A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Móricz Zsigmond: A boldog ember

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
3385
Nyomtasd
Dátum: 2012-06-28 Küldd tovább
  Letöltés

„Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földmíves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött.”

Ilyen szavakkal hirdette a kiadó a regény első kiadását. A stílus Móriczra vall: maga a szerző ismerteti olvasóival célját és módszerét. (A boldog ember először folytatásokban jelent meg a Pesti Naplóban, az újság 1932. évfolyamában. Könyv alakban – némi átdolgozás után – 1935-ben adták ki.)

A kritikusok egy része komolyan vette a „boldog” jelzőt, mások csupán szociológiai tanulságot vontak le a regény elolvasása után – legjobb, ha magának az írónak hiszünk. Móricz a szegényparaszt életét és a falu nyomorát akarta bemutatni. Regényével új utat tört, s ez két ágra szakadt: innen erednek a paraszti életet ábrázoló szépirodalmi és a falu helyzetét elemző szociológiai művek.

A boldog ember egy magosligeti szegényparaszt gyermekkorát és ifjúságát beszéli el.

Joó György 1888 és 1914 között életének „boldog” korszakát éli, ezt meséli el az írónak. A naiv szemlélő talán valóban boldognak képzeli a kort, hiszen a Horthy-korszakhoz képest aranyidőnek látszik. Éppen abban áll Móricz szatírájának ereje, hogy Joó György életének első szakaszát úgy mutatja be, mintha hinne hőse boldogságában. Pedig a beállítás Móricz részéről olyan irónia, mely az elbeszélő hős őszinte hitelével és a múltat megaranyozó szemléletével párosul.

A magyar parasztregények elsősorban családias közvetlenségükkel nyerik meg az olvasót.

Benedek Elek: Edes anyaföldem! – című művében „egy nép s egy ember” történetét írja meg, Darvas József, Veres Péter és Szabó Pál saját életük és falujuk bemutatásával közvetlenül szólnak hozzánk. Ugyanilyen közvetlenség jellemzi Móricz regényét is. A boldog ember egy családtag életregénye. Móricz egyik unokaöccsét, a magosligeti Papp Mihályt szerepelteti regényében Joó György néven. Vele beszélteti el életét; ezzel első személyes közvetlenséget teremt, s mégis megőrzi saját írói objektivitását.

A regény bevezetése és az utolsó beszélgetés rávilágít az író és Joó György-viszonyára.

Olyan rokonság ez, amelyben nem halványult el az együttérzés, mégis van az íróban némi fölény a tönkrement szegényparaszttal szemben. Ez a fölényesség („nem tudtok gazdálkodni…”) az utolsó beszélgetés során részvétté, majd a sorsközösség felismerésévé válik. („Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett hazában.”)

Ugyanitt olvashatunk a világháború előtti „boldog” korszak és a két háború közötti gazdasági válság okozta nyomor összehasonlításáról. Mint Móra novellái és a szociológusok leírásai, Móricz regénye is szívfacsaró képet fest a szegényparaszt nyomorától. Joó György szegényessége súlyos vád a kor ellen: ez az ember egész életében mindig dolgozott, s most egy öltözet ruhát sem tud venni a gyermekének. Hiába jött Pestre, sehol sem talál munkát, napszámosnak sem veszik fel. Egyetlen öröme marad: a családi boldogság.

A többi harminc beszélgetésben Joó György életének „boldog” szakaszát ismerjük meg. Móricz találóan mutat rá, hogy ez az élet: „voltaképpen az egész magyar világnak leghűbb, ezeréves alapja: egy paraszt élete”. Joó György született paraszt. Gyermekkorában megismeri az árva gyermek minden szenvedését és megpróbáltatását, de nem hátrál meg, hanem a maga módján „boldog”. Szereti a természetet, a játékot, a fürdést és a lányokkal való bolondozást, s a veréseket, pofonokat, szidásokat nem veszi a lelkére. Erős, bátor és kitartó. Mekkora különbség van közte és Nyilas Misi között! De még Gedeon bátyjától is különbözik, mert az idejében Pestre szökik a falusi munka elől.

Az árva gyerek korán megtanulja, hogy nincsen védelmezője, s mindenütt magának kell helytállnia. Joó György tapasztalás útján és édesanyja leckéiből korán kialakítja életfilozófiáját. Rájön, hogy mindenki a maga érdekét nézi, s azt is tapasztalja, hogy az urakkal nem lehet kukoricázni. A társadalmi korrupciót részletmegfigyelésekkel leplezi le. Nem háborodik fel azon, hogy a kerülőt meg kell fizetni vagy itatni, hanem maga is mindig visz neki valamit, ha fát akar hozni az erdőből (12. beszélgetés). Nem szervez ellenállást, amikor Krósz úr be akarja csapni minden napszámosát, de a maga érdekéért megharcol (18. beszélgetés).

A pesti munkavállalás szélesíti ugyan látókörét, de szemléletét nem alakítja át. Ennek Lieb úr, a szociáldemokrata mázoló az oka, aki ostobán bánik Joó Györggyel, a „szervezetlen paraszttal”. Azért nem tud Joó György találkozni a munkásosztállyal, mert Lieb hangjából elsősorban a parasztot lenéző „úr” hangját érzi ki, s nem a’ sorsa megjavítását célzó lehetőséget. Ebben a magatartásban a jobboldali magyar szociáldemokrácia parasztpolitikájának éles és helyes bírálatát adja az író.

Móricz kitűnően ábrázolja Joó György szerelmi életét.

Tipikus parasztszerelmeket mutat be: az egészséges érzékiség praktikus meggondolással párosul. Joó György gyönyörködik a lányok szépségében, szeret udvarolgatni, de nagyon meggondolja, hogy kit vegyen el. Megfigyeli a család életét, apróra kikérdezi a vagyoni viszonyokat, nemcsak a szívére, hanem az eszére is hallgat. Házassága is tipikus: Kőmíves Erzsit veszi el, aki ott él a szomszédban. Jól is jár vele, hiszen régen ismerik egymást, és a szólást: „messze járj udvarolni, közel járj házasodni!”

Joó György édesanyját is paraszt módra szereti. Korán rájön, hogy neki kell helytállnia, mert egy asszony nem tudja elvezetni a gazdaságot. Ezért mái-gyermekkorában bizonyos fölénnyel tekint az anyjára, szeméremmel titkolja, hogy szereti, de minden tettéből kitűnik, hogy gyöngéden kíméli, és segíti a tehetetlen öregasszonyt.

A regény indái a faluban, a környéken s még Pesten is messze elnyúlnak.

Hálózat ez, melynek középpontjában Joó György áll. A faluban két világ áll egymással szemben: az uraké és a parasztoké. Joó György korán megtanulja, hogy az urakat és a papokat nem szabad megbántani. Valójában nem is érti, miért haragszik rá a jegyző, míg édesanyja meg nem magyarázza: „nem akar a megbékélni, ha akármit is csinálsz neki, mer haragudni akar. Mer az neki a haszna, ha haragszik. Mer kicsi annak, amit mitülünk kaphat, de neki úgy kell táncolni, ahogy a nagyok kívánják, mer azoktul él.” Ennél mélyebb paraszti bölcsességet még nem írtak le: mindez évszázados tapasztalat kristálytiszta leszűrése.

Móricz kitűnő néprajzos: a népköltést friss bugyogásában mindjárt a forrásánál ízlelgeti. Az 5. beszélgetésben egy ijesztő mesét mutat be, az amúgy is félős kisfiút rémtörténettel ijeszti meg egy rokon. A 22.-ben a dallal üzenést beszéli el, s több beszélgetésben népszokásokat ismertet. Mindezt közvetlenül, természetesen, hiszen Joó György élményeiről ír, akinek érzés- és gondolatvilágát éppen ez a költészet fejezi ki, és ezeket a szokásokat tekinti életformájának.

Az író legkedvesebb idilljeire emlékeztetnek Joó György udvarlásai. Milyen megkapó a farsangi jelenet, amelyben Labanc Lidivel ismerkedik meg a regény hőse:

„Aj, de szép derék fejércseléd vót. Mondom neki, szabad-e leülni mellé.

- Szűk a hely – azt mondja.

- Akkor ájjon fel.

- Minek ájjak fel?

- Ne kérdezze, hogy minek, csak ájjon fel hamar.

A megijedtibe felugrott, én meg-leültem a székre, ütet meg megkaptam, az ölembe ültettem.

A meg nevetett nagyon, hát ezér kellett neki felállni.

- Ha szűk a hely – mondom.”

Ez a falusi kötődés nagyszerű példája: a két fiatal szinte szerepet játszik. A fiúnak támadni, a lánynak pedig megfelelő szabályok szerint védekezni kell. Az idilli küzdelem szabályai íratlan, de szigorú törvények: ha a Fiú durva vagy a lány könnyen enged, akkor a falu szokáserkölcsébe ütközik. Ez a láthátatlan törvény kormányozza az indulatokat, ez írja elő a viselkedést, amely temperamentum szerint módosulhat, de az előírt mértéknek mindig megfelel.

A szegényparaszt politikai ismereteit mutatja be a 23. beszélgetés. Bimbó Mihály elmagyarázza az 1848/49-es szabadságharcot úgy, ahogy apjától hallotta, és nagy könyvekből olvasta. Sok naivság van ebben a riépi történelemben, de a lényeget helyesen látja Bimbó Mihály: Kossuth, Görgey és Ferenc József szerepe világosan áll Joó György előtt a magyarázat után. Nagy értéke ennek a történelmi elbeszélésnek a szemléletes stílus, amely mindent láttat a hallgatóval. Figyeljük meg ebből a szempontból Görgey árulásának elbeszélését: „…mikor a Gőrgei Vácnál vót, édesapám is ott vótvele, hát elkanyarította a sereget a fejér országútra, a csivirgós-csavargós gyarmati útra. Mit tudta az az alföldi magyar katona, more mennek, csakhogy mán megvót az egyesség az orosszal, mint egy kapu. Úgy vitte be Gőrgei a seregét, osztán mikor bent vótak, felállította, azt mondta, barátaim, látjátok, hogy körül vagyunk zárva. Körül bizony, mert a fegyverbe vitte őket.”

Ez az élményszerű előadás meghatja Joó Györgyöt („még reszkettem is a magyar hazáért”), majd a tizenhárom tábornok kivégzésének elbeszélése magát Bimbó bácsit is könnyekre fakasztja („még a szeme is sírt, mikor ezt mesélte”).

Móricz a szájhagyomány nevelő hatását mutatja be: az iskolai tanítás helyett szájról szájra terjedő történeti mondák őrzik a múltat, ezek szerettetik meg a hazát a szegényparasztokkal. („így tanulja meg a szegény falusi gyermek, mijén is a világ sora a hazában.”)

Ha a regény szövegét a környék mesemondóinak stílusával összevetjük, megállapíthatjuk, hogy Móricz alig módosíthatta unokaöccse szavait. A szókincs és a mondatfűzés annak a táj nyelvnek felel meg, amely az írónak is a legkedvesebb. Az olvasónak könnyű megérteni, mert ez a nyelv vált irodalmi stílussá, tehát nem hat provinciálisnak. Tőrülmetszett magyar tájnyelvi szöveggel találkozunk, melyet az író mint szülőföldjének kincsét élvezettel jegyez fel, s csekély alakítással úgy ad tovább, mint családja kis világának üzenetét a nagyvilág számára.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Petőfi Sándor (1823-1849)

1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja...

Close