A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Örkény István és a groteszk

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
9402
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-10 Küldd tovább
  Letöltés

Örkény az egypercesekkel a másként látás lehetőségére, fogalmaink és ítéleteink felülvizsgálatára szólít fel; a szatirikus irodalom hagyományait, pl. Karinthy útját követi. A magyar kisepika tradíciói közül élesen elutasítja a szórakoztató történetmondást: „Az anekdota nemzeti csapás. Elbutítja az irodalmat, elsekélyesíti a gondolkodást. Az emberiségnek ebben az évszázadában gyökeresen megváltozott a véleménye önmagáról. És nemzeti átok, ha ebből mi úgy akarunk kimaradni, hogy közben anekdotázunk […] Csak úgy kapásból mondok egypár dolgok, amit oly sokan igyekeztek és igyekeznek elanekdotázni: 48-at, a két világháborút, a magyar-német kérdést, a magyar-szovjet kérdést, a zsidókérdést, a szexuális kérdést.”

A valóságban nincsenek homogén minőségek, nincsenek steril egyneműségek, sőt más környezetbe állítva mindennek más lesz az értéke, a jelentése. Az egypercesek meghatározó esztétikai minősége a groteszk: eltérő minőségek egymás mellettisége. A bizarrság, a meghökkenés kényszeríti ki az elgondolkodtatást, az újszerű felismerést. Örkénynél a groteszk a gondolatok katalizátora, az eszmélkedés elindítója.

Egymás mellé helyezi, sőt egymással összefonódottnak mutatja – ahogy az életünkben is szerepelnek – a köznapi banalitást és az élettörvényt (pl. Mi mindent kell tudni), az illúziót és a földhözkötöttséget (pl. Apróhirdetés), a dolgok többféle nézőpontú megközelítését (pl. Kettős öröm), az idillt és a tragikumot, az érzelmet és a rációt, a humort és a tragikumot, az életrevalóságot és a jellemtelen alakoskodást.

A Mi mindent kell tudni a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet. A szépirodalomba emelés jelentése: életünket előírások, szabályok és tiltások kötik gúzsba – és észre sem vesszük.

 

Az Apróhirdetés

már fiktív szövegű. Magyarázatként Örök nosztalgia alcímet kapott. Azt fricskázza meg, hogy vágyaink nem tudnak elszakadni a körülményeinktől. (Ez a kis szöveg Babits  A lírikus epilógja c. versével hasonló témát tárgyal.)

 

Tükörszövegű a Kettős öröm:

két nézőpontot szembesít, a „Horgászok Lapja” és a „Keszegek Lapja” hírét állítja párba, és a minőségek kétféleségét bizonyítja (a horgásztarhonya mint csali és mint ízletes étel).

Az élet értelme a cseresznyepaprika, a madzag és a paprikakoszorú összefüggéseiről gondolkodtat: a részek és az egész viszonyáról, az új minőség létrejöttének problémájáról.

 

Az In memoriam dr. K. H. G. drámai párbeszéd.

A „német őr” és „dr. K. H. G.” a szereplők. Az egyikük diplomás magyar ember, választékos németséggel beszél, ismeri a német irodalom klasszikusait, lealacsonyító kényszermunkát végez („a lódögnek a gödröt ássa”), de barátságosan beszélgetést kezdeményez, kultúráját igyekszik szóba hozni. A másik csak visszakérdez, de fogalma sincs a saját nemzeti irodalmának nagyjairól, a szellem fölényének elismerését elutasítja, és érvényesíti a fizikait. Az erőszak képviselője megöli a kultúra és a humánum képviselőjét.

A végzet kedves mesestílusban előadott gyilkos történet: a mérgezett pogácsa körfogása, az „És most viszi!” végtelenítéssel.

 

A Leltár

szövege egyetlen lista. Tételeket sorol, ezekből (pl. „3 gomolyfelhő”) eleinte egy hangulatos tájkép kibontakozására számítunk, de megjelennek, majd ismétlődnek a baljós momentumok (pl. „1 kiáltás”), és az utolsó két tétel már tragédiát sejtet: („1 becsukódó ablak” és „Csönd”).

Az egypercesek általános jellemzője:a groteszk mozzanat feltárása. A „novella” csupán leír, közöl, nincs sorsfordulat, nincs tetőpontra való felfuttatás, és nincs megoldás. Némelyek azonban a novella műfaji követelményeinek is eleget tesznek: van cselekmény, felfut a feszültség a tetőpontra, és – ez a legjelentősebb vonásuk – megoldást adnak.

 

A Budapest

atomkatasztrófát mond el, az élet megszűnésének konkrét jelenségeit sorolja. Világpusztulást sejtünk, bár Budapest a cím. A teljes megsemmisülés beállta után azonban örkényi fordulat („Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné”) a magyarság életképességét hirdeti.

A Ballada a költészet hatalmáról témája az emberek egymás iránti érzéketlensége – a telefonfülke telítődése érzelmekkel (a fordulat közvetlen előidézője: egy költő négy verssora). Ez a megoldás azonban az emberi értékek fennmaradását is példázza – a modern kor minden torzulása és kilátástalansága ellenére is.

Örkény István életművének legfontosabb és legismertebb alkotása a

 

Tóték.

Nem véletlenül használtam az alkotás szót, hiszen a pontos műfaji meghatározás némi magyarázatra szorul. Örkény István a témát először 1964-ben kisregényként írta meg. 1967-ben azonban megalkotta a drámai formáját is. A dráma sikere azonban háttérbe szorította a kisregényt. A mű lényeges elemeit tekintve azonos a két változat. Ám vannak kisebb eltérések is. Alapvetően a drámai műfaj felől közelítek az alkotáshoz.

A dráma színhelye egy hegyvidéki kisfalu, az időpont pedig a II. világháború, és azon belül két hét.

A dráma cselekménye röviden összefoglalható. Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja (felesége Mariska, és lánya Ágika) vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát, az őrnagyot. Tóték meg akarják nyerni az őrnagy jóindulatát, hogy gyermeküknek minél jobb sorsa legyen. A tiszt idegeit azonban megviselte a háború, és furcsa viselkedésével teljesen átalakítja a család életét. Az unatkozó őrnagy azt találja ki, hogy az egész család gyártson dobozokat. Tóték éjjel-nappal dobozokat gyártanak, hogy a vendég kedvében járjanak. Lassan elérkezik a búcsú napja, ám az őrnagy mégsem utazik el. Tót Lajos ekkor lázad fel végképp, és a dobozkészítéshez használt késsel négy egyforma darabra vágja az őrnagyot.

 

Örkény drámájában a valós és abszurd vonásokat hozza közel egymáshoz úgy, hogy az egyik szinte észrevétlenül megy át a másikba. A dráma kezdeti szituációja teljesen reális, a helyzet képtelenségét az fokozza, hogy már a mű elején megtudjuk, a fiú, Tót Gyula zászlós halott, a család áldozatvállalása tehát teljesen értelmetlen. A történet ugyan konkrét térben és időben játszódik, de általánosabb értelemmel bír, nemcsak a háborús időket jeleníti meg. Az író az őrnagy és Tóték viszonyában hatalom és áldozat viszonyát vizsgálja. Az őrnagy nem érzi magát felsőbbrendű embernek, mintha maga is áldozat volna. Elesett, eltorzult, beteg ember. Úgy gondolja, a munka még akkor is megoldja az emberi problémákat, ha értelmetlen. Közben ugyanis lehet gondolkodni, tervezgetni. Azért válik, torz parancsolóvá, mert Tóték szolgai készsége és alázata szinte felkínálja neki ezt a lehetőséget. Tóték butaságukkal, naiv szemléletükkel szinte előhívják az őrnagy agresszivitását. Tót Lajos ugyan belsőleg kezdettől fogva ellenáll az őrnagy erőszakos kívánságának, mindig csak egy keveset enged, azt is csak felesége és lánya unszolására. Az egyre fokozódó megaláztatások és a munka elől a családfő elmenekül otthonról. Magatartása tipikus, azért szökik, mert az ellenállásra képtelen. Ahogy azonban közeledik a tiszt elutazásnak napja mindig többre hajlamos, lassan egyre kevesebb ideig kell a nevetséges és megalázó helyzeteket elviselnie. A dráma azt a folyamatot mutatja be, hogyan vált át a hatalom, hatalmaskodásba és az elnyomottak szolgalelkűsége hogyan segíti az önkényuralom létrejöttét.

Bár a dráma fő cselekménye a front hátországában játszódik, mégis maga a háború kapja a sorsdöntő szerepet. A háború lesz az, ami átalakítja és deformálja a szereplőket és az életeket. Ezt igazolja a Tót család életének megváltozása is.

Nem tartozik a főszereplők közé a falu félnótás postása (Gyuri atyus)), mégis kulcsszerepe lesz a tragédiában. A halálhírről szóló sürgönyt megsemmisíti, és ezzel lényegesen befolyásolja a cselekmény alakulását. Ha Tóték megkapták volna a sürgönyt, nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna a szolgalelkűséget.

A Tót család megkönnyebbülten indul haza a vasútállomásról. Örömük azonban nem tart sokáig, hisz az őrnagy visszajön, és újból kellene kezdeni a dobozolást. A családfő ekkor érzi úgy, hogy itt az ideje a cselekvésnek, és a késsel négy darabra vágja az őrnagyot. Vagyis Tót Lajosban megszületett a felismerés, hogy itt az ő személyisége az igazi tét. Az is kiderül az olvasó számára, hogy van olyan erő, amely teljesen szétroncsolja az emberi személyiséget, de az egyén képes lehet lázadásra, ha marad benne öntudat.

A Tóték műfaja tragikomédia vagy groteszk dráma. A groteszk összetett fogalom, mely világos szemléletet fejez ki A komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával nevetséges és borzongató hatást kelt. A groteszk mű világa zárt és benne minden lehetséges: a reális és az irreális, a komikus és a tragikus. E fentiek mind világosan és egyértelműen megtalálhatók Örkény művében. Nem véletlenül nevezték a groteszk irodalom magyar mesterének.

 

A tóték című dráma utóéletéhez tartozik, hogy 1979-ben Fábri Zoltán rendezett nag ysikerű filmet belőle, Isten, hozta, őrnagy úr! Címmel.

Örkény István a II. világháborúban orosz hadifogságba került, ahonnan 1946 végén került vissza. Ezeknek az éveknek a hatására írta a 60-as években a legabszurdabb, háborúval kapcsolatos műveit. Ezek között találunk cikkeket, riportokat, novellákat és drámákat. Mindezeknek azonban műfajtól függetlenül egy fontos és lényeges mondanivalójuk van, ez pedig az, hogy a háború hogyan alakítja át és változtatja meg az emberek gondolkodást módját és személyiségét.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Agatha Christie

A krimiírás koronázatlan királynője. Bár művei nem annyira a szépirodalom,...

Close