Hirdetés

Alekszandr Puskin élete

3 perc olvasás
Alekszandr Puskin élete

Alekszandr Puskin (1799 -1837)

Bjelinszkij, a XIX. század orosz irodalmi vezéregyénisége „az orosz élet enciklopédiájának” nevezi az Anyegint. Szava szent. A mű szerzője, Puskin már kevésbé.

Hirdetés


Hirdetés

Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba. Puskin nem mindennapi temperamentumot örökölt a déditől. Szülei nem sokat törődnek vele: francia nevelők közt nő fel – akárcsak regényhőse, Anyegin („Először egy Madame nevelte, / Majd egy Monsieur kezébe jut”).

Nem is csoda hát, ha rövidesen bohém válik belőle. Bohém, akit a hölgyeken és szalonokon túl a politika is csábítgat. Természete szerint szabadgondolkodó, s mint ilyen nem túl szívesen látott vendég a cári Oroszországban. Hamarosan „ki is tessékelik” hazájából: büntetése száműzetés a dekabrista mozgalombeli részvételéért. Hat év kaukázusi és krími utazgatás után a cár visszarendeli őt Moszkvába. A felcsillanó remény azonban meglehetősen hiú. Rendőri megfigyelés alatt tartják: maga a cár cenzúrázza Puskin verseit, Szerb Antal szerint „nem sokkal több intelligenciával, mint a hivatásos cenzorok”.

Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozza. Ebbe a „háztartásba” csöppen bele felesége, Natalja Nyikolajevna Goncsarova, az alig 18 éves „ünnepelt udvari szépség” (Szerb), akiről azonban kiderül: nem a családi béke letéteményese.

Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. A becsvágyó asszony becsületét védi akkor is, amikor párbajba keveredik egy francia kalandorral. Halálos sebet kap, nyomában azonban felröppen a kósza hír: talán a cár keze is szennyes…

Hirdetés

Igazi mérföldkő – ő Oroszország első világirodalmi méretű szerzője, egyben a megújuló orosz irodalom nyelvének megteremtője. Tragikus sorsú bohém – hőse, Anyegin cinikus álarca mögött is fel-felsejlenek kontúrjai: „Siet loholva élni, s érezni is siet” (Vjazemszkij herceg – Anyegin, I. fejezet mottója).