A vándorlás, az út toposza Arany János költészetében

1. Arany János kulcsszavakban

• Nagyszalonta, Debrecen, Ercsey Julianna, Nagykőrös, Petőfi, Budapest
• 1850-től a líra a domináns – történelem & személyes válság
• az út mint toposz – ismétlődő motívum, végigkíséri az életművét

2. Az út mint toposz

• Toposz fogalma: út: élet, sors metafora, az élet céljának keresése
• ókortól út-utazás toposz, archetípus?
• honnan hova megy az ember
• fontos a két állomás között az útközben
• útról letérés, útválasztás, másik úton haladás

Példák:

• Szent Pál fordulata – pálfordulás – útközben jött rá, hogy mi az élete célja
• Odüsszeia, Candide esetleg (utazás inkább)
• Dante Isteni színjáték – útról letérés, másik út, útkeresés – élet keresése
• Vörösmarty Csongor és Tünde – központi téma – a boldogság & az élet értelmének keresése; út metafora, hármasút: döntés, válaszút, bizonytalanság
• Az ember tragédiája
• Aranynak 2 műve épül alapvetően erre: Az örök zsidó & Epilógus

3. Létösszegző versek

• a múlt, a jelen és a jövő kapcsolata
• mi volt az eddigi életében, összegzés, értékelés
• szomorú, melankolikus, gyakran pesszimista hangulat jellemző általában

Arany létösszegző versei

Korábban: sokféle lírikus mű – epikus elemekkel

Őszikék & létösszegző versek – már nincs epikus szál, a líraiság dominál (addig sokkal rejtőzködőbb lírai én)

• pesszimista hangulat, megkérdőjelezi a saját tudását, költészetét stb (magányos, sokat van egyedül, hiába sikeres, nem tud neki örülni, stb)
• múlt, jelen és jövő viszonya mindig megjelenik
• miért?

„Epilógus”

• 1877
• epilógus, zárszó
• az Őszikék-ciklus nyitó darabja
• szemléletváltás megjelenik: személyesebb hangvételű alkotások
• végiggondolja, összegzi, értékeli életét
• út toposz: sors és élet allegória itt is
• visszatérő motívum: „az életet már/ím megjártam…” – három részre tagolja
• legfontosabb érték: művészet, alkotás & belső függetlenség
• fontos neki a munkája, az alkotás – sikerek, de mégsem boldog
• beletörődés, de nem teljesen negatív (az élet apró örömei)
• hiányérzet: nyugalom, belső függetlenség elérése – belső harmónia – pedig békés élet
• haláltéma
• végső bölcsesség, végső rezignáció, már az élet végén

„Az örök zsidó”

• 1860
• ismétléses szerkezet: refrén – tovább kell menni (variabilis struktúra)
• büntetés (mint pl balladáiban is)
• emiatt folyamatosság is megjelenik – végtelenség
• monológszerű, E/1 – balladaszerű, elégikus hangulat
• szerkezet: 1-7. léthelyzet, állapot, 8. vágyak megfogalmazása
• epikusabb narratíva: tényleg vándorol, „igazi” út
• jelenetező képépítkezés
• az úton: a köztességet jeleníti meg – múlt & jövő, fent & lent, elöl & hátul között
• más az időhöz való viszonya – örökkévalóság – itt a legrosszabb, sosincs vége, sosem pihenhet, nincs célja sem – van akinek van: összehasonlítás
• állandó mozgás & változás – sosincs nyugta (refrén)
• nem képes semmit sem érezni (szükségletek), elporlad, egyedül van, tárgyszerű az egész léte
• rendezett forma vs. zaklatott tartalom, hiányos mondatok – feszültség
• vége: önmegszólítás, nyilvánvalóvá válik a személyes jelleg – a zsidó vándorlása a költő életútjának allegóriája

„A Lejtőn”

• téma: a lírai én múltjának & jelenének kapcsolata + utalások a jövőre
• életszakasz – egyre boldogtalanabb, reménytelenebb
• lefelé megy a lejtőn: metafora: hit elvesztése, reménytelenség, visszafordíthatatlanság – múltból még rosszabb jövő (bizonytalan, kétes)
• lefelé tartó mozgások megjelenítése
• a jelen és a múlt szépítése, de így is negatív
• múlt: volt remény – már az sincs
• sötétség, éjszaka, halál metafora
• sors: kiismerhetetlensége, bizonytalansága, kiszámíthatatlansága
• sztoikus belenyugvás
• nincs feloldás: lemondó, keserű, pesszimista hangulat (hangulatilag is lefelé tartó mozgás)
• „Mint egy alélt vándor”
• múlt és jövő hasonlat – mint a vándor félúton (előre/hátra) – azonosul vele
• beletörődés, rezignált, elégikus hangulat
• világ – fa metafora, illat & gyümölcs – nem kapta meg, csak az illatot – hiány
• csábítások – nem tér le az útról, küldetése van, várja vmi
• ellentét: járt jelen és élt jövő – a holnap lerombolta a mát, nem boldog
• (a jelen egy idegen város, nem áll meg – célja van)
• „Én nem mertem élni, mert élni akartam” – a távoli békét keresi, a közelit nem, célja van, de miért?
• már közben is látja – csalódás – amit lát, a jövő, mégsem olyan szép (34 évesen írta)
• és mégis futni, menni kényszerül – pedig pihenni akar már – akár ott is ahol van
• összegzés: az út során sehova sem tart, és közben nem tudja élvezni a valódi életet