A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Örkény István

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
7159
Nyomtasd
Dátum: 2010-07-03 Küldd tovább
  Letöltés

Örkény Istvánt a magyar drámairodalom megújítójaként, illetve a groteszk jelenségek ábrázolójaként tartják számon. Ezzel az ellentmondásokra, sokféleségekre, ésszerűtlenségre hívja fel a figyelmet. A reménytelen helyzetekben is az életerő fontosságát hangsúlyozza. Mellőzi a részletezést, vagyis a történéseknek csak a lényegét ragadja meg, a történetet pedig példázattá sűríti. Még egy értelmetlennek látszó mozzanatból is a mély igazságok felé mutat.

Édesapja több gyógyszertár tulajdonosa volt, ezért az ő hatására vegyész-gyógyszerész pályán indult el. 1941-ben jelent meg első novelláskötete, a Tengertánc. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. A doni harctérre küldték, ahol túlélte az összeomlást, majd hadifogolytáborba került. Ekkor, a háború hatására kezdett kibontakozni benne a groteszk látásmód, szociográfiákat írt, ilyen például a Lágerek népe és a Voronyezs.

Új műfajt teremtett: az egyperces novellát. Ábrázolásmódjának kialakításában Kafka és a „pesti” fekete humor játszott jelentős szerepet. Ezek nyelve az élő köznyelv. A műfaj és a megnevezése is Örkénytől származik. Az egyperces jelző a mű terjedelmére utal, hiszen ezek néhány sortól 2-3 oldalig terjedő hosszúságúak mindössze. Ezekkel a másként látás lehetőségére szólít fel, illetve a szatirikus irodalom hagyományait, például Karinthy útját követi. Ezek szerint minél jobban torzul a világ, annál jobban meghatározható az emberek világszemlélete. Felhívja a figyelmet az abszurd viselkedésre. Megpróbálja elviselhetővé tenni a tragikumot. A mű rövidsége miatt nagy szerepet kap a cím. Ezek egytől egyig olyan többlettudást adnak, melynek birtokában már nem tekinthetjük a világot csak jónak vagy csak rossznak. Mi mindent kell tudni című novellája például csak a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet. Ez annyit jelent, hogy életünket előírások, szabályok és tiltások veszi körül, és mi ezt észre sem vesszük. Az egypercesek általános jellemzője, hogy a groteszk mozzanatot tárja fel. Nincs bennük sorsfordulat vagy megoldás, csupán leír, közöl. Csak néhány tesz eleget a novella műfaji követelményeinek. Ezekben van cselekmény, feszültség, és megoldást is adnak.

Örkény István két jelentős drámája a Tóték és a Macskajáték. Ezzel a két alkotással „világhírű” lett. Tóték című művét már filmforgatókönyvként írta, de először elutasították. 1967-ben azonban bemutatták a Thália színházban, ahol nagy sikere lett. Fábri Zoltán készített belőle filmet Isten hozta, Őrnagy úr! címmel. A film elkészítését a színházi siker tette lehetővé.

Örkény a háborút tekintette élete sorsdöntő élményének, és ezt a legteljesebben a Tótékban tudta megragadni. Pedig látszólag nem is a háború a fő téma, hiszen a cselekmény nem a fronton, hanem a hátországban játszódik. A hátország viszont a fronttal egyidejűleg jelenik meg, így egymást magyarázzák. Ez egy ellentét, hiszen ezen a helyen nyugalom van, mégis bemutatja az egész magyarság helyzetét. Az üdülőközség mikrovilágán keresztül mutatja be a nagy társadalmi mozgásokat. Ennek köszönhető az általános családnév: Tóték. Műfaját tekintve groteszk dráma, de nevezhetjük tragikomédiának is. A balsors egyik történelmi csomópontja a második világháború. A műben található felismerések azonban nem csupán egy adott történelmi helyzetre érvényesek. Tóték a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. A Tótékban az egyszerű emberek élik kis életüket, igyekeznek megvívni napi küzdelmeiket. De a XX. század közepén világméretű a káosz, még Mátraszentannán is. Nemcsak a család, egész környezetük deformálódott a háború hatására. Ezt mind a film, mind pedig a könyv remekül érzékelteti. A falu idillje hamis, a jogi diplomával rendelkező ember például „buditisztítással” keresi a kenyerét. A település első embere a nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok: Tót Lajos, aki vasutasból lett tűzoltóparancsnok, most pedig ezt kell feladnia, hogy dobozolóvá váljon. A postás is katona lett, és helyette a bolond Gyuri atyus lett a levélkézbesítő.

A mű nemcsak ellentétekkel, hanem a groteszkben szélsőséges, abszurd, össze nem illő elemekkel van tele. Ezt jelen esetben leginkább a deformáció segíti elő, amit az Őrnagy visz keresztül Tótékon. Az Őrnagy a zsarnok, Tót pedig az áldozat. Van azonban olyan értelmezés is, mely szerint Tót úr és az Őrnagy egyetlen személyiség, Örkény szerint ugyanis mindenkiben megvan a hajlam a hatalmaskodásra és a kiszolgáltatottságra is. Így nyilatkozik: „Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok.”

Az Őrnagy is a háború miatt kerül kapcsolatba Tótékkal. Baráti vendégként, hívásra, rábeszélésre érkezett, azért, hogy pihenjen. Ez a deformálódott ember képtelen alkalmazkodni a civil élethez, ezért a látszólag hasznos munkára buzdító szavaival deformálja a családot. Ehhez szövetségesre talált a feleségben és Ágikában. Ellentét, hogy az Őrnagy „megrendült egészségi állapota miatt” kap szabadságot, a Tót család viszont teljesen egészséges. Tóték üdülővendéget várnak, ezt mutatják az előkészületek is, például a szagtalanítás vagy a csend és a fenyőillat biztosítása. Mindezzel fiúkon akarnak segíteni. A groteszk ebben az, hogy a rengeteg áldozat, amit tesznek, hiábavaló, hiszen az egy szem fiúk már halott, de ezt ők nem tudják. Ebben van kulcsszerepe a postásnak, hiszen tőle függ, hogy a levelet megkapják-e Tóték, vagy nem, ugyanis a bolond különösen kedveli Tótékat, ezért csak a jó híreket továbbítja nekik.

Tóték élete teljesen eltorzult az Őrnagy érkezése miatt, lányuk szerelmes lesz belé. Az Őrnagy szokásai feladására kényszeríti Tótot, ez pedig egyénisége feladásával is jár. Például Tót úr magasabb az Őrnagynál, ezért kisebbségi komplexusa van. Arra kéri, hogy járjon görnyedten. Ez szintén groteszk elem, sztahanovistává teszi az Őrnagyot. Ezek után a dobozolásba való bekapcsolódásra kérik Tótot. Ez azért fájt neki, mert korábban nem csinálta, ezt a munkát alantasnak tartotta, őt mindig csak kiszolgálták, még ha szeretettel is. Nagy megalázása a nagyobb margóvágó készítésével függ össze. Az Őrnagy arra kényszerítette Tótot, hogy ne gondolkodjon dobozolás közben, illetve, hogy azon törje a fejét, hogyan lehetne elkerülni a gondolkodást dobozolás közben. Ezért Tót megszökik az Őrnagy elől. Felkeresi Cipriani professzort, aki a háború aktív ellenségeként üldözötteket is rejteget az ideggyógyintézetben, és hajlandó Tótot is elbújtatni. Saját magát is félig-meddig bolondnak mutatja. Mivel az Őrnagy éjszaka is dolgoztatja a családot, Tót mindenhol képes elaludni, legvégső rejtekhelye pedig a kert végében található mellékhelyiség, itt várja az Őrnagy távozását. A család tökéletesen meg van elégedve a világgal, amelyben korábban élt, és az Őrnagy távozása után az első dolguk, hogy a rendet visszaállítsák. Az Őrnagy azonban váratlanul visszatért. A család viszont már nem tudja tovább elviselni, ezért Tót megöli az Őrnagyot. Groteszk elem a mű végén a feleség higgadt kérdése: „Háromba vágtad, édes jó Lajosom?”, illetve a helyeslő magatartás.

Az Őrnagy visszatérte azt jelenti, hogy a háború sem távozik önként, illetve, hogy ezekkel a szörnyűségekkel nem lehet úgy együtt élni, hogy nem veszünk róla tudomást. A mű tanulsága számomra az, hogy van olyan erőhatalom, amely teljesen szétroncsolja az emberi személyiséget, mégis képesek lehetünk a lázadásra, ha van bennünk öntudat. Tót Lajos rosszul és hiába cselekedett, és hogy melyik lépése volt értelmetlenebb, nem tudni. Egy biztos: a világ káosza a mű végén nem szűnik meg.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Szimbolizmus

A 19. század második felében - elsősorban Franciaországban - a...

Close