotó kisméretű reliefek esetleg magánházakat díszítettek. Egyikük, talán a legfinomabb kidolgozású, egy olyan görög motívumot dolgozott fel, amely már a festészet tárgyául is szolgált: Perszeusz kiszabadítja Andromedát. A szép, ifjú lány nedves sziklalépcsőn lépdel lefelé, hogy találkozzék a hőssel; lábánál a lezajlott küzdelem tanújele, a legyőzött szörny. A reliefen azonban nem a hőstett az, ami lenyűgözi a nézőt, hanem a két alak találkozásának finom, szinte szertartásos bája. Az ifjú csak a karját nyújtja, a lány hálásan közeledik; a tunika és a köpeny párhuzamosan futó redőiben harmonikus szépség figyelhető meg.

Egy másik dombormű témája Endümión álma. Az ifjú édesdeden alszik, a háttérben pedig Diana látható, akit az éj sötétje fed. Az éjszakát a relief vízszintes árnyai jelzik. A Perszeusz-relief nedves sziklái és az Endümión-ábrázolás homálya festői hatást keltenek. A hellénisztikus stílus és a latin realizmus együttesen jelenik meg azon a két, szintén Rómában talált domborművön, amelyeket egykori tulajdonosuk után Grimani reliefeknek hívnak. Egyikük anyajuhot ábrázol bárányával, a másikon nőstényoroszlánt és kölykeit látjuk. A domborművek eredetileg egy kutat díszítettek. A háttér mindkettőn az az idillikus táj, amelyet a hellénisztikus kor annyira kedvelt. A bárányt ábrázoló reliefen egy fára akasztott pásztortarisznyát és egy nyitott ajtajú karámot, a másikon egy thürszosszal és virágfüzérrel díszített oltárt láthatunk.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!