Petőfi Sándor tájversei, Az alföld elemzés

Petőfi Sándor tájversei

Két típusa alakul ki:

a) Többnyire vad, ember által ritkán látogatott, csodálatos táj ez: zord sziklákkal, rohanó patakokkal, vízmosásokkal, méltó a nagy érzelmekhez. (Pl. Burns, Lamartine, V. Hugo tája ez.) Ilyesfajta romantikus tájjal Petőfinél is találkozhatunk – különösen költészetének legkorábbi éveiben.

b) Ám ezzel a a term.-ábrázolással párhuzamosan jelentkezik költészetében egy másfajta alkotás igénye: Petőfi szülőföldje nem a hegyvidék, a zord sziklák, élményei az Alföldhöz kötötték. Így a táj szépségét ebben a környezetben leli fel. A rónát, a síkságot dicséri, mely a szabadság jelképévé is lesz nála. Elsőként fedezte fel a róna szépségét – a tájat idealizáltan kiesnek, mégis pontosan, hitelesen ábrázolja.

Az alföld

Petőfi Sándor Az alföld című verse is vallomás a szülőföld szépségéről és szeretetéről.

Szerkezet

1. 1-2.versszak

• A kétféle tájideál szembeállításával indít. (Ez P. egyik leglendületesebb verskezdete.)

Nagy érzelmi telítettségű felkiáltással indít (Mit nekem…).
Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek . /Fenn
De ezzel szembeállítja a rónát, az alföldi sík vidéket. lenn /
Ezt csodálja és szereti is.

• A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a végtelen magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a szabadság képzetét egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből szabadult sas lelkem) P. ezzel a madárral azonosul.

2. 3. versszak

Itt kezdődik az alföld leírása – többféle perspektívából mutatja meg a költő.
A sas távlatából fölülről – kezdi az alföld leírását.
A rónák végtelenje fülé szállva végigszemléli a Duna-Tisza közét
Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám…).

3. 4-10. versszak

• Lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent szemügyre vesz a legnagyobbtól a legkisebbig. (jellegzetes növény- és állatvilág)
• a delelő gulyát a gémes kúttal,
• a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is;
• a tanyák közelében a megművelt földeket – búzamezők (színek: sárga, smaragd, zöld);
• a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast;
• a csárdát a betyárral,
• végül az apró homoki állatokat és növényeket.

4. 11. versszak

Tekintete ismét távolodik – ezúttal a horizont felé: messze, homály, ködoszlop, távoli,halvány…;
A látkör kitágul – a végtelen illúzióját kelti.

5. 12. versszak

Majd az 1-2. versszakban elkezdett vallomás tér vissza – megfogalmazza kötődését az alföldhöz.
Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) – a Szózat motívumvilágát idézi.