Hirdetés

Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854) I. elemzés

2 perc olvasás

A vén cigány (1854) I.

Hirdetés


  • sokan már nem látnak világos, tiszta értelmet a versben, a költő elborult agyának szüleményeként értelmezik
  • műfaja: rapszódia
  • a képek egymásra vannak halmozva, tiszta logikai kapcsolta nem lelhető fel
  • a cím olyan zenészre utal, aki képes elfeledtetni a bánatot
  • a refrén a „sírva vigadás” állapotát tükrözi: borral lehet csak ideiglenesen feloldani a gondokat
  • a vén cigány azonban lehet az idős Vörösmarty: önmagát buzdítja, önmagát szólítja fel
Hirdetés
  • saját magát kényszerítette alkotásra még egyszer, utoljára, a halála előtt
  • a cigánynak azért kell zenélnie, mert már el is itta a zenéléséért járó pénzt; ugyanez a helyzet Vörösmartynál: ő pedig megkapta már a legnagyobb magyar költő elismerést, neki ezért kell írnia a semmittevés különben is értelmetlen
  • a halál közelsége is buzdítja őt
  • az utolsó nagy erőfeszítésre való felkészüléshez el kell felejteni gondjait
  • az utolsó költeménynek olyannak kell lennie, hogy az vegye igénybe a költő minden energiáját, legyen rendkívüli erejű; csak így lehet méltó az emberi katasztrófához
Hirdetés
  • a 4-5. versszakokban az akusztikai elemek válnak uralkodóvá, a látvány eltűnik
  • a saját korának retteneteit párhuzamba állítja a történelem előtti idők nagy tragédiáival (pl. a paradicsom elvesztése)
  • a 6. versszakban eltávolodik a földtől
  • a hang bizakodóra fordul
  • az utolsó versszak már egy eljövendő, jobb világ próféciája
  • hirdeti a reményt – azonban meg nem indokolja
Hirdetés
  • megváltozik a refrén: az új világban igazán lehet örömökről énekelni, nem kell a világ gondjaival törődni

 


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!