A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A Köpönyeg

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
17680
Nyomtasd
Dátum: 2009-04-11 Küldd tovább
  Letöltés

Történelmi háttér:

A XIX. század elején a felvilágosodás eszméiben való csalódás, kiábrándultság következtében megváltozott az emberek világnézete. Kétféle stílusirányzat alakult ki, a romantika és a realizmus. A romantikus írók általában elfordultak a társadalomtól, és egy fantázia szülte világba menekültek. Ezzel szemben a realista írók szembefordultak a társadalommal, és az eszményítés helyett a valóságot próbálták feltárni. A teljes valóság ábrázolásának érdekében a megfigyelés módszerét alkalmazták, adatokat gyűjtöttek, és tipikus alakokat ábrázoltak tipikus körülmények között. A tényeket írták le alaposan részletezve, objektív személytelenséggel.

Az orosz irodalomban is megjelentek a társadalmi viszonyok fonákságai. Az ország nagyon elmaradott volt, a feudális viszonyok miatt nem volt erős polgári osztály sem aki a reformok élére állt volna. A nemesi értelmiség kezdeményezte a polgári átalakulást, a cári önkényuralom megdöntését. Az orosz realista regényírók témája a szegény ember, a vidéki élet sivársága lett. Az alkotások középpontjába a bürokratikus cári rendszer kiszolgáltatott, megalázott áldozatai kerültek. Az írók felfedezték a fölösleges embereket, akik tétlenül, boldogtalanul tengetik életüket. Legkedveltebb témájuk a csinovnyik-ábrázolás volt. Az írók arra mutattak rá, hogy a kishivatalnokok képtelenek saját sorsuk irányítására, bármikor történhetnek velük olyan események, amelyek kibillenthetik őket a megszokott kerékvágásból és veszélybe sodorhatják életüket.

 

Cselekménye:

Cselekménye egyszerű. Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon. Jól tudja , ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait pontosan, hiba nélkül hajtja végre. Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott. Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell varrni helyette, amit ő szívesen meg is tesz. Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át spórolt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre. Mikor azonban a ruha elkészült, feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét. Azok gratuláltak neki, és meghívták egy társasági összejövetelre. Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott, de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták köpönyegét. Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem remélhette, hogy visszakapja tulajdonát. Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez, egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét. Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett össze. Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott. Jó háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit. Munkahelyére másnap már új hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla beszéljenek. Halála után azonban kísértetként visszajárt a túlvilágról, és addig ráncigált le mindenféle köpönyeget, amíg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának elrablásával elégtételt nem vett sérelméért.

  • Az elbeszélés 1842-ben keletkezett.
  • Címe névelős névszó, amely a novella központi tárgyára utal.
  • Gogol a csinovnyik(kishivatalnok)-irodalom megteremtője, a hivatali rendszer 13 rendfokból állt.
  • A novellában több hangnem is keveredik. Komikus, tragikus, tárgyilagos, érzelmes és szatirikus hangvételű részletek váltják egymást. A hangnemkeveredés groteszk hatást kelt. A targikomikus hatás érdekében a főszereplő személyes jelentősége radikálisan lefokozódik.

 

A groteszk elnevezése az olasz: grotta (=barlang) szóból származik. A groteszk esztétikai minőség, a komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával kelt nevetséges és borzongató hatást. Mivel a tragikum és a komikum egymáshoz képest szélsőséges minőség, természetes, hogy a groteszk gyakran társítja őket, mint ahogy a mindennapit a fantasztikussal vagy a félelmetest a nevetségessel. Világa zárt, benne a valószerű és a képtelen gyakran egymásba játszik át. Szívesen él undort keltő elemekkel, kedveli a torzságot és a rútságot. A groteszk megjelenítésének lényegi eleme a szerkezet, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya.

Az elbeszélő a szerző-olvasó pozícióból szólal meg, és gyakran él olyan nyelvi eszközökkel, amelyek az élő előadás stílusát idézik, vagy a történetmondó és hallgatósága kommunikációs helyzetét teremtik meg. Az irodalomban mindez a szkáztechnikával adható vissza.

A szkáz a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Olyan sajátos kommunikációs maszk, amelyben az elbeszélő az élőbeszéd bizonyos jelzéseinek segítségével szól a feltételezett hallgatósághoz. A szkáz közlésmód a szövegben a szerző-mesélő – befogadó-hallagtóság bonyolult kapcsolatát, a különböző nézőpontok ütköztetésének lehetőségét kínálja. A többnézőpontúság bizonytalanságban hagyja, és döntésre készteti az olvasót. Megjegyzésekkel, kérdésekkel, felkiáltásokkal a feltételezett hallgatóság véleménye is kifejezhető.

„Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk ki”-állította az orosz prózaírókról Dosztojevszkij Gogol korszakos irodalmi jelentőségét hangsúlyozva. Az orosz irodalomban Gogol prózájában nyert először teret a kisember(csinovnyik=kishivatalnok) téma, valamint a groteszk ábrázolásmód kihangsúlyozása.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (6)

    Történelmi háttér:

    A XIX. század elején a felvilágosodás eszméiben való csalódás, kiábrándultság következtében megváltozott az emberek világnézete. Kétféle stílusirányzat alakult ki, a romantika és a realizmus. A romantikus írók általában elfordultak a társadalomtól, és egy fantázia szülte világba menekültek. Ezzel szemben a realista írók szembefordultak a társadalommal, és az eszményítés helyett a valóságot próbálták feltárni. A teljes valóság ábrázolásának érdekében a megfigyelés módszerét alkalmazták, adatokat gyűjtöttek, és tipikus alakokat ábrázoltak tipikus körülmények között. A tényeket írták le alaposan részletezve, objektív személytelenséggel.
    Az orosz irodalomban is megjelentek a társadalmi viszonyok fonákságai. Az ország nagyon elmaradott volt, a feudális viszonyok miatt nem volt erős polgári osztály sem aki a reformok élére állt volna. A nemesi értelmiség kezdeményezte a polgári átalakulást, a cári önkényuralom megdöntését. Az orosz realista regényírók témája a szegény ember, a vidéki élet sivársága lett. Az alkotások középpontjába a bürokratikus cári rendszer kiszolgáltatott, megalázott áldozatai kerültek. Az írók felfedezték a fölösleges embereket, akik tétlenül, boldogtalanul tengetik életüket. Legkedveltebb témájuk a csinovnyik-ábrázolás volt. Az írók arra mutattak rá, hogy a kishivatalnokok képtelenek saját sorsuk irányítására, bármikor történhetnek velük olyan események, amelyek kibillenthetik őket a megszokott kerékvágásból és veszélybe sodorhatják életüket.

    Cselekménye:

    Cselekménye egyszerű. Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon. Jól tudja , ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait pontosan, hiba nélkül hajtja végre. Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott. Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell varrni helyette, amit ő szívesen meg is tesz. Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át spórolt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre. Mikor azonban a ruha elkészült, feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét. Azok gratuláltak neki, és meghívták egy társasági összejövetelre. Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott, de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták köpönyegét. Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem remélhette, hogy visszakapja tulajdonát. Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez, egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét. Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett össze. Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott. Jó háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit. Munkahelyére másnap már új hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla beszéljenek. Halála után azonban kísértetként visszajárt a túlvilágról, és addig ráncigált le mindenféle köpönyeget, amíg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának elrablásával elégtételt nem vett sérelméért.

    * Az elbeszélés 1842-ben keletkezett.
    * Címe névelős névszó, amely a novella központi tárgyára utal.
    * Gogol a csinovnyik(kishivatalnok)-irodalom megteremtője, a hivatali rendszer 13 rendfokból állt.
    * A novellában több hangnem is keveredik. Komikus, tragikus, tárgyilagos, érzelmes és szatirikus hangvételű részletek váltják egymást. A hangnemkeveredés groteszk hatást kelt. A targikomikus hatás érdekében a főszereplő személyes jelentősége radikálisan lefokozódik.

    A groteszk elnevezése az olasz: grotta (=barlang) szóból származik. A groteszk esztétikai minőség, a komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával kelt nevetséges és borzongató hatást. Mivel a tragikum és a komikum egymáshoz képest szélsőséges minőség, természetes, hogy a groteszk gyakran társítja őket, mint ahogy a mindennapit a fantasztikussal vagy a félelmetest a nevetségessel. Világa zárt, benne a valószerű és a képtelen gyakran egymásba játszik át. Szívesen él undort keltő elemekkel, kedveli a torzságot és a rútságot. A groteszk megjelenítésének lényegi eleme a szerkezet, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya.

    Az elbeszélő a szerző-olvasó pozícióból szólal meg, és gyakran él olyan nyelvi eszközökkel, amelyek az élő előadás stílusát idézik, vagy a történetmondó és hallgatósága kommunikációs helyzetét teremtik meg. Az irodalomban mindez a szkáztechnikával adható vissza.

    A szkáz a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Olyan sajátos kommunikációs maszk, amelyben az elbeszélő az élőbeszéd bizonyos jelzéseinek segítségével szól a feltételezett hallgatósághoz. A szkáz közlésmód a szövegben a szerző-mesélő – befogadó-hallagtóság bonyolult kapcsolatát, a különböző nézőpontok ütköztetésének lehetőségét kínálja. A többnézűpontúság bizonytalanságban hagyja, és döntésre készteti az olvasót. Megjegyzésekkel, kérdésekkel, felkiáltásokkal a feltételezett hallgatóság véleménye is kifejezhető.

    „Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk ki”-állította az orosz prózaírókról Dosztojevszkij Gogol korszakos irodalmi jelentőségét hangsúlyozva. Az orosz irodalomban Gogol prózájában nyert először teret a kisember(csinovnyik=kishivatalnok) téma, valamint a groteszk ábrázolásmód kihangsúlyozása.

    Nagyon szuper az oldal,sokat segít!ajánlani fogom a barátaimnak is!Köszi szépen!!!!!!!!

    Ez egy nagyon szuper oldal ennek segítségével normális anyagot tanulhatok :) Csak így tovább ezt az oldalt a barátaimnak is ajánlani fogom :)

    “Így például elhatározta, hogy még nem hajtat haza, hanem elszánkózik Karolina Ivanovnához – valószínűleg német származású hölgyismerőséhez -, aki iránt teljesen baráti érzelmekkel viseltetett.”

    ez aztán a jó megfogalmazás….:)nagyon tetszett, köszi az ötletet h hogyan csináljak én is hasonlót….Ezer hála!!:DD


Ezt olvastad már?
William Shakespeare: Rómeó és Júlia

William Shakespeare, a drámairodalom egyik legnagyobb alakja 1564-ben született az...

Close